Nemrégen került nyilvánosságra az a nagymintás nemzetközi vizsgálat, mely az európai népességek, főként államok (néhány esetben kisebbségek) értékpreferenciáit vizsgálja (European Values Study). A kutatás érdekessége, hogy a tanulmány ötödik hullámában (a vizsgálódások ugyanis 1981 és 2019 közt öt ún. hullámban zajlottak) az erdélyi (illetve romániai) magyarok is szerepelnek.

Számunkra az egyik legfontosabb vonása a tanulmánynak, hogy a romániai magyarok és románok a legtöbb vonatkozásban azonos értékpreferenciákat mutatnak. A homoszexuálisok tekintetében (egy tízes skálán) az erdélyi magyarság (2,40) némileg megengedőbb, mint a román (2,28), de jóval kevésbé, mint a magyarországi (3,92). A homoszexuális párok gyerekvállalását az erdélyi magyarok 21 százaléka, a románok 12 százaléka, a magyarországiak 26 százaléka helyesli. Ebben vonatkozásban tehát közelebb állunk a magyarországiakhoz, mint a hazai románsághoz.

A magánéleti liberalizmus elutasításában viszont a románok előtt járunk (60 százalék), a románoknál ez az érték 57 százalék, Magyarországon csupán 42.

Ami az istenhitet tekinti, mi, erdélyi magyarok és románok a kaukázusiakkal egy szinten abszolút elsők vagyunk Európában. A vallásosság tekintetében mi, erdélyi magyarok négy százalékkal még a románokat is megelőzzük és jó 33 százalékkal a magyarországiak előtt járunk. Európai összesítésben (minket is beleszámítva) Románia magasan a legvallásosabb állam. Ami viszont az imádkozások gyakoriságát illeti (ebben a magunk 83 százalékával) meglepő módon európai vonatkozásban is mi, erdélyi magyarok vagyunk a csúcstartók. (Amit nekem mint magánembernek nem jön, hogy elhiggyek, hiszen én még templomfalakon kívül nem láttam imádkozó magyar embert, de ez lehet, csupán az én viszonylag korlátozott élményvilágomból fakad.) 

A család iránti kötelezettségek tekintetében a legkonzervatívabbak közé tartozunk. A románok csak a gyerekvállalási kötelezettség tekintetében előznek meg bennünket, de ott is csupán 2 százalékponttal. A szülök iránti gondoskodásban és a nők gyerekszülés iránti opciójának vonatkozásában mi előzzük meg a románokat 1-3 százalékkal. Ami viszont a férfiakat illeti, úgy véljük, hogy főként nekik kell pénzt keresniük (52 százalék), a románok ebben visszafogottabbak (náluk csupán a megkérdezettek 48 százaléka vélekedik így), Magyarországon az arány még alacsonyabb (44 százalék). De ha kevés a munkahely, a preferenciák változnak, a románok szerint (43 százalék) a férfiakat kell előnyben részesíteni, az erdélyi magyaroknál ez az arány tíz százalékkal alacsonyabb, Magyarországon még nálunk is 12 százalékkal kevesebben vannak ezen a véleményen.

A férfiak politikai rátermettségéről viszont az erdélyi magyarok 44 százaléka van jó véleménnyel, szemben a románok 33, a magyarországiak 21 százalékával.

Konzervativizmus tekintetében Kaukázus, Belorusszia (esetenként Oroszország) jelenti a szélsőséget. A liberalizmus vonatkozásában csaknem minden szempontból Hollandia és Skandinávia a másik véglet, közvetlenül a nyomukban Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Németországgal és Ausztriával. Magyarország és a Visegrádiak középmezőnyben találhatók.

A fentebb ismertetett felméréssel csaknem egyidőben egy másik nagyszabású és szintén évtizedeken át készített, de az egész világra (mintegy 60 államra és törzsi közösségre kiterjedő) felmérés is napvilágot látott. A kiemelkedő tudósokból álló csapatot Oliver Scott Curry, Daniel Austin Mollins és Harvey Whitehous irányította. A felmérés azt próbálta megállapítani, hogy egymással laza vagy egyenesen jelentéktelen kapcsolatban álló közösségekben milyen szerepet játszanak az alapvető erkölcsi kategóriák. Az már korábban is evidencia volt, hogy ezek az erkölcsi értékek a társadalmi együttműködés alapfeltételei. A vizsgálódás hét alapvető erkölcsi érték társadalmi szerepét vizsgálta. Ezek a következő kérdések köré csoportosulnak: 1. Segítik Önök a családjukat? 2. Segítik azt a csoportot, amelyhez tartoznak? 3. Viszonozzák a szívességeket? 4. Bátraknak tekintik önmagukat? 5. Tisztelik a tekintélyt érdemlő személyeket? 6. Igazságosan osztják el az erőforrásokat? 7. Tiszteletben tartják mások tulajdonát? A szakma eddig ezeket a szabályokat csupán egyes közösségekben vizsgálta. Most először történt kísérlet arra, hogy ezeknek az erkölcsi mércéknek az egyetemes érvényét is módszeresen felülvizsgálják. A vizsgálatot végző etnográfusok tömege állam és törzsi közösség 300 évre visszamenő forrásait, mintegy 600 dokumentumköteget dolgozott fel.

Kutatás eredménye a Current Anthropology című szaklapban látott napvilágot. A következtetés, amilyen meghökkentő, éppoly természetese volt. Az emberek világ minden táján ugyanarra (gyakorlatilag pontosan azonos) erkölcsi szabálykódexre építik társadalmi életüket. Még az egyes erkölcsi parancsolatok súlyozása is nagyon hasonlónak mutatkozott. Amiből nyilvánvalóan kiderül, hogy ezeket a szabályokat a társadalmi együttélés alapkövetelményei kényszerítik ki. Minden közösségben egyetértés mutatkozik abban, hogy az embereknek együtt kell működniük, és mindenekelőtt a közjót kell előmozdítaniuk. Az alapelv a kölcsönösség, melyet szokás a „mindenki egyért, egy mindenkiért” elve szerint is megfogalmazni.

Az a kérdés, amire sem az előbbi, sem az utóbbi kutatás még csak meg sem próbál választ keresni, az az, hogy ