facebook cover


Szász Csaba: Baljós árnyak az udvarhelyi közéletben?


Array ( [0] => [foto] => )
-A A+

„Így száll hát sírba a szabadság… tapsvihar közepette.” A Star Wars-idegen olvasók számára elárulom, hogy A Sith-ek bosszújából származó idézet akkor hangzik el, amikor a magát jótevőnek álcázó gonosz császár elhülyít egy egész galaxist, és békét ígérve teljhatalmat szavaztat meg magának. A nép mindezekből a politikai folyamatokból nem sokat érzékel, csupán azt látja, hogy a császár véget vetett a polgárháborúnak – amit nem mellesleg titokban ő robbantott ki.

Az idézet napok óta kattog a fejemben: mintha valami ilyesmi történne Székelyudvarhelyen is. Igaz, itt nem a szabadság száll sírba, hanem az emberek jóléte, és a gonosz császár szerepét sem tudnám átruházni senkire. De a béke ígérete, a hatalomért folyó harc, a mesterfokon végzett beetetés, a hülyítés és a tapsvihar, az mintha stimmelne.

A sikeres politizálás egyik titka: mondd azt, amit az emberek hallani akarnak. Szavazóként természetesen nem zárhatom ki, hogy a szavak mögött esetleg van őszinte szándék is, de amikor bársonyszékek megtartása/megszerzése a tét, akkor az sem kizárt, hogy talán rejtett motiváció is sunyizik az elmondottak mögött.

Az egyértelmű, hogy az udvarhelyi állapotok és közhangulat már olyannyira padlón vannak, hogy ide nem is kellenek tettek, elég elővenni a „tisztesség”, „becsületesség”, „megtisztulás”, „újrakezdés” varázsszavakat, a Kánaán ígéretével együtt bedobni a köztudatba, és máris csillan a szem és csorog a nyál. Überelni is lehet, ha rámutatsz a rosszra (a rosszak megnevezése nélkül): acsarkodás, lejáratás, képmutatás, pártpolitikai torzsalkodás.

Érdekes, vagy talán érthető módon Udvarhelyen ezt nem a politikum, hanem a civilek kezdeményezték.

Alapötletük az volt, hogy az udvarhelyi közélet szereplői (feledve minden bút és bánatot, haragot és sérelmet, félretéve a korábbi csatározásokból, csetepatékból származó rossz szájízt és bosszúvágyat) elássák a csatabárdot, majd a megtisztulás után szépen körbeülve, egymást átölelve jobbra-balra dülöngélve buzgó áhítattal együtt énekeljék a Kumbayát. Udvarhelyért. És az udvarhelyiekért. Mesébe illő jövőkép, semmint a rideg valóságba, de szépnek szép.

Persze, aki nyitott szemmel jár a Küküllő menti közéletben, abban felvetődik a kérdés, hogy ez most valóban civil kezdeményezés, vagy pusztán hátsó indíttatású politikai stratégia. Mert annak ellenére, hogy a civilek megtisztulásról beszéltek, és arról, hogy elégedetlenek azzal, ami az elmúlt 30 évben Székelyudvarhelyen történt, valamiért mégsem akartak igazi megtisztulást, vagyis az elmúlt 4-8-12-30 év közéleti szereplőinek teljes lecserélését. És túl gyakran hangoztatják, hogy ők „nincsenek senkivel”. Ettől függetlenül az elképzelés nem rossz, sőt igazán tetszetősnek mondható. Nem csoda, hogy bőven akadt vevő rá. Nyilván különböző indíttatásból. Meggyőződésből, jóhiszeműségből, a jobb utáni sóvárgásból. De még besározott kezűek is szorgalmasan nyomogatták a lájkokat, mert ilyen nemes ügyben illik a jó oldalon tetszelegni, nemdebár?

Azonban a Sötét oldal közbeszólt. Lőttek a nagykoalíciónak, az összefogásnak, az új társadalmi egyezségnek, annyi történt, hogy ugyanazok a jó és rossz arcok megfogadták, hogy megjavulnak, szépen viselkednek, és majd a választások után mindent beleadnak, hogy nekünk jobb legyen. Ez sem rossz, csakhogy ez már lejárt lemez.

A civilek is megígérték, hogy kiveszik részüket a munkából, bár volt egy abszurd kérésük is. Felvetették, hogy a pártok vonják vissza „a konfrontatív szerepet vállaló politikusaikat”. Úgy tűnik, nincsenek tisztában a szó teljes fogalmával, hisz a konfrontáció (szembesítés, szembeállítás, vita, konfliktus, viszály) minősége valóban lehet csapnivaló, de lehet ezt jól is csinálni, építő jelleggel, sőt a coachingban akár művészi szintre emelni. Meg aztán ott vannak a rossz emlékű idők, amikor a konfrontatív szerepet vállaló bátor embereket rejtélyes civilek emelték ki a tömegből, hogy egy emberként lehessen tapsolni a Kárpátok Géniuszának.

Pillanatnyilag tehát, ha kudarcnak nem is, de sikernek sem minősíthető a civil kezdeményezés. De valami elindult, és kár lenne ezt most a választási kampány oltárán feláldozni. Főleg, hogy a választási sikerre áhítozók között akad olyan, aki kisajátítaná ezt a félsikert is, hogy önmagát tapsoltassa vele.

Amúgy a civilek elmondták, hogy egyesületi szintre emelik a civil kontrollt. Ez szintén egy jó dolog – ha jól csinálják. Mert vannak buktatói is. Erre a hírre egyből beugrottak nekem a Galaktikus Köztársaság békéjének és rendjének őrei, a jedik. Akik a nagyobb jóért küzdenek. Akik nyíltan nem vállalnak politikai szerepet, sőt megvetik a politikát, felette állónak érzik magukat. Eddig oké, de talán éppen ez a fajta gőg és büszkeség vezetett ahhoz, hogy a támogatásukkal lett a sith nagyúrból kancellár. Talán csak baljós árnyak, viszont a pakliban már az is benne van, hogy ha a szabadság nem is, de a jólét így száll majd sírba Udvarhelyen. Tapsvihar közepette.

Az Erő legyen velük, nekem meg ne legyen igazam!



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik