Az alig néhány hónapja felbukkant Greta Thunberg, a 16 esztendős svéd középiskolás kislány nem csak szinte minden átmenet nélkül vált világhírűvé, de (még az érettségi előtt) jeles európai egyetemek díszdoktorává is megválasztották, sőt Christine Lagard és Emmanuel Macron javaslatára Béke Nobel-díjra is jelölték.

Ilyen villámgyors karrier aligha fordult még elő az emberiség történetében, ha csak az Adolf Hitlerét nem tekintjük annak. Minden azzal kezdődött, hogy Greta péntekenként ahelyett, hogy a társaihoz hasonlóan oskolába ment volna, leült a svéd parlament lépcsőjére, és egymagában tüntetett. Tessék kipróbálni. Bizonyosan Romániában is szép számmal akadnak fura kislányok, akik alkalmasak a feladatra. Oda kell ültetni valamelyiküket a román Parlament lépcsőjére, hogy tüntessen a környezetszennyezés ellen. Az esélyek jobbak nem is lehetnének. Nehéz elképzelni egy országot, mely eszeveszettebben szennyezi a környezetét. Én még három évvel ezelőtt is Kolozsvár és Csíkszereda közt ingáztam. Az útszéleken, de főként a folyóvölgyekben elképesztő mennyiségű petpalackot, építési hulladékot, háztartási szemetek rögtönzött dombjait, autógumikat, füstölgő domboldalakat és kerteket láthattam. Hallgathattam az utasok panaszait, hogy falvaikban hova-tovább lehetetlen élni, hiszen télen minden éghető hulladékot fűtésre használnak: műanyagot, autógumit, kiselejtezett bútorok festett és lakkozott darabjait, rongyot, cipőt, fáradt olajat… A fa drága és nehezen beszerezhető. S egyébként is a helyhatóságoknak legkisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy efféle apróságokkal foglalkozzanak. Téli estéken harapni lehet a szmogot. De ősszel és tavasszal is sűrű füstfelhő borítja be az esti órákat. Ilyenkor a kerti szemetet szokás felégetni. Az ember, ha az újabb keletű elviselhetetlen melegekben, nem akar megfulladni, még az ablakokat sem nyithatja ki. Senki nem veszi magának a fáradtságot, hogy utána járjon, mindez milyen egészségügyi károsodásokkal járhat. A globális klímaváltozáshoz való háztáji hozzájárulásról nem is beszélve.

Ki lenne az, aki a mi Aspenger-kóros kislányunkra akárcsak szánalomból is ráhederítene? Greta ezzel szemben szinte egyik napról a másikra svéd sztárrá rukkolt elő. Diáktársainak ezrei csatlakoztak hozzá. Mozgalmat is indíthatott. Fridays for Future név alatt. A svéd középiskolákban péntekenként egyszerűen leállt az oktatás. A szülők és a pedagógusok nagyvonalú engedelmével. A világszerte amúgy is egyfajta rettenetté degradálódott oktatási rendszer további szétzüllése senkit sem zavart különösebben. Merthogy Greta és mind számosabb hívei nemes célokért szálltak ringbe. És aztán az is megjárta kis hősnő 16 éves agyacskáját, hogy Európa vezető államának, Németországnak a diákjait is meg kellene szólítania. Végigjárta Németország jelentősebb városait, és – láss csodát– mindenütt lelkes követőkre talált. Igaz, itt már akadtak felnőttek, akik bejelentették fenntartásaikat is, de őket a zöldek és a szocialisták rövid úton elhallgattatták. A jól bevált recept szerint: szélsőjobboldaliaknak és a klímaválság tagadóinak minősítve őket.

A fiatalok önfeledten adták át magukat a jó heccnek is tekintett akciósorozatnak. A happeningek keretében a szülői és pedagógusi tekintély maradékát is lábbal lehetett tiporni. Érdemes volt a Greta által inszcenírozott szeánszokról készült videókat figyelmesebben is végigkövetni. Nyoma sincs semmiféle aggodalomnak, a részvevők szemmel láthatóan jól szórakoznak. A teljesen logikus és minden értelmes ember által valóban égetően sürgetőkövetelések háttere előtt egy jól érzékelhető – minden csínyre kész – anarchia körvonalai is kibontakoztak. S a szeánszok felszabadult hangulata nem csupán a felnőtt közvéleményt vonta bűvkörébe. A diákokat – némi ingadozás után– a német tudományos élet jeles személyiségei,köztük a klímakutatók is biztosították támogatásukról.

