Az, hogy az amerikai világhatalom napjai meg vannak számlálva, sokak számára már jó ideje nyilvánvaló. Az amerikai elnökök közül Donald Trump volt az első, aki ráébredt, hogy a birodalom fenntartása többe kerülhet, mint az a haszon, melyet – akár a katonai hatalom birtokában is – megvalósíthatna. De a következtetéseket ő sem volt képes levonni. Nem erre született.

Az elmúlt évtizedekben az amerikai nagyvállalatok jövedelmeik nagy részét a profitmaximalizáció elvének megfelelően fokozatosan a harmadik világ államaiba telepítik át, hiszen ott az alacsony munkabéreknek, a tőkét-csalogató alacsony adóknak, sőt, állami támogatásoknak köszönhetően jóval nagyobb jövedelmekre tehetnek szert, mint odahaza. Ott ugyanis a magas munkabérek, a munkavállalók nagyobb szervezettsége, a társadalombiztosítás költségei, a nagyobb adók a jövedelem jelentős részét „felemészthetik”. A tőkeelvándorlás következtében azonban lendületesen növekszik a munkanélküliség, s ezzel párhuzamosan a csökkenő kereslet következtében esik a munkaerő ára is. Kétirányú folyamat indul be. Egyrészt a nagyvállalatok a fejlődő országokból hatalmas jövedelmeket szivattyúznak ki, vagyonuk fergeteges iramban növekszik. A lakosság azonban fokozatosan elszegényedik. Ráadásul a birodalom: a világrendőr szerepét betölteni hivatott hadsereg, a titkosszolgálatok, a birodalmi hatalmat adminisztráló diplomáciai apparátus költségét azonban annak – az önmagát az adófizetők adódollárjaiból fenntartó – államnak kell fedeznie, mely a népesség elszegényedése következtében maga is mindinkább eladósodik. 

Mindezt természetesen a közember is fölismeri. Donald Trump végső fokon ennek a felismerésnek köszönheti hatalmát. Az America first elvére alapozva ezt a globalizációs trendet igyekszik ellensúlyozni. Továbbra is a birodalmi logika szerint.

De ha a hanyatlás elindult, azt már nagyon nehéz megfékezni. Az Amerikai Birodalom egyre kevésbé képes kezében tartani a folyamatokat. Gazdaságilag sem. A hatalmas katonai apparátus még mindig rendelkezésre áll. Amerika gyakorlatilag még ma is képes a világ bármely pontján „rendet” teremteni. Gazdaságilag azonban mind kevésbé engedhet meg magának költséges katonai akciókat. 

Ami a legsebezhetőbbnek tűnik, az éppen a minden hatalom alapját képező gazdaság. A gazdasági hanyatlást megakadályozandó indít Trump elnök kereskedelmi háborúkat. Nem csak a nagy rivális, Kína ellen vagy a katonai vetélytárs, Oroszország, de az európai szövetségesek, sőt Kanada ellen is. A kereskedelmi háborúk frontjain a siker váltakozó, hiszen minden amerikai akció a partnerekből is ellenakciókat vált ki. Így aztán mindenki csak veszíthet. 

A felismerés az utóbbi időben Amerikát és vetélytársait is arra kényszeríti, hogy békésebb hangokat üssenek meg. A kölcsönös bizalom világát azonban fokozatosan a kölcsönös bizalmatlanságé váltja fel.

A Die Welt gazdasági rovatának vezetője, Holger Zschäpitz A világ aranyba menekül. Eladják az amerikai államkötvényeket és aranyat vásárolnak című írásában feltárja a háttérfolyamatokat is. Az aranyvásárlásokkal a vetélytársak ugyanis a globális vezérvalutától igyekeznek függetlenedni. Azaz nem annyira a szavak, mint inkább a tettek számítanak. Miközben a kereskedelmi háborúban folytonosan békeüzenetek hangzanak el, a jegybanki adatok egészen mást mutatnak. A kínaiak menekülnek a dollártól és aranyba fektetnek be. Kína csupán a múlt hónapban hat tonna aranyat vásárolt. A tavaly december óta eltelt időben a felhalmozás már a száz tonnára növekedett.

