A román politikusokról sok minden elmondható, az azonban nem, hogy bújnák, falnák a könyveket, hogy a sok olvasástól ment volna tönkre a szemük.

Most viszont hirtelen elkapta őket az olvasás szenvedélye – igaz, ezúttal csak azért merültek bele az olvasás számukra furcsa szokásába, mert főszereplői lettek egy könyvnek.

A Rizea gyónása című frissen megjelent kötet róluk szól. A bűnöző, törvénykerülő, adócsaló, tisztségükkel visszaélő román „politikusokról” rántja le a leplet, és alaposan megrázkódtatja a politikai maffia világát. A romániai bűnözés agyafúrt, szövevényes, áttekinthetetlen egész hálózata bontakozik ki előttünk, az egyszerű átverésektől, csalásoktól, hamisításoktól, megvesztegetéstől kezdve, a zsaroláson, a pénzügyi manőverezéseken át, egészen a túlbecsült, vagy ár alatti felvásárlásokig, egészen az ingatlanok csalárd visszaadásáig.

A könyv letölthető az internetről is, de a „meggyónó” szerzőnek gondja volt rá, hogy megküldje vezető romániai újságíróknak is.

Cristian Rizeának pedig hihetünk, hiszen ott volt az események kellős közepében, amolyan statisztaként tagja volt a megvesztegethető politikusokból, kétes hírű üzletemberekből, magas rangú igazságügyi tisztségviselőkből, titkosszolgálati tisztekből és a sajtó lelkiismeretlen munkatársaiból álló országos klikknek, megérte ő is a pénzét.

Ismeri a maffia működését, miként válnak szempillantás alatt multimilliomosokká semmihez sem értő, középszerű, magukat nagyképűen politikusnak tituláló semmittevők, hogyan uralják a háttérből, méregdrága éttermekből, jachtjaik fedélzetéről, monacói, riviérai luxusszállókból, a román multimilliomosok mamaiai törzshelyéről, a Caelia nyaralóból egész Romániát.

Eddig Rizea is luxuskörülmények között élt, fényűző lakása volt a francia Riviérán, amelyben megfordult az egész romániai elit. Tavaly viszont befolyással való üzérkedésért, tanúvallomások befolyásolásáért és pénzmosásért 4 év és nyolc hónapos letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Ám egy napot sem ült le, az ítélet másnapján bottal üthették a nyomát. Romániában nemzetközi körözést adtak ki ellene – elvileg. Mert ha tényleg keresnék, könnyen megtalálhatták volna, mivel egy időben Tiraszpolban élt, alig kétszáz méternyire Románia Moldovai Köztársaságbeli nagykövetének lakásától.

Csakhogy Rizea gondoskodott védelméről. Kellő terhelő anyagot gyűjtött össze, és nem valószínű, hogy könyvét „magányos farkasként” írta volna meg, feltehetően fontos emberek, szervek védelmét élvezi – hírek szerint egyebek között az orosz titkosszolgálatokét is. Könyvének elemzői szerint, a benne foglalt adatok kilencven százaléka hitelesnek tűnik, vagyis az „adatszolgáltatók” maguk is magas körökből származhatnak, közöttük lehet a SRI gazdasági biztonsággal foglalkozó tábornoka, a fedés alatt dolgozók főnöke, az Anaconda néven is ismert Elena Istode, aki egyszerű, de ízléses fürdőruhájában ott pózolt Rizea mellett közös riviérai nyaralásuk alkalmával.

Rizea könyve izgalmas olvasmánynak ígérkezik. Értesülhetünk például a „monacói csoport” közpénzekből fedezett tivornyáiról, titkos üzleteiről-ügyleteiről, törvényszegéseiről, ami már csak azért is érdekes, mert a csoportban olyan ismert személyek voltak, mint Puiu Popovici, Remus Truică, Elan Schwartzenberg, Robert Neagoe, Dan Andronic, Victor Ciutacu, az évek óta nyomtalanul eltűnt Codruț Marta.

Megtudhatjuk, hogy 2016-os helyhatósági választások éjszakáján hogyan nyert a kevesebb szavazatot kapott szociáldemokrata Dan Tudorache a több voksot elért USR-jelölttel, Clotilde Armanddal szemben, egy aprócska bunda nyomán a SRI második embere, Florian Coldea és a szociáldemokraták első embere Liviu Dragnea között és az igazságszolgáltatás némi segítségével, amely elfektette a győztes három bűnvádi dossziéját.