Greta, akinek bokros teendői közepette sok mindenre juthatott ideje, de a tanulásra bizonyosan nem, a nagybetűs tudomány képviseletében eufórikusan adta elő a zöld politikusok klímavédelmi nyilatkozatainak számára preparált változatait. Rezzenetlen arccal, önnön fontosságának és elhivatottságának biztos tudatában. A 16 éves kora ellenére is kisgyerek arcú, de  mély tudományos bölcsességeket előterjesztő kislány a felnőtt társadalom mind szélesebb rétegeit ragadta magával. Valahogy úgy, ahogyan a beszélni alig megtanult gyerek is lenyűgöz szavalatával, hiába tudjuk, hogy az előadott szövegből a szó voltaképpeni értelmében aligha kapiskálhat valamit is.

Csodagyerekek mindig is voltak. A legismertebb közülük Mozart. Csakhogy ő nem csak csodagyerek volt, felnőttként is csoda maradhatott. Remekművekkel igazolta vissza azokat a várakozásokat, melyeket gyerekfővel keltett. Ha nem így lett volna, csodagyereksége réges-régen feledésbe merült volna.  Greta esetében a visszaigazolás még várat magára. Sőt, őt lélektani vonatkozásban megsemmisítő csalódások is fenyegethetik, hiszen mentorai (Nobel-díjjal vagy anélkül) előbb-utóbb kihátrálnak mögüle. Ha elérték céljukat, számukra is teherré válhat…

Az értelmiség jelentős részét főként a Nobel-díjjelölés borította ki. Mert Gretát nem csupán a jelöltek közé vették föl (Teréz anya, Michael Gorbacsov, Nelson Mandela vagy Al Gore társaságába), hanem ő a legesélyesebb is. A maga 51 százalékosra taksált esélyével egymagában is túlszárnyalja a másik 300 jelölt teljesítményét. Még az utána következőnek is csupán 15 százalékos az esélye. A Béke Nobel-díj nyilván nem tudományos érdemek elismerése. Alfred Nobel a díjat eredetileg olyan személyiségeknek szánta, akik politikai, kulturális, gazdasági teljesítményeikkel a népek közti barátság eszményének megvalósítását mozdították elő, akik hozzájárultak hadseregek leszereléséhez vagy a fegyverkezési hajsza mérsékléséhez, illetve nagyhatású békekongresszusok szervezésében és lebonyolításában jeleskedtek. Ebbe a feltételrendszerbe a klímaválság egyik legjelesebb tudatosítójának, Al Gore-nak kétségbevonhatatlan érdemei is belefértek. Neki ugyanis komoly szerepe volt a klímaválság körüli viták, s ezzel összefüggésben a klímakutatások ismételt fellendülésében. Greta esetében azonban az utóbbi feltételek egyike sem igazán teljesül. Ő legfeljebb a fizikai Nobel-díjra pályázhatna, hiszen minden alkalommal a nagybetűs tudomány nevében szólal meg. Igaz, soha nem a saját tudományos eredményeit terjeszti elő. Így aztán, ha valóban megkapná a díjat, az sokak szemében a Nobel-díj intézményének lejáratását jelentené. A folyamat sajnos már beindult. A mianmari hős ellenálló, Ang Szan Szu Csi esete ugyanis, aki Béke Nobel-díjasként – országa elnöki tisztségébe jutva – tétlenül nézte a rohingya kisebbség lemészárlását és szülőföldjéről való elűzését,máris meglehetősen megtépázta a Béke Nobel-díj tekintélyét. Igaz, a díjra korábban is jelöltek már olyan kimagasló személyiségeket is mint a tömeggyilkos Adolf Hitler és Joszif Visszarionovics Sztálin. Szerencsére mindkettőt esélytelenül. Greta viszont nem csak esélyes, de a dolgok jelenlegi állása szerint minden kétséget kizáróan meg is kapná a Nobel-díjat. A Béke Nobel-díj végérvényes devalválódásához egyéb már nem is hiányozhat.

