facebook cover


Bogdán Tibor: A rendszer


Array ( [0] => BogdanTibor.png [foto] => BogdanTibor.png )
-A A+

Aligha lehet véletlen az, hogy az abszurd dráma atyja, Eugen Ionesco Romániában született. Abban az országban, amelyben a legabszurdabb dolgok is teljesen természetesnek tűnnek, a normalitás viszont abszurdnak hat – bár igaz, ilyesmire csak ritkán akad példa.

Aki manapság Romániában él, úgy érezheti magát, mintha egész nap Ionesco színdarabjaiban szerepelne. Csakhogy a romániai képtelenségek jóval meghaladják a világhírű drámaíró fantáziáját is.

Az országban mostanság olyasmiket mondogatnak, hogy nem kell sokat foglalkozni az emberek egészségével, hiszen az emberek így is, úgy is meghalnak. És ezt nem akárki állította, hanem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szóvivője, Daniel Osmanovici. 

Aki végülis lemondott, ami Romániában szintén az abszurd birodalmába tartozik.

Ezzel a megállapításával jóval túltett Eugen Ionesco Haldoklik a király című drámájának orvosán is, bár azért ő sem volt senki: sebész mellett „másodállásban” bakteriológus, asztrológus – és hóhér is volt. Csakhogy még a hóhér-doki is emberségesebbnek bizonyult szóvivő urunkál, hiszen igyekezett meggyőzni a haldokló Berengár királyt arról, hogy halálának a legegyszerűbb és leghatékonyabb módja egy „egészséges szívroham” lenne. Derék szóvivőnk viszont megvárta, amíg az egészségügyi és háziorvosi ellátást szinte lehetetlenné tevő informatikai rendszer heteken át működésképtelenné vált, és vállát vonogatva akkor állt elő a kétségbevonhatatlan igazsággal, miszerint, a rendszer működésétől függetlenül, valamennyien halandók vagyunk. 

Amihez a román egészségügy is jócskán hozzájárul… No persze, ezt már nem ő mondta.

Abból, hogy a román egészségbiztosító ilyen könnyedén veszi a rendszer meghibásodását sok mindenre másra is következtethetünk. Így például arra, hogy mégiscsak igazuk lehet azoknak, akik szerint a rendszer meghibásodása jó hír a kormányzók számára, akik így megszabadulhatnak a működtetés költségeitől. 

Maga a rendszer létrehozása és működtetése ugyanis több millió euróba került, amit a nem működő rendszer mellett most az „okos fiúk” teljesen zsebre vághatnának. A bukaresti sajtóban megjelent, politikusi körökből származó hírek szerint, a kormány szándékosan akadályozza a rendszer működését, mivel pénzhiány miatt halasztani akarja a háziorvosok járandóságainak kifizetését. A sajtó érdeklődésére az egészségbiztosító rendszeresen nem válaszol, gyakran a telefonra sem válaszol.

Aligha lehet a véletlen műve, hogy az egészségügyi informatikai rendszer évenként több alkalommal is „meghibásodik”. A „javításokra” fordított összegek jelentős része feltehetően svájci bankokban, adóparadicsomokban landol. Olyasmi ez, mint ami az autópályák esetében is történik, amelyek átadásuk után kisvártatva használhatatlanná válnak. Az a néhány kilométernyi sztráda is, amit évenként átadnak, pár hónap elteltével máris tele van kátyúval, vagy rosszabb esetben egyszerűen beomlik. Az aszfaltból, az útépítésnél szükséges egyéb anyagokból, a hozzáértő szakemberek mellőzésének fizetéséből kispórolt pénzek is politikusi zsebekbe vándorolnak, és a javítási összegekből is jut valamicske – ugyanoda. Így már könnyű fedezni a szuperjárgányok és -szeretők, fejedelmi villák, egzotikus tájakon való nyaralások költségeit.

És talán azt sem lehetne a véletlen számlájára írni, hogy az egészségbiztosítási pénztár új főnöke a korábbi főnök, Vasile Ciurchea lett, aki ellen éppen az egészségbiztosítási rendszer ügyében indult bűnvádi eljárás, és aki szerint a biztosítási kártyák működését egyrészt az orvosok akadályozzák, hogy többet lophassanak, másrészt a multinacionális vállalatok, akik ezt zsarolásra akarják felhasználni (?).

Én nem tudom, hogy is van ez, de a felelős tisztségekbe kerülő embereknek mintha beépülne a DNS láncába a korrupció. Vagy esetleg mindenki magában hordozza a zsigeri korrupció csíráját, amelyet aztán a felelős tisztségek betöltése növel Romániában átjárhatatlan dzsungellé? 

Az egészségbiztosítási rendszer leállását egészségügyi miniszterünk az „orvosok és a betegek” szempontjából „kellemetlennek” nevezte. Hát igen, eléggé „kellemetlen” lehet a beteg számára, ha hiába várakozik órákon át a háziorvosnál, hiába egyeztet időpontokat, mégsem sikerül megoldania egészségügyi gondjait. Valóban, „kellemetlen” lehet, ha nem kerül időben orvoshoz, ha nem kapja meg kezelését, ha nem tudja kivenni gyógyszereit. Tényleg „kellemetlen”, hogy bár rendszeresen befizeti nem is kevés egészségbiztosítási hozzájárulását, ilyen vagy olyan ürügyekre hivatkozva senki sem foglalkozik vele. 

Az orvosok számára pedig szintén „kellemetlen”, hogy munkájuk helyett órákon át kínlódnak a szüntelenül leálló rendszerrel, amely, még ha olykor fungál is, akkor sem működik kielégítően. „Kellemetlen”, hogy emiatt el kell viselniük a betegek zsörtölődését és ráadásul igazat is kell adniuk nekik; „kellemetlen”, hogy heteken át nem tudják bevezetni a számítógépbe az elvégzett vizsgálatokat, beavatkozásokat, és ezért az egészségbiztosítás még tolja le őket. És igencsak „kellemetlen”, hogy a rendszer működésképtelensége ellenére is el kell látniuk a betegeket, arra viszont nincs garanciájuk, hogy a biztosító finanszírozni fogja ezeket a szolgáltatásokat, és így ezeket a saját zsebükből kellene kifizetniük.

Az önmagában is furcsa, hogy az emberek százezreit érintő meghibásodást a miniszterasszony mindössze „kellemetlennek” tartja. Osmanovici ráadásul úgy véli, hogy egyáltalán nem történt világraszóló szerencsétlenség. Szerinte ugyanis a rendszerek sehol nem tökéletesek. 

Hát – Romániában biztosan nem. 



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik