Hááát…

Ha ne adj’ Isten, esetleg mégis bajba kerülnénk, semmiképpen se hívjuk a 112-es vészhívó szolgálatot, ne forduljunk segítségért a hatóságokhoz – ez ugyanis életveszélyes lehet.

Ezt a szomorú tanulságot a meggyilkolt caracali kislány esetéből vontam le. A tragédiát követő hetek eseményeiből világosan kitűnik, hogy az országot-világot felháborító történtekből az illetékesek semmit sem tanultak.

Továbbra is megpróbálják manipulálni a közvéleményt, amelyet különféle mesékkel etetnek – akárcsak a gyilkos a nyomozati hatóságokat.

A nyomozás során elkövetett elemi hibákat, a rendőrség–bűnüldözők–alvilág bűnös összefonódását most vétkes némasággal próbálják meg eltitkolni, az ideiglenes belügyminiszter, Mihai Fifor beosztottjainak pedig nemrégiben megtiltotta az információk kiadását.

Márpedig a hivatalos szervek titkolózása a maffiózók körében divatos omertára, a „hallgatás törvényére” emlékeztet. Mintha a nyomozó hatóságoknak, az illetékeseknek, a „felső köröknek” érdekükben állna csupán egyetlen embert hibáztatni a gyilkosság(ok)ért.

Az mindenképpen furcsa, hogy a hivatalos szervek már az első napon megpróbálták elhitetni a közvéleménnyel, hogy magányos gyilkosról, sőt, tömeggyilkosról van szó, jóllehet a „szörnyet” akkor még csak Alexandra meggyilkolásával gyanúsították.

Márpedig az tudnivaló, hogy sorozatgyilkosról minimum két gyilkosság után beszélhetünk.

Az pedig módfelett érdekes, hogy miként is ismert be, minden bizonyíték nélkül(!), a „caracali rém” két gyilkosságot és a holttestek elégetését, noha kezdetben mindent tagadott.

A hivatalos változat szerint a mirákulum egy rendőrnek köszönhető, akit ráadásul maga a gyilkos választott ki „gyóntatójának”, és akivel mindenképpen négyszemközt akart beszélni. A „csodatevő” rendőrről viszont semmit sem tudunk, jóllehet normális körülmények között nevének már régóta ott kellene szerepelnie a lapok címoldalán, a tévéadók törzsvendégévé kellett volna válnia, hiszen valóban csodát művelt: egyetlen óra alatt rávette bűnei beismerésére az előzőleg kezelhetetlen szörnyetegnek feltüntetett gyilkost.

Csakhogy, éppen a nagy titokzatosság miatt, felmerült annak a – nem is teljesen alaptalan – gyanúja, hogy a román rendőrség „tökéletes pszichológusa”, ha úgy tetszik, Sherlock Holmes-sza, nem szedett ki bizony semmit sem a hetek óta szűkszavú, legfeljebb igennel vagy nemmel válaszoló gyilkosból, hanem egyszerűen csak közölte vele, hogy mit is kellene majd mondania ahhoz, hogy életben maradjon.

Gyilkosunk feltehetően jól tudja, hogy sokat kockáztat. Mert ha esetleg mégsem lenne „magányos gyilkos”, ha cinkosai lennének, és ha netán kikotyogná, hogy mondjuk tagja egy kerítő hálózatnak, amely egyebek között a deveselui amerikai katonai támaszpont embereinek, meg Liviu Dragnea belinai eldorádójának is szállított kiskorú lányokat, akkor talán mégis hitelt kellene adnunk az egyik meggyilkolt (eltűnt?) kislány szülei ügyvédjének, Tonel Popnak, aki egy tévéadásban felszólította az illetékeseket, nagyon vigyázzanak a tettesre, őrizzék jól, nehogy véletlenül „megöngyilkolják”.

Mert akkor erre lenne némi esély…

2012-ben az illetékesek rajtaütöttek egy hasonló hálózaton, amelynek főnökét, a Cocoș gúnynévre hallgató Daniel Bogdant hat év börtönre ítélték. És amikor úgy döntött, hogy feladja megbízóit, akkor furcsamód meghalt. Halála okát azóta sem közölték, családja szerint egyszerűen agyonverték.

A véletlen pedig most éppen úgy hozta, hogy az Alexandra elrablását követő napon egy bukaresti napilap arról számolt be, hogy a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Bűncselekményét Kivizsgáló Igazgatóságnak, az FBI-jal együttműködve, sikerült Craiován felgöngyölítenie az egyik legfontosabb kerítőhálózatot, a Cápának nevezett Tudor Florian bandáját, amely – állítólag a rendőrség „hallgatólagos beleegyezésével” – 2000 euróért vásárolt fel caracali, doiști-i és deveselui kiskorú lányokat „magán” lánykereskedőktől, akiket aztán egy nemzetközi hálózat útján Mexikón át az Egyesült Államokba juttattak.

Meghökkentő módon éppen ezen a napon végzett Alexandrával a gyilkos is. A napilap nem tartja kizártnak, hogy a Cápának, vagy egy hasonló hálózatnak dolgozó „caracali rém” értesült az akcióról és pánikba esve, nehogy Cocoș sorsára jusson, inkább meggyilkolta áldozatát.

Ha ugyanis kiderülne az igazság, akkor a gyilkosságokat már nem lehetne – kizárólag – a maffiára kenni.