Így aztán valóban nem meglepő, hogy immár az európai értelmiség élvonalbeli képviselői is tiltakoznak. Annál is inkább, mert Svédországban,amint azt az olasz Giulio Meotti „Undicesimo commandamento: non criticare Greta” (Tizenegyedik parancsolat: ne kritizáld Gretát) című – az Il Foglioban megjelent – cikkében megjegyzi: „Svédországban egyetlen kritikus mondat, egyetlen egy kételyt hangoztató bekezdés nem hangozhat el, egyetlen fintor(sberletto) nem körvonalazódhat. Még a szarkazmus sem megengedett. Semmi (niente).” Ami egy demokráciában valóban meggondolkodtató.  (Az Il Foglio mellesleg jobbközép irányultságú, de számos egykori szélsőbaloldali újságírót is foglalkoztató milánói napilap.)

A materialista, hedonista és ateista Michel Onfray, a francia filozófia egyik elismert alakjais úgy véli, hogy a zsidó-keresztény kultúrának befellegzett. Alapelve: „A vulkán lábánál élni, a kitörésre várva, ami óhatatlanul bekövetkezik majd.” A „Greta la science” (A tudomány Gretája) című saját blogján közzétett írásában maga is kifejti, hogy „A nihilizmus világos jele, ha egy fiatal lány hasbeszélő szónoklatai, melyek szövegét nyilván mások írják neki, komoly felnőtteket is transzba ejtenek. Én ezt nem a kislány számlájára írnám, hanem azokéra, akik egy ártatlan gyereket eszközként használnak saját céljaik szolgálatában. A felnőttek, mióta a kapitalizmus az ökológiát mint a profit növelésére alkalmas szerfelett hatékony áruforgalmazási argumentumot kieszelte,  szívesen veszik, ha éppen a fiatalok azok, akik az általuk felkínált elméleteket önfeledten magukévá teszik. Ki ne szeretne manapság tisztán, környezetkímélően, megújuló enegiaforrásokra alapozva és természetesen széndioxidmentesen fogyasztani? Lehetőleg mind többet… Zseniális elgondolás. Én nem csak a díszdoktori címeket, vagy a Nobel-díjat adnám oda Gretának, de amellett vagyok, hogy Grétát éppenséggel a tető alá hozandó világkormány elnöknőjévé nevezzük ki…” Merthogy kétségtelenül zseniális: a Fridays for Future-nél el nem képzelhető támadhatatlanabb ürügy az iskolakerülésre. Ahogyan ahhoz is kell némi eredetiség, hogy egy kvázi iskolakerülő kislányka 16 évesen a nagybetűs tudomány nevében szónokoljon.

Onfray-al Martina Meister, a Die Welt úségírója interjútkészít. Egyik legütősebb kérdése az, hogy vajon ha Thunberg esetleg fiú lenne, akkor is ennyire ingerült lenne rá? Erre Onfray valóban ingerült lesz. Merthogy a kérdés eleve azt hipotézist jeleníti meg, hogy a szerző összes érvei, a zöld kapitalizmusra vonatkozók is, a szerző antifeminizmusából fakadnak. Mintha előbbi példámhoz visszatérve lenne bármi jelentősége annak, hogy a kis versikét eldadogó kisgyerek fiúcska vagy kislány?

Egy másik francia filozófus, Pascal Bruckner sem fukarkodik a minősítésekkel, Grétát kiborgnak, nem-nélküli lénynek, szilikonbabának tekinti, akinek nincsenek érzései, vonásairól sem öröm, sem fájdalom nem olvasható le. (Az idősebbek kedvéért: a kiborg a kibernetikus organizmus rövidítése. A terminus anagy sikerű sci-fi filmekből és a képregényekből ismert robotok megnevezése, melyeket állati agysejtekből létrejövő agyszövet vezérel.) Greta attitűdjének egyik alapvonása a valóság összetettsége iránti teljes közömbösség. A kislány ekként a zöld kapitalizmus igazi zászlóshajója. A szerző szerint az őt irányító stáb puszta léte is egy további fejezetet megírását teheti szükségessé George Orwell „1984” című disztópiájához. A Greta-jelenség sikerességét Bruckner szerint a 68-as nemzedék máig infantilis képviselői (zömmel zöldek) generálják (a Kohn-Benditre való utalás félreérthetetlen), akik az Európai Parlamentben  a pedofília legalizálásának javaslatát is fölvetették. Lévén, hogy maguk is öregkorukig képtelenek voltak felnőtté válni…

