Bíró Béla: Homo bellicus
A klímaváltozás hatásai ma már azok számára is nyilvánvalóak, akik korábban úgy vélték, hogy pusztán valamely – a földtörténetben gyakorta ismétlődő – ciklikus felmelegedéssel állunk szemben. Ők is kénytelenek elismerni, hogy a folyamatra az emberi tevékenység is meghatározó befolyással van. Így aztán ma már a világon mindenki jelentős erőfeszítéseket tesz (de legalábbis úgy tesz, mintha tenne) az üvegházgázok, mindenekelőtt a széndioxid kibocsátás mérséklésére.
Minálunk, Európában az államok mind jelentősebb része tér át a megújuló energiaforrások kiaknázására. Gyakran költségeket sem kímélve. Így például Németország is a megújuló energiaforrások felhasználására próbál berendezkedni. Annak ellenére is, hogy az eljárás költségei nagy mértékben megdrágítják a honi villamos energiát. Igaz, vannak időszakok, amikor a szél- és a napenergia, valamint a geotermikus energiaforrások ma már az ország energiaszükségletének több mint 80 százalékát fedezik. Évi átlagban a teljesítmény a 40-42 százalékot körül tart. Csak a szél- és napenergia nagyobb mértékben járul hozzá az energiaellátáshoz, mint az összes hagyományos erőmű együttvéve.
Mindez azonban jelentős költségekkel jár. A német államnak a piaci ár és az ökoáram költségei közti hézag betömésére évente 23,1 milliárd eurót kell fordítania. Az adófizetők pénzéből. Ez az összeg távlatilag 24,8 milliárdra növekedhet. Minden Kwh tiszta energia 6,8 centtel drágább a hagyományos környezetszennyező energiánál, ami az ár egy negyedét teszi ki.
S más államok is hasonló gondokkal küszködnek.
Emellett azonban van a kérdésnek egy olyan aspektusa, melyről alig esik szó, bár meghatározó szerepet játszik a környezetszennyezésben. Aktuálisan is. Potenciálisan még inkább. A színházkedvelők jól ismerik a dramaturgiai fogást, mely szerint – ha a darab elején valahol megjelenik egy pisztoly – annak végül el is kell sülnie. A fegyverek a való életben sem játékszerek. Azért készítik őket, hogy adott esetben föl is használhassák. S amint azt az emberi történelem eddigi menete bizonyítja, az adott esetek soha nem maradnak el. Most sem a legjobbak az előjelek. Szemmel láthatóan növekszenek a nagyhatalmak közti feszültségek. Bármikor fellobbanhat egy újabb világégés…
De még ha igaz lenne is a mondás, hogy aki békét akar, annak fel kell készülnie a háborúra, a mindinkább fölpörgő fegyverkezési hajsza önmagában is katasztrofális következményekkel járhat. Arról nehéz fogalmat alkotni, hogy mibe is kerül mindez, hiszen a vadászrepülők, hadihajók, repülőgép-anyahajók, rakétaállások, páncélozott járművek előállításához felhasznált elektromos és hőenergiára van szükség. Ami ismét csak széndioxid-kibocsátással jár. A vonatkozó adatok nyilvánosan jobbára hozzáférhetetlenek. A statisztikákban rendszerint más ipari tevékenységek megnevezései mögött lappanganak.
Van azonban néhány közismert adat is. A német a Bundeswehr Leopard 2 elnevezésű harckocsija 100 kilométeren 414 liter üzemanyagot fogyaszt. Ha egy közönséges gépkocsinak lenne hasonló fogyasztása, tulajdonosának 10 kilométerenként kellene tankolnia. Egy vadászrepülő percenként éget el 160 liter kerozint, ha meg a teljes teljesítményt kihasználja, a fogyasztás elérheti az 530 litert is. A Euro-Fighter nevű európai légiflotta tavaly több mint egy millió repülőórát teljesített. A klimaretten.info adatai szerint egyetlen órányi repülés annyi széndioxid kibocsátással jár, mint amennyit egy német állampolgár egy teljes esztendő alatt enged ki a légtérbe. Gépkocsijának üzemeltetése, lakása fűtése, és egyéb háztáji szükségleteinek kielégítése során.
Mindez persze eltörpül az Egyesült Államok, illetve Kína és Oroszország légiflottájának fogyasztása mellett. Az amerikai légierő 5200 vadászrepülővel rendelkezik és Oroszország, illetve Kína is üzemben tart fejenként néhány ezret.
Az Oil Change International alapítvány 2008-as adatai szerint az amerikai hadsereg csupán az iraki háború négy éve alatt 141 millió tonna széndioxidot bocsátott ki a légkörbe, ami mintegy 25 millió személygépkocsi éves kibocsátásának feleltethető meg. A Brown University kutatóinak becslése szerint az amerikai hadsereg 2001 és 2017 közötti széndioxid kibocsátása meghaladta az 1,2 milliárd tonnát. Az évi légszennyezés ma is 59 millió tonna, ami egy Svédország méretű jól fejlett állam teljes évi kibocsátásának felel meg.
Hogy a hadászati ipar és a hadseregek károsanyag-kibocsátásának méreteiről megközelítő fogalmat alkothassunk, elég, ha figyelembe vesszük, hogy 2018-ban a világ fegyverkezési költségei megahaladták a horribilis 1,82 billió dollárt, ami a világ társadalmi össztermékének 2 százaléka. Hogy e mögött az összeg mögött milyen mérvű széndioxid-kibocsátás rejlik, csak becsülni lehet, mert a hadiiparra vonatkozó adatok a világ minden táján szigorú hadititoknak számítanak, és biztonsági okokból nem hozhatók nyilvánosságra.
Ha a Pentagon (az amerikai hadügyminisztérium) állam lenne, a legnagyobb környezetszennyező államok sorában az 55. helyet foglalná el. Kína 250 milliárd dolláros katonai költségvetésével a második a világon. De mivel fejlődő ország, még bejelentési kötelezettség sem „terheli”.
Az Egyesült államokat igen. Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter be is jelentette, hogy az amerikai hadsereg 2005 és 2018 között 10 százalékkal csökkentette a széndioxid-kibocsátást. Állítása természetesen ellenőrizhetetlen.
A fenti adatok a Párizsi egyezményben fel sem merültek. A világ államai anélkül folytattak tárgyalásokat a klímaválság mérsékléséről, a légkör veszedelmes mérvű felmelegedésének megelőzéséről, hogy a fegyverkezés kérdése és a hadseregek bűnössége felmerült volna.
S ami még súlyosabb, a fegyverkezési hajsza nemhogy mérséklődne, éppenséggel fokozódik. Kína, Oroszország, sőt még India is megpróbál lépést tartani Amerikával. Sőt. A kínaiak katonai potenciálban is túl akarják szárnyalni az Egyesült Államokat. Néhány évtized alatt és bevallottan. S Pakisztánnal és Kínával való ellentétei miatt India is felzárkózik a legnagyobbakhoz.
Azaz Európa kétségbeesett erőfeszítései dacára az emberiség mintha minden áron öngyilkosságra készülődne...
A homo mindennek tűnik, csak éppen sapiensnek nem…