És Kína nem az egyetlen. Világszerte államok egész sora követi a példát. Az amerikai unilateralizmus korszakában a jegybankok világszerte a dollár alternatívája után kutatnak. Erre már volt példa. Az arany ára a 70'-es évek végén is az egekbe ugrott. (Nyilván az akkori kőolajválság hatására.) 2010 táján azonban a helyzet stabilizálódott, az arany ára ismét mélypontra esett. A Szovjetunió szétesését követően ugyanis úgy tűnt, Amerika az egyetlen – s ahogy ez euforikus pillanatokban lenni szokott, mindenki úgy vélte: az örökkévaló – világhatalom. Mára az aranyár kezdi megközelíteni az 1970-es szintet. 

Legerőteljesebben a minden irányból szorongatott Oroszország építette át devizatartalékait. A Kreml az összes, dollárban tartott értékpapírját aranyra váltotta át. Ma már az orosz devizatartalék egy ötöde arany. Putyin sem agyalágyult: egy bizonytalan világban az ember biztonságos értékekbe fektet. Ezt persze mások is így látják. Lengyelország, Törökország, Kazahsztán is. A jegybankok aranytartalékai mára 35 000 tonnára növekedtek. Csak tavaly 4 600 tonna volt a növekedés.

Az arany világpiaci ára is megugrott. Idén 17 százalékkal növekedett. S a folyamat várhatóan folytatódni fog. Egy új valutarendszer kezd körvonalazódni. De a jelek arra vallanak, hogy nem a régi aranystandard fog visszatérni. Bár egyesek úgy vélik, hogy olyan új digitális valuta is születhet, mely az aranyat mint értékhorgonyt fogja alapul venni. 

A Bank of England kormányzója, Mark Carney azonban egy új valutakosár megteremtését javasolja. Nem tűnik ugyanis észszerűnek, hogy a világkereskedelem a régi vezérvalutát egy újjal helyettesítse. Ez továbbra is kockázatos lenne. „A megnövekedett gazdaságpolitikai bizonytalanságok a protekcionizmus és a gazdaság jövőjével kapcsolatos aggodalmak, melyeket a szűk politikai játéktér képtelen megfelelően kezelni, csak tovább erősíthetik a világgazdasági tanácstalanságot.”

A számok valóban nyugtalanítók. Az amerikai kereskedelem csupán a világkereskedelem 10 százalékát képviseli, az USA gazdasági teljesítménye a világ gazdasági teljesítményének mindössze 15 százaléka. A gazdasági tranzakciók fele azonban világszerte dollárban zajlik, bár Amerikának ezekhez az üzletekhez a legkisebb köze sincs. A jelenlegi dollár-központú rendszer főként a harmadik világ államai számára kockázatos. Törökország vagy Argentína adósságainak kétharmada dollárban fekszik. És ez, ha az amerikai Szövetségi Bank (a FED) emeli a kamatokat, a szóbanforgó államokat automatikusan adósságválságba vagy éppenséggel államcsődbe taszíthatja. Az államok 33 százaléka a dollárhoz kötődik. S nem csak a kereskedelmi elszámolások fele zajlik dollárban (ami az Egyesült Államok számára állandó bevételeket is jelent), de a harmadik világ 66 százaléka is dollárban adósodott el, sőt a globális valutartalékok 66 százaléka is dollárban fekszik. De – ami még kockázatosabb – a globális értékpapírkibocsátás 66 százaléka is dollár. A dollárt értékhorgonyként használó valuták aránya meg éppenséggel 70 százalék. A kockázatok óriásiak. 

Úgy tűnik, a világot – előbb-utóbb – valóban gazdaságilag is újra kell gondolni. Ez pedig konfliktusok nélkül lehetetlen. A Homo sapiensnek tehát mihamarabb valóban bölccsé kell válnia. A konfliktusok kezelésének átgondolt stratégiái nélkül ugyanis ebben a vonatkozásban is veszedelmes időknek nézünk elébe. A dominanciák kora végéhez közeledik. A fegyverek soha nem voltak haszontalanabbak, mint manapság. Fegyverekkel ma már gyakorlatilag mindent el lehet pusztítani, de megoldani semmit sem lehet. Tárgyalni arany. Vagy megértjük – valahogy – egymást, vagy el vagyunk veszve. 

Mind egy szálig.