Bogdán Tibor: Ágycsere
Hát lemondott a közúti infrastruktúráért felelős társaság (CNAIR) ügyvivő vezérigazgatója. Persze, nem jószántából – Romániában ez akkora csoda lenne, mintha a fogorvosnál a kifúrt fogból olaj törne fel –, csupán azért, hogy megelőzze kirúgását, miután miniszterelnök asszonyunk már felkérte a közlekedési tárcavezetőt Narcis Neaga menesztésére.
Most sajnos ki kell ábrándítom azokat, akik úgy gondolják, az igazgatócsere után végre beindul majd a sztrádaépítés. 2006 óta az intézmény élén tizenkét alkalommal váltottak vezetőt, mégsem lett több autópályánk. Pillanatnyilag (és félő, hosszú lesz ez a pillanat), mindössze 823 kilométer sztrádával rendelkezünk, amiből 110 kilométernyit még Ceaușescu idején építettek. Ez Románia országútjainak alig 4,6 százalékát jelenti, továbbá több mint 28 ezer kilométernyi köves és földúttal rendelkezünk. Amiből akkor lesz majd autópálya, amikor a vasmacska szelíden dorombolni kezd.
Az újabb és újabb közlekedési tárcavezetők – akik, ha jól számolom, 1990 óta maguk is harminc alkalommal változtak – mindig felrúgták elődjeik elképzelését, új tervekkel álltak elő, és kezdődött elölről minden. Az új miniszterek – hozzá nem értésüket leplezendő – ilyen-olyan okokra hivatkozva felmondták a szerződéseket, mint például a Bechtel esetében, a jelenlegi miniszter, Răzvan Cuc pedig nemrégiben tépett szét, igencsak látványosan, a tévékamerák előtt egy újabb szerződést. Mivel aztán nem épültek autópályák, a miniszterek kontárságára többnyire nem derült fény.
Az újabb partnerek keresése, a szerződések véglegesítése évekig eltarthat, a sztrádaépítésnek pedig nem tett jót a messze földön hírhedté vált romániai bürokrácia sem. A sztrádaépítés halogatásával megbízott irodakukacok örökké hibát találnak a dokumentációkban, a megvalósíthatósági tanulmányokat gyakran elölről kell kezdeni, hol régészeti leletek, hol denevérek, hol medvék meg császárfák, a tervező által be nem kalkulált magasfeszültségű vezetékek ürügyén. Nincsenek szakemberek, akik helyben, azonnal megoldhatnák a gondokat, aminthogy hiányoznak a törvényes rendelkezések is, amelyek alapján nyomban kirúghatnák a hozzá nem értő pancsereket.
Sztrádák hiányában az újabb és újabb miniszterek nem fukarkodtak az egyre hangzatosabb ígéretekkel, a CNAIR vezetői pedig tisztában voltak azzal, hogy minderre még rá kell tenniük egy újabb lapáttal, hacsak nem akarnak repülni jól fizető állásukból. Miniszter uraméknak nem okozna gondot a helyettesítésük, hiszen rendszerint népes családdal, siserahaddal, egy sereg ismerőssel rendelkeznek.
Amikor elvállalta tisztségét, Neaga is jól tudta, hogy semmiképpen sem teljesítheti a közlekedési tárcavezető fejében megfogant eszement ígéretet, miszerint 2020-ig 350, idén pedig 180 kilométernyi vadonatúj sztrádát adnak át a forgalomnak. És azt is tudta, hogy elérkeztünk az év közepéhez – mindössze egy méternyi autópályával, amit a suceavai üzletember, Ştefan Mandachi épített, merő gúnyból. Persze, ha Neaga megmondja az igazat, nyomban röpül. Mint most, de így legalább 14 hónapon át felvehette havi 22 500 lejes fizetését. Ami azért nem semmi pénz. Ennyiért mások is ígérgetnének tücsköt-bogarat…
A menesztett vezérigazgatónak nem ez volt az első csúsztatása. Nemrégiben azzal hitegetett, hogy sztrádaépítésben Románia jóval az európai átlag fölött áll: miközben az unióban egy millió lakosonként 6 kilométer autópálya épül, addig nálunk 7,3 kilométer. Azt már nem kürtölte világgá, hogy befejezett sztrádának nyilvánította a még csupán tervezés alatt álló Nagyszeben–Bojca, valamint a Lugos-Déva szakaszt – utóbbi építéséhez majd csak néhány hónap múlva látnak hozzá. Ha egyáltalán hozzálátnak…
Ha mindezt levonjuk a neagai matematikából, akkor kilóg a valóság lólába, miszerint Romániában, immár hatodik éve, alig 100 kilométernyi autópályán folynak a munkálatok. Hogy a Nagyszeben–Pitești, Comarnic–Brassó, Marosvásárhely–Iași sztrádaépítési tervekről már ne is beszéljünk, hiszen az illetékesek is hallgatnak róluk.
Narcis Neaga 2012 és 2015 között is az autópálya társaság vezetője volt, ekkor például a Comarnic-Brassó autópályával foglalkozott, amiből eddig semmi nem épült meg, a műszaki tervet is csak idén márciusban írták alá, a finanszírozási szerződést pedig májusban kötötték meg. Innen – stílusosan szólva – hosszú út vezet még az autópálya megépítéséig.
De Narcis Neaga nevéhez fűződik az elhíresült Nagyszeben–Szászváros szakasz is, amelyet „félkész állapotban”, két nappal az államfőválasztások második fordulója előtt nyitottak meg, nyilvánvalóan ezzel is segítve Victor Ponta sikerét. A sztráda csak két hónappal élte túl a jeles napot. Victor Ponta megbukott, a sztráda pedig beomlott.
A Neaga helyébe kinevezett az új ügyvivő vezérigazgató, Sorin Scarlat maga is a CNAIR munkatársa volt, a céghez tartozó közútfejlesztési vezérigazgatóságának, illetve az autópályák és gyorsforgalmi utak fejlesztési igazgatóságának helyettes vezérigazgatói tisztségében.
Ebben a minőségében egyebek között az „örökéletű projektként” emlegetett, Nagyszeben-Pitești autópálya tervéért felelt.
Korábban dolgozott a kétes hírű üzletember, az uniós pénzek lenyúlásáért, sikkasztásért, csalásért első fokon hat év három hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélt Nelu Iordache Romstrade cégcsoportjánál, a 2014-ben előzetes letartóztatásba helyezett Dan Besciu Euroconstruct, illetve az egykori „aszfaltkirály”, Dorinel Umbrărescu UMB Spedition cégénél is. Utóbbi bankszámláját az adóhatóság nemrégiben zárolta, mivel a cég 100-100 millió lejjel tartozik az államnak és a beszállítóknak.
Ezek után talán nem tévedek túlságosan nagyot, ha érzéseim szerint ezzel a vezetőcserével is csupán az történt, mint a régi viccben, amikor is egy közismert intézmény forgalmát ágycserével akarták fellendíteni.