A következő hét esztendőben válaszút elé került Románia, azt követően, hogy az Európai Unió 2021-2027-re szóló frissen elfogadott, 1074 milliárd eurós költségvetési keretösszegéből és a koronavírus-járvány okozta gazdasági válságkezelésesre fordítandó 750 milliárd euróból Románia hatalmas összeget, hajszál híján 80 milliárd eurót kapott.

Az ország előtt most két forgatókönyv áll.

Az első szerint Románia, nagyjából uniós forrásokból származó, sok-sok-sok – egyesek szerint legalább 100 – milliárd eurós beruházásokkal teljes mértékben átalakul, gyökeresen megváltozik. 

Mit jelent ez?

Mindenekelőtt a Nagyszeben–Pitești, a Craiova–Pitești autópályaszakasz, valamint a moldovai sztráda elkészültével az ország valamennyi történelmi régióját autópályák kötik össze, végre megszűnnek tehát a végeérhetetlen autósorok. 

De véget ér a sorban állás a közintézményekben is, hiszen az embereknek nem papíralapú dokumentumokat kell majd benyújtaniuk, hanem a teljes mértékben digitalizált rendszerben, az elektronikus személyi igazolványok jóvoltából otthonról, kényelmesen és (főként) bürokrácia mentesen küldheti be mindenki a szükséges iratokat, ami mindenkit örömmel tölt el.

Aztán: öröm lesz a nagyvárosokat összekötő, 160 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedő, patyolattiszta, kényelmes és hajszálpontos vonatokon utazni. 

Azt nem állíthatjuk ugyan, hogy öröm lesz majd betegnek is lenni, de mindenképpen elkészülnek az 1000 férőhelyes regionális kórházak, felújítják, korszerűsítik, modern berendezésekkel, műszerekkel látják el a már meglévő egészségügyi intézményeket is, nagyrészt megszűnnek a kórházi fertőzések, ezzel egyidőben jelentősen emelkedik a gyógyultan távozó betegek arányszáma.

Az „eredeti decemberi forradalmat” követő, több mint három és fél évtized után végre iskolabuszok szállítják az iskolába a távoli zónákban élő tanulókat az uniós forrásokból csinosan kitatarozott iskolákba. A tanintézetekben mindenhol lesz ivóvíz és természetesen lesznek mellékhelyiségek is az iskolaépületekben, a gerincferdítő iskolatáskákban pedig tankönyvek és füzetek helyett egyre több helyen egy-egy tablet lesz csupán. 

Románia ott szerepel majd az IT élvonalában. Százmilliárd dolláros üzleti forgalmat lebonyolító számítástechnikai nagyvállalatok pedig fokozatosan újra megnyitják korábban bezárt romániai fiókintézményeiket. 

Az ország gazdasága recesszió helyett évről-évre jobban teljesít, a bruttó nemzeti össztermék eléri az átlagos európai színvonalat, a fokozatosan növekvő munkatermelékenységgel együtt pedig mind nagyobbak lesznek a bérek, aminek nyomán lesz pénz a nyugdíjpénztárakban is, vagyis egyre magasabban lesznek a nyugdíjak is – ha nem is növekednek évenként 40 százalékkal a szociáldemokraták légből kapott elképzelései szerint.

Nem csoda tehát, ha a külföldön munkát vállaló román állampolgárok közül egyre többen telepednek vissza szülőföldjükre, pénzüket romániai vállalkozásokba fektetik, a gyermekvállalás pedig már nem lesz fenyegető mumus…

Mivel pedig lesz pénz elegendő, csökkenni fog a korrupció is, Románia tehát végre bekerülhet a schengeni övezetbe és kacérkodhat akár az eurózónával is. Az általános fejlődés pedig a következő évtizedekben általános trenddé válik…

A második forgatókönyvnek megfelelően Románia a rendelkezésére álló 80 milliárd eurónak – eddigi „szokásához” híven – csak töredékét lesz majd képes lehívni, de annak jelentős részét is elnyeli majd a korrupció. Hogy az illetékesek igazolják, hova is tűntek a komoly beruházások elől lenyúlt százmilliók, stadionokat, fűvel és egy-két fával beültetett parkokat, üresen álló irodaházakat építtetnek majd. 

A vezető tisztségeket nyilván továbbra sem szakemberek, hanem hozzá nem értő családtagok, rokonok, szeretők, ismerősök vagy politikai kliensek töltik be, akik nem tudásokkal, hanem pénzért szerezték diplomájukat.

Folytatódik a politikai torzsalkodás, egymást marják a pártok, a siralmas gazdasági helyzetről a figyelmet pedig Erdély elveszítésének rémével, a magyarveszéllyel, egyéb, nem létező fenyegetésekkel próbálják meg elterelni. Sűrűn változnak a kormányok és a kormányon lévő pártok mindegyike igyekszik túllicitálni egymást megvalósítatlan ígéretekben.

Románia csak a negatív uniós statisztikákban vezet, első helyen áll továbbra is a korrupció, a gyermekhalandóság, a legkisebb várható életkor, a közlekedési balesetek, az egészségügyi, oktatási ráfordítások tekintetében, és ki tudja még, mennyi másban.

Románia továbbra is kívül marad a schengeni övezeten, az euró bevezetésére pedig még csak gondolni sem mer senki.

Autópályák helyett pusztán megállapodások születnek és szerződéseket mondanak fel, a pillanatnyilag beígért 3000 kilométernyi sztrádából legjobb esetben is mindössze pát tucatnyi valósul meg 2027-ig, a történelmi régiók így még inkább elszigetelődnek egymástól, pokollá válik a közlekedés az országutakon.

A vasutak infrastruktúrája tovább romlik, a vonatok átlagsebessége a jelenlegi „szélsebes” 68 kilométer helyett óránként 40 kilométerre csökken, a sajtóban pedig nem a kisiklott vonatok, hanem a gond nélkül célállomásra érő szerelvények képezik az első oldalas híreket. 

Az országot mindinkább fenyegeti az elsivatagosodás veszélye, öntözőcsatornák hiányában egyre gyengébb lesz a mezőgazdasági termelés, növekszik viszont az élelmiszerek importja, ami még inkább felborítja a költségvetési egyensúlyt. 

Fokozódik az iskolai lemorzsolódás, a romániai egyetemek világ-, de európai viszonylatban is az utolsó helyeken állnak, a lerobbant iskolák helyzete mindinkább kétségbeejtővé válik.

A változások örökös átmeneti korszakában egyetlen új állami kórház sem épült, de nincs is nagyon szükség rájuk, beteg ugyan bőven akad, csak éppen nincs orvos, nincs ápoló, és a megmaradt kevesekből is egyre többen keresnek külföldön megélhetést, ahol nem csak a kereseti lehetőségek jobbak, de sokkal korszerűbbek a kórházak berendezései, felszerelései, műszerei is, és jóval nagyobb összegeket fordítanak kutatásokra. 

Az országból egyébként is fejvesztve menekül mindenki, és nem kizárt, hogy valóra válik az Eurostat nemrégiben közzétett jelentése, miszerint Romániában 2060-ra 11 millióra, 2100-ra legalább további 30 százalékkal csökken a lakosság száma, az iskoláskorú gyermekek aránya pedig a jelenleginek alig a fele lesz. Lassanként kiürül a nyugdíjpénztár, és megoldhatatlan feladatot jelent az romániai körülmények dacára még mindig életben maradt nyugdíjasok járandóságainak kifizetése…

Nos, kedves olvasó, lehet fogadni: melyik forgatókönyvnek van a legnagyobb esélye?