Méhkasba nyúlok, de: nem értem a veganizmust. A legelején leszögezem, hogy senki étrendjébe nem kívánok beleszólni, de remélem sikerül néhány olyan kérdést megfogalmaznom, amelyek mind a húsevők és mindenevők, mind a vegán életmódot követők számára továbbgondolhatók. Yovana Mendoza  története sarkallt töprengésre, aki Rawvana művésznéven a Youtube-on és Instagramon nyersvegán influencerként milliós nagyságrendű követőtáborra tett szert, mígnem pár hete lebukott, amikor egy másik influencer levideózta, amint főtt halat eszik. Becsületes botrány kerekedett a történetből.

Múlt héten barátainknak gyereke született, és hát mi lenne jobb alkalom egy életről szóló komoly beszélgetésre, mint egy kisgyerek érkezését követő tejfakasztó? A barátokkal egyebek mellett arra kerestük a választ, hogy melyik az ember legfontosabb ösztöne. Volt, aki a szexualitást helyezte az első helyre, volt, aki a táplálkozást tartotta a legfontosabb életösztönnek. Bármelyik is legyen az „első”, az világos, hogy mindkettőnek fontos szerepe van az élet fenntartásában, míg a táplálkozás az egyed fennmaradását segíti, a szexualitás a faj fenntartásához elengedhetetlen. Akárhogy is, a táplálkozás egyike a legfontosabb ösztöneinknek, ami nélkül nem tudunk életben maradni. Nem csoda, hogy hatalmas viták alakulnak ki a különböző étrendet követők között.

Míg néhány éve, évtizede még a vegetáriánus étrend (amikor az ember nem eszik állat megölésével elkészített táplálékot) is megdöbbentette a társadalom többségét, ma egyre trendibb a vegán életmód, amelynek követői már más állati eredetű élelemtől is tartózkodnak, így például a tejtől, a tojástól, a méztől. Egyfajta életfilozófia és teljes életmódváltás társul az utóbbihoz. A veganizmus egyfajta állatfelszabadítási törekvés, ami elutasítja az állatok árucikk voltát, és a táplálkozáson túl a ruházkodásban és a higiéniai termékek megválasztásában is megmutatkozik. A vegánok többsége nem vásárol bőrből, gyapjúból, selyemből készült ruhákat, sem olyan kozmetikumokat, amelyeket állatkísérletek során teszteltek. Elutasítják az állatok kizsákmányolását.

Anélkül, hogy jónak gondolnám a csirke-, sertés- és marhatenyésztés jelenlegi állapotait, amelyeket méltán tartanak kegyetlennek, a másik véglet sem győz meg. Azért nem, mert rendszerszinten egy vegán soha nem tudja elkerülni, hogy ne tegyen kárt egyetlen állatban sem. Míg számára a méz elfogyasztása a méhek kizsákmányolása, addig egy lecsapott szúnyog, eltaposott csótány észrevétlen gyilkosság marad. Persze sokszor hozzáteszik, hogy a vegánok az érezni képes állatokat védik, de egyrészt rendkívül nehéz megállapítani, hogy mely állatok tartozhatnak ide, másrészt ez önkényes határvonal. Az „érzés” fogalma a legjobb tudományos megközelítés esetén is emberi absztrakció.

Nem elbagatellizálni akarom a dolgot, hanem az ökológiai rendszer alapvető mechanizmusaira emlékeztetnék csupán. A biológiai élet, bármennyire is rossz hír az ember számára, egyrészt véges, másrészt körforgásban van. A növények, az állatok és az ember is csak úgy képes a fennmaradásra, ha táplálkozik. Mivel csak az úgynevezett autotróf organizmusok, többnyire a növények képesek a szervetlen anyagok (pl. fény és széndioxid) szerves anyagokká történő átalakítására, az állatoknak és az embereknek óhatatlanul szükségük van a növényi és/vagy állati eredetű tápanyagra. Az állatok ösztönösen tesznek az életben maradásukért, ha pedig ez egy másik állat életét követeli, akkor azt is elveszik, morfondírozás nélkül. A biológiai evolúció és az ökológiai, zárt környezet kényszerítő erőként hat.

Persze az ember más, az ember tudatos lény. Mennyit dolgoztunk azon, hogy lehetőleg ne nyírjuk ki egymást, és ez roppant fontos eredmény: igyekszünk védeni az emberi életet. És egyre jobban törekszünk az állatok védelmére is. Ez is fontos fejlemény. De meglátásom szerint csak akkor lenne ez tökéletesen végigvitt filozófia, gondolatmenet, ha minden élőlényre, így a növényekre is kiterjesztenénk az élethez való jogot. Pillanatnyilag viszont ez önnön pusztulásunkhoz vezetne. A megvalósítás akkor volna lehetséges, ha a technológia képes volna az összes, ember számára szükséges tápanyag mesterséges előállítására. Bár ez a megoldás sem tűnik túlságosan „természetesnek”. Mégha ez meg is valósulna, a többi élőlény mitsem törődne a szépen kiépített rendszerünkkel, élnék tovább az evolúció csiszolta dinamikát.

De mégis mit kezdjen az ember a szándékos állatgyilkossággal? Egy filmben láttam, hogy a vadat elejtő vadász köszönetet mond az állatnak, amiért segít neki életben maradni. Az állatnak persze ettől nem lesz jobb, de talán az ember jobban érezheti magát tőle. Benne van a tisztelet, de a szükséglet egyaránt.

Ha az ember őszintén elgondolkodik a vegánságon, folyamatosan gyorsuló körhintába kerül. Ha például marhahúst eszünk, növeljük a globális felmelegedés kockázatát, mivel a marhának rendkívül nagy az ökológiai lábnyoma, rengeteg vizet fogyaszt, miközben nagy mennyiségű üvegházhatású metánt ereget a levegőbe. Másfelől úgy tűnik, hogy éppen ezek az állatok lehetnek, amelyek megfordíthatják a jelentős mértékű elsivatagosodást, nyomukban széndioxidot megkötő és oxigént termelő növények sarjadnak. A körhintát ma már szinte bárki és bármi hajthatja. Népi bölcsesség, tudós, orvos, klímakutató, étteremlánc, filozófus, életművész, igaz hívő, tenni akaró, … hazug influencer.

Csak ki ne dobjuk a taccsot.