Aligha lehet a véletlen műve, hogy Liviu Dragnea éppen egy pénteki napra időzítette a Szociáldemokrata Párt Ügyvezető Bizottságának az ülését, amelyen ismét leszámolt az ellenzékével.

A pártelnök taktikája igen egyszerű. Azon alapul, hogy mindenki megvásárolható, tisztségekkel, pénzzel, vagy meghátrál az utolsó pillanatban tisztségét, pénzforrásait féltve. A „hármak levelének” a pénteki ülés előtt egy-két nappal huszonöt aláírója volt, számuk az ülés kezdetkor tizenhétre apadt, hogy a szavazásnál végül is tízen vállalják fel a levelet.

Azon a pénteki ülésnapot akár „politikai Black Friday-nek” is nevezhetnénk, amelyen minden eladóvá vált, legalább is a politika világában. Liviu Dragnea miniszteri, államtitkári, vezérigazgatói tisztségekkel dobálózott, kormányátalakítást ígért, komoly állami pénzeket helyezett kilátásba a szembe szegülő vagy még habozó szociáldemokrata vezetőknek, kiskirályoknak. A szerényebb és visszakozó „zendülők” például bejutó helyekben reménykedhetnek az Európai Parlamenti választásokon, a nagyobb befolyással rendelkezők miniszteri tárcában bízhatnak, az igazi „nagykutyákhoz” pedig még a pártelnök hozzávágott egy-egy állami vállalatot is, ha lássák, hogy jóságos a daddy, érdemes törleszkedni hozzá.

A „megajándékozottaknak” pedig igen egyszerű a dolguk: csak bólogatniuk kell a pártelnöknek, azt kell tenniük, amit mond, csicskásává kell válniuk – a követendő példa Vasilica Viorica Dancila –, még a klasszikus értemben vett hűség sem szükséges mindehhez.

A „pártütőket” könnyű volt tehát leszerelni. Nem volt nekik egyébként semmi bajuk a párttal, meg is írták levelükben, hogy semmi sem változna a párton belül, hiszen a szociáldemokraták vezetése alatt az ország nagyszerűen fejlődik, minden mutató a gazdaság fenntarthatóságát jelzi, rekordszintet értek el az állami jövedelmek, javult az uniós pénzalapok lehívása, húsz év óta az ország a legtöbb alkalmazottal rendelkezik, a munkanélküliség a legkisebb, amin nincs is mit csodálkoznunk, miután négymillió ember külföldön talált magának munkát… Egyszóval minden csodálatos, a Szociáldemokrata Párt hivatása magaslatán áll, semmit sem kell változtatni a párt irányvonalán, éljen a pompás kormányprogram – csak Dragnea monnyon le. (Aki viszont egyedül ismeri „minden egyes részletében” az első fokon nyolc év börtönre ítélt Darius Valcov által kidolgozott és megvalósíthatatlan ígéreteket tartalmazó kormányprogramot).

Ha Dragnea lemond – vélik az aláírók –, nyomban megvalósítható lenne a képtelen fizetéseket és nyugdíjakat kilátásba helyező egységes bér- és nyugdíjtörvény, azonnal más színezetet kapna, eurokonform lenne a fölösleges és Romániát a nemzetközi közvélemény előtt ismét lejárató népszavazás, és abszolút világpremierként, a jövőben minden tudományágban egyetlen személy kapna Nobel-díjat, Vasilica Viorica Dăncilă személyében. Aki ráadásul a „zendülők”, „pártütők” „disszidensek”, „puccsisták”, a levelet aláíró „hármak”, vagy tizenhetek, vagy huszonötök (mindez csak a számolótól függ) szerint nemcsak megmaradhatna a mekegő-makogó, a sajtó elől bujkáló miniszterekből álló kormány élén, de átvehetné a Szociáldemokrata Párt vezetését is.

Vagyis minden maradna a régiben, csak Dragneáék funkcióit a lázadók vennék át, akik viszont csupán abban különböznek Dragneától és embereitől, hogy még büntetlen előéletűek. Sebaj, hatalomra kerülve majd nem lesznek azok…

Ha a távolabbi múltra, Ceaușescu aranykorára gondolok, akkor a hatok levele jut eszembe minderről, amelynek aláírói maguk is csak egyetlen ember, Ceaușescu menesztését kívánták, aki befeketítette a szocializmus eszményeit. A „hatok”, meggyőződéses kommunistákként, csak „emberarcú kommunizmust” szerettek volna, ami legfeljebb csupán a népmesékben létezik, a hétfejű sárkányok, gonosz varázslók, boszorkák és másfajta szipirtyók, egyéb rémségek társaságában.

Az újabb időket idézve pedig a közel huszonkilenc évvel ezelőtti, 1989-es, december huszonkettedikei lista „utolsó helyén szereplő” Ion Iliescu merül fel emlékeimben, a kezdetben puccsistáit még elvtársnak szólító a „nagy forradalmár”, aki szintén egy ember (szinte szó szerinti) lefejezését követelte, mivel úgy ítélte meg, hogy a kommunizmus csakis a „legemberségesebb rendszert” lejárató Ceaușescu miatt nem volt jó. Egyébként hithű kommunistaként tovább építette volna azt a sokoldalúan fejlettet.

Ahogyan azonban Ceaușescu sem mondott le jószántából, és megpróbált száz lejenként megvásárolni egy egész népet, Liviu Dragnea is kitart a végsőkig. És maga is embereket vásárol magának, felismerve azt a keserű tényt, hogy Romániában nincsenek eszmék, nincsenek elvek, meggyőződések, ideológiák, csakis érdekek vannak. Minden eladó és mindenki megvásárolható.

Romániában az év minden napján Black Friday van!