Nem egészen tudni, hogy miért, de a szociáldemokraták egy idő óta hatalmas politikai öngólokat lőnek maguknak. Feltehetően nem készakarva, inkább csak tudatlanságból, a szakértelem, a felkészülés hiányából, hiszen az igazi fociban is inkább csak a pancser, balfácán focisták találnak be saját kapujukba.

Ott van például a Kövesi-ügy.

Ha teljes mellhosszal, „nagy hazafiként” kiálltak volna „a román jelölt” mellett – ami nem került volna nagy erőfeszítésükbe, hiszen mindig nagy honfiak voltak, valahányszor csak érdekük úgy megkívánta – nos, azon már talán elgondolkodtak volna a brüsszeli illetékesek is, hogy a velejéig korrupt román politikusok miért támogatják Kövesit. És lett volna némi esélyük arra, hogy esetleg elfordultak volna Kövesitől.

Ehelyett azonban kilógott a nyelvük az igyekezettől, hogy nehogy kinevezzék Kövesit európai főügyésszé –, de inkább csak a lóláb lógott ki, hiszen a hülye is látta, hogy a minden követ megmozgató „fővádló” a véglegesen börtönbüntetésre ítélt Liviu Dragnea, no meg, az igazságszolgáltatás elől Belgrádba, Costa Ricába, Madagaszkárba, Dzsakartába menekült politikusok, ügyészek és egyéb kétes hírű üzletemberek.

Akik a végsőkig kétségbe estek amiatt, hogy esetleges új tisztségében Kövesi behajtja rajtuk a „haza érdekében” a saját zsebükbe vándorolt uniós pénzeket és nem csak üres zsebbel maradnak, de börtönbe is kerülhetnek. Igaz, nagyon sok pénzre ott már nincs szükségük, szállás, ellátás ingyenes és még becsületes mesterséget is tanulhatnak…

Az uniós illetékesek pedig nem hülyék – legfeljebb egy-két országban annak akarják beállítani őket –, pontosan tudták, mire is megy ki a játék.

Hát ez bizony jókora öngól volt.

Aztán: a szociáldemokraták elkövették a legvégzetesebb hibát, amelytől a háborúban álló felek mindig is óvakodtak: több fronton is harcot nyitottak.

Az igazságügyi törvényeket módosító sürgősségi kormányrendelet valóságos hadüzenet volt az igazságszolgáltatásban dolgozók számára, akik országosan utcára vonultak, ráadásul egy szociáldemokrata politikus börtönnel fenyegette a tiltakozókat.

A megoldást a sürgősségi kormányrendelet visszavonása jelentené, az igazságügyi tárcavezető azonban csak apróbb módosításokat hajtana végre rajta, amely – a kormánykoalíción kívül – senkit nem elégítene ki. Illetve most már a kormánykoalíció nagyobb pártját, a Szociáldemokrata Pártot sem.

Az nyilvánvaló, hogy Dragneáék kezükbe akarják keríteni az igazságszolgáltatást, saját embereiket szeretnék a kulcspozíciókba kinevezni. Arra viszont nincsen semmilyen garancia, hogy a helyükbe lépők betartják majd a törvényeket, nem lesznek megvesztegethetők, korruptak, politikailag befolyásolhatók.

Tudorel Toader igazságszolgáltatásügyi tárcavezető „kedvence”, az Országos Korrupcióelleni Ügyészség élére kijelölt ügyésze, Adina Florea korábban egyik munkatársával titkosnak minősített iratot másoltatott ki a Legfelsőbb Bíróság és a Román Hírszerző Szolgálat közötti protokollumról, a másolatot pedig, ki tudja miféle titokzatos úton, Darius Vâlcov az „ajtójába bedugva” találta meg…

Ráadásul az ügyészasszony korábban már beismerte, vagy – még inkább – elszólta magát, hogy nem mentes a politikai szempontoktól.

Az tény, hogy a kormánykoalíció megint nagy öngólt lőne, ha sikerülne végképp rátennie a kezét az igazságszolgáltatásra. Most ugyanis a politikusok, üzletemberek vád alá helyezését, bebörtönzését ráfoghatják még „Kövesiék törvénytelenségeire”, a „párhuzamos államra”. Ha azonban hatalmukba kerülne az igazságszolgáltatás, akkor már őket hibáztatnák „ártatlan emberek politikai ügycsomók alapján” történő meghurcolásáért.

Miután pedig öngólt lőttek a Kövesi-üggyel, magukra haragították az igazságszolgáltatást, újabb frontot nyitottak azzal, hogy elfogadták a Dăncilă miniszterelnök-asszony gazdasági tanácsadója, az első fokon nyolc évre ítélt Darius Vâlcov fejéből kipattant, kapzsisági adó néven elhíresült, 114-es sürgősségi kormányrendeletet. A kormánykoalíció ezzel újabb, veszedelmes ellenfeleket szerzett magának és kihívta maga ellen a vállalkozók, az energetikusok, a bankvilág tiltakozását is.

Komoly, nyugati vállalatok foglalkoznak az országból való kivonulás gondolatával, a bankok és az energetikusok a lakosságon hozzák majd be a sürgősségi kormányrendelet miatti többletkiadásaikat, beszűkül és egyre drágábbá válik a hitelezés, emelkedik a villany, a gáz, a tüzelőanyagok – ennek nyomán minden más termék – ára is, sztrájkok, utcai tüntetések várhatók…

A kormánykoalíciónak pedig harcolnia kell jóval egy korábban megnyitott arcvonalon is: az uniós illetékesek ellen, akik szerint Románia lassan átlépi a „vörös vonalat” és akik kemény szankciókat helyeztek kilátásba.

Öngól öngól után…

A kormánykoalíció ellenfele – az ellenzék – pedig labda nélkül marad. Ami nem is baj, hiszen labdához jutva a harmatgyenge ellenzék maga is csak öngólokat lőhetett volna.

Bízzunk tehát a szociáldemokratákban, akik újabb öngóljaikkal fölényes győzelmet aratnak majd – önmaguk fölött.