facebook cover


Bogdán Tibor: Hol is hal meg a remény


Array ( [0] => BogdanTibor.png [foto] => BogdanTibor.png )
-A A+

Egy tizenötéves kislánynak kellett meghalnia ahhoz, hogy végre a nyilvánosságra kerüljön – az, amiről egyébként mindnyájan tudtunk – a hatalmon lévők közönye, érdektelensége az emberek sorsa iránt, az egész romániai rendszer züllöttsége, romlottsága, korruptsága.

Szinte hihetetlen, de így igaz: a vészhívások beazonosításának tekintetében, még az elmaradott Moldovai Köztársaság is megelőzte Romániát: a „testvérállamban” e hívások 20 százalékát már az AML/ESL rendszer dolgozza fel, amely a földrajzi koordinátákat egészen pontosan megadva, lehetővé teszi a mobiltelefonok beazonosítását.

Csakhogy Romániában a hatalmon lévő politikusok és az általuk hozott törvények nem a bajba került személyeket védik, hanem a bűnözők, a korrupt politikusok büntetlenségét szolgálják. Ezért nem vezették be Romániában az AML/ESL rendszert, amelynek segítségével Alexandra Măceşanut szinte biztosan megmenthették volna.

A Különleges Hírszerző Szolgálat által használt rendszer ugyanis három kilométeres körzetet jelölt meg, amelyet néhány óra alatt valóban lehetetlen átkutatni, miközben az AML/ESL rendszer legfeljebb 50-55 métert tévedhet. Így már viszont sokkal könnyebb lett volna a rendőrség dolga.

A rendszer letöltéséhez pedig nem kell más, mint a Google társasággal megkötött szerződés, ezt követően a rendszer 2-15 hét alatt működésképessé válik. Ehelyett a román illetékesek immár évek óta vitatkoznak meg fellebbeznek ide-oda a 112-es vészhívó rendszer korszerűsítésének ürügyén, nyilván a zsebre vágható euromilliók miatt.

A tragédia után a romániai hírtelevíziók közlik, miként is működik a vészhívó rendszer civilizált országokban, ahol a hívásokat felvevő operatőr nem gúnyolódik a segélyt kérővel – mint ahogyan azt a romániai operatőr tette a 15 éves kislánnyal –, hanem világos és pontos kérdéseket tesz fel neki és tanácsokat ad arra, hogy miként járjon el, hogyan viselkedjék a továbbiakban.

Az Egyesült Államokban készült rövid felvételből kitűnik, hogy egy, a caracalihoz nagyon is hasonló esetben a rendőrség – ismétlem: nem a romániai – húsz perc alatt a helyszínen termett és elkapta a tettest.

Romániában a vészhívásokat ellenőrző rendszerért az ANCOM felel, amelynek elnöke Liviu Dragnea volt embere, a Dragnea-kormányok egyik korábbi miniszterelnöke, Sorin Grindeanu!

A „112-es telefon” mögött Romániában tulajdonképpen a Sürgősségi Hívások Országos Rendszere áll, amelynek elnöke a távközlési miniszter, alelnöke a Különleges Hírszerző Szolgálat vezetője (aki a botrány miatt éppen most mondott le), a belügyi, valamint az egészségügyi tárca egy-egy államtitkára, továbbá az AMCOM alelnöke. Az „illetékesek” fizetése évi 130 és 468 ezer lej között mozog. Az illetékesek ennyi (köz)pénzért védik – a bűnözőket.

Korántsem lehet véletlen, hogy az alkotmánybíróság éppen a caracali tragédia után nyilvánította alaptörvény-ellenesnek a korrupt politikusokat bűncselekményeik jelentős részétől megvédő büntetőtörvénykönyvet, valamint annak alkalmazását. Ezek egyebek között csökkentették volna a bűntények elévülési idejét, részben hatálytalanították volna a megvesztegetés és a befolyással való üzérkedés bűntényét, megszüntették a szolgálati hanyagság vétségét. Csakhogy az alkotmánybíróság döntéséhez – sajnos – szükség volt egy 15 éves kislány értelmetlen halálára.