Kiderül az is – amit mindenki tudott vagy gyanított –, hogy a titkosszolgálatok mindenütt ott vannak, ők irányítják, saját érdekeik szerint az egész országot. És bár kifelé úgy tűnik, hogy az országot a politikusok vezetik, a látszat csal: a politikusokat is a titkosszolgálatok helyezik vezető tisztségeikbe.

Ami meg is látszik az országon.

Tudomást szerezhetünk arról is, hogy az USR alapítóját, Dan Barnát – akiben naivabb választók korábban az „új politikai osztály megvesztegethetetlen képviselőjét” látták –, a háta mögött azért nevezik „Plicușor” (azaz Borítékocska) Dannak, mert az ötmillió eurós adócsalással vádolt román üzletember, Răzvan Petrovici pénzeli, abban a reményben, hogy ha pártfogoltját megválasztják Bukarest főpolgármesterének, akkor ő sem járna rosszul.

 Arról is értesülünk, hova tűnt el négymillió euró abból a tizenháromból, amit Traian Băsescu az Irakban elrabolt újságírókért fizetett a terroristáknak.

A milliós, milliárdos összegek egyébként csak úgy röpködnek a könyvben. Maga a szerző 2008-ban 350 ezer eurót fizetett a szociáldemokraták konstancai emberének, Nicușor Constantinescunak és 100 ezer eurót fizetett a párt elnökének, Mircea Geoanának, hogy felkerüljön a párt jelöltlistájára, a bejutó helyre kerülésért már 500 ezer eurót is elkértek.

Rizeának gondja volt arra is, hogy a pártelnök lánya születésnapját egy Földközi-tengeri jachtkirándulás keretében a híres Saint Tropez-i Club 55 luxusétteremben ünnepelhesse meg.

Ezekért a milliókért valóban nem kellett sokat tenni. A SRI akkori elnöke, George Maior és Florian Coldea például 25 millió eurót kapott Gheorghe Steliantól, pusztán azért, mert odaszóltak a Tulajdonvisszaszolgáltatási Hatóság vezetőjének, fogadja el a hamis dokumentumot, amely alapján Stelian 100 millió eurót kapott egy Ilfov megyei telekért, ami soha nem volt a tulajdonában. Így lett a vállalati sofőrből egy csapásra eurómilliomos!

Ioana Băsescu több millió eurós penthouse lakást és műemlékszámba menő villát kapott a később hét év börtönre ítélt, Puiu Popovici-tól – mindössze azért, mert Traian Băsescu, Bukarest főpolgármestereként engedélyezett számára néhány beruházást.

Képet kapunk az erkölcsi fertőről is. Rizea leírja, hogy az Ana Birchallról készült autós szexi filmecske nem fotoshop, hanem valós, Sorin Roșca Stănescu fia, Mircea Stănescu, a szociáldemokrata párt sajtóügynökségének tagja készítette. A „női főhős” igazságügyi miniszter lehetett, mert férje, az angol állampolgár Martyn Birchall kiváló kapcsolatokban áll a brit titkosszolgálatokkal, a fotót közlő Iosif Buble újságírót viszont hatalmas kártérítésre kötelezték.

Mircea Stănescu feltehetőleg túlzásba vitte a „filmezést”, ezt követően azzal kérkedett, hogy nyilvánosságra hozza azt a kisfilmet is, amelyen Mircea Geoană 400 ezer eurós csúszópénzt fogadott el. Erre nem kerülhetett sor: pár nappal később Stănescut halva találták lakásában. Hivatalosan öngyilkos lett.

Igen, Romániában akadnak ilyen véletlenek…

Cristian Rizea tehát sok mindent tudott, pedig ő csak a „kiscsoportban” játszott. Ha a „nagyfiúk” megengedték, ott ülhetett az asztal sarkán, pancsolhatott a luxusmedencék szélén, kiihatta az üveg aljáról a maradék pezsgőt. Amolyan labdaszedő gyermek volt, aki ott van ugyan a „nagy meccseken”, de soha nem szállhat be a játékba. Aki a „nagy bulik” után többnyire csak fejfájással – és néhány évnyi börtönnel ébred.

Rizea „bulija” viszont tovább tart. A szerző újabb kötetet helyezett kilátásba, figyelmeztetve a „szereplőket”, kapcsolják be a biztonsági övet, mert nagy viharok jönnek.

Amennyi disznóság az idők során Romániában megtörtént, Rizea kötetei betölthetnék a világ legnagyobb könyvtárát is.

Csak az a kár, hogy nekünk Rizeánk van – Snowden helyett…