A 3sat nevű német-osztrák-svájci tévéadóban is sűrűn szereplő francia filozófus,Raphaёl Enthoven is úgy véli, hogy azok, akik a naiv környezetvédelem ikonját, „Gretát fogyasztják, nem a bolygón segítenek.” (Le Figaro)

Az persze igaznak tűnik, hogy Gretát a zöld és a szocialista baloldal tényleg nemes cél érdekében manipulálja. Ha az emberiség mai intellektuális szintjén csak egy 16 éves kislány gyermeki tisztaságával és naivitásával lehet felrázni a tömegeket, valóban nem szabad visszariadni az olyan-amilyen lehetőségtől sem. És – a helyzet komolyságát is tekintetbe véve –ez az érv még akkor is elfogadható lehetne, ha tudatosítanók, hogy a „cél szentesíti az eszközt” elve valóban a legsötétebb diktatúrák stratégiai eszköztárából származik. Amint arra még pontosan emlékezhetünk. Késlekedésre nincs idő. A bolygó sorsa forog kockán. Csakhogy kínosan nehéz eldönteni, hogy a valódi cél tényleg a klímaválság megfékezése-e vagy jóval inkább a politikai hatalom késedelem nélküli megszerzése. A nagy zöld menetelés a hatalom felé…

Az angol Standpoint Magazin ugyanis úgy véli, hogy a Gréta Thunberg körül szervezkedő személyek komplett politikai, pénzügyi és ipari lobbihálózatot működtetnek. Svédországban és a nagyvilágban. Thunberg felfedezője és első hírverője –mint kiderült– egy befolyásos svéd politikus, Ingmar Retzhog, aki egy személyben egy ipari, pénzügyi és szakszervezeti vezetőket tömörítő agytröszt vezérszemélyisége is. Retzhogot a Nobel-díjas amerikai környezetvédő Al Gore, oktatási hálózata képezte ki. Al Gore, amint az közismert, választási kampányát Hillary Clintonnal szemben nagyon szoros versenyben veszítette el, s a kudarc elől a környezetvédelembe menekült. 2007-ben ebbéli tevékenységéért – mint már érintettem: kétségtelenül megalapozottan – elnyerte a Béke Nobel-díjat is.

A baloldal képviselői előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a klímaválság tagadása a jobboldal manipulációja. Pedig tagadásról legfeljebb az amerikai Trump vagy brazil Balsonaro  esetében lehet szó. A jobboldali magyar kormányzat például nem tartozik a döntő részben emberi tevékenység okozta válság tagadói közé. Ahogyan a német vagy olasz konzervatívok sem. Ferencz Orsolya, az űrkutatásért felelős miniszteri biztos például a klímaválság elleni küzdelem jelentős magyar képviselője. Nem másutt, az egykori Echo tévében zúzta szét egy – egész órás, a kérdéskör rendkívül alapos ismeretéről tanúskodó és ideológiailag kiegyensúlyozott – előadásban a válság és az emberi tevékenység közti összefüggések tagadóinak érveit. Nemrégen egy a HVG-ben ismertetett vitában is kifejtette: „A klímaváltozás okozta problémák  leküzdéséhez egyrészt nagyon gyors technikai fejlődést kell elérnünk, másrészt az emberiségnek az egyén és a társadalom szintjén bekövetkező megújulására van szükség.”

A jobboldal és a baloldal szembeállítása ebben a vonatkozásban tehát legalábbis nem egészen stimmel. Mellesleg a fentebb emlegetett francia filozófusok sem jobboldaliak. Ami azonban valóban aggasztó, az az, hogy Greta Thumbergnek a klímavédelem ikonjává való előléptetése magát a minden épeszű ember által az emberiség fennmaradását is komolyan fenyegető veszélyként érzékelt klímaválság elleni össztársadalmi fellépés komolyságát veszélyezteti. Az egész kampány a hatalmi harcok elleplezésére szolgáló kutyakomédiává silányulhat. Ez pedig távlatilag valóban katasztrofális lenne… Gretára és földgolyóra nézve egyaránt… Az idő ugyanis valóban sürget. Legfeljebb néhány lépésre vagyunk a visszafordíthatatlan, a szaknyelvben pozitív visszacsatolásosnak nevezett (azaz öngerjesztő) folyamat beindulásától.

Egyet kell értenünk Raphaёl Enthovennel: „Akik Gretát fogyasztják, nem a bolygón segítenek.”