A taláros testület korábban ugyanis hét alkalommal halasztotta el a döntést, hiszen tagjainak nagyobb része a kormánykoalíció embere. Ha ez a szörnyűség nem történik meg, ki tudja, hogyan határoztak volna, a hatalmas országos felzúdulás viszont jelentős nyomást gyakorolt rájuk.

A döntés viszont, bár ezúttal helyesnek bizonyult, még nyilvánvalóbbá tette a tényt, miszerint az alkotmánybírók nem a törvényszövegek alkotmányosságát ellenőrzik, hanem politikai, konjunkturális szempontokat tartanak szem előtt, az éppen hatalmon lévő párt érdekeit szolgálják. 

És mit értett meg mindebből a Szociáldemokrata Párt? Egykori igazságügyi minisztere, Robert Cazanciuc szerint a törvénykönyvek nem is lehettek olyan rosszak, ha döntésük meghozatalához az alkotmánybíróságnak nyolcszor kellett összeülnie… Ráadásul a caracali botrány nyomán a román rendőrség főnöki tisztségéből leváltott Ion Buda kvesztort a határrendőrség főnökévé nevezték ki. A rendszer nem hagyja cserben embereit.

Arra kevés az esély, hogy az alkotmánybíróság határozata után a törvénykönyveket a közeljövőben felülvizsgálják. A képviselőház elnöke, Marcel Ciolacu máris ízelítőt adott az időhúzás, román politikusok által oly jól ismert fogásaiból. Közlése szerint előbb a jogszabályoknak vissza kell kerülniük a parlamenthez, megbeszéléseket kell folyatniuk az igazságügyi minisztériummal, a magas rangú igazságszolgáltatási tisztségviselőkkel, a törvényszövegeket összhangba kell hozni az alkotmánybírók döntésével, ezért nem valószínű, hogy szeptemberben hozzákezdjenek a törvénykönyvek módosításához. Aztán jön majd a választási kampány, az államfőválasztás – idén tehát már semmiképpen sem kerülhet sor erre. Ráadásul pedig tudjuk, mit is ért a kormánykoalíció a „törvények módosításán”.

A kormánykoalíció által kierőszakolt és mindenki által ellenzett „miniamnesztia” utáni, jelenlegi rendelkezések értelmében életfogytiglanig tartó börtönbüntetést a hatvanadik életévüket betöltők esetében nem alkalmazhatnak. A gyilkos viszont 66 éves. Így legfeljebb fogva tartásért, erőszakért, minősített gyilkosságért kapna büntetést, amit egyéb bűncselekményeiért még három évvel toldhatnak meg (a korábbi szabályozások szerint bűntényenkét hosszabbíthatták volna meg a fogva tartást 3-3 évvel).

Mivel betöltötte hatvanadik életévét, kérheti feltételes szabadságra helyezését 10 éven aluli büntetése egyharmadának letöltése után, ha pedig 10 évnél többet kapna, akkor ugyanezt kérhetné büntetésének fele után. De a fogság idejéből levonódnak a munkával töltött napok. Márpedig a gyilkos autószerelő, így biztosan lesz munkája a börtönben. Az is lehet, hogy éppen Liviu Dragnea kollegája lesz majd, aki szintén az autóműhelyben kért magának munkát. Bár azért ez méltatlan lenne, hiszen a caracali gyilkos legfeljebb néhány embert ölt meg – Liviu Dragnea viszont egy egész nemzet haláláért felelős.

A román állam érthetetlen közönye ellen országszerte megindultak a tiltakozások. Az utcára sereglett tüntetők közül sokan Romániával azonosítják magukat, és segítségnyújtásra – az ország megmentésére – szólították fel a vészhívó szolgálatot.

Jótól kérték. Még az sem biztos, hogy a segélynyújtók be tudják-e azonosítani az országot.

Alexandra Măceşanu halálát az okozta, hogy a 112-es vészhívást tárcsázta. Ő még bízott a román államban, a „román igazságban”.

Kislány volt még…

Caracalban az épületet, ahol fogva tartották és meggyilkolták Alexandrát, ma már úgy nevezik, hogy a ház, ahol meghalt a remény.

De nem, a remény nem ott halt meg. A remény utolsó szikráját a 112-es segélyszolgálat épületében, a Különleges Hírszerző Szolgálat, az országos rendőrség székházában oltották ki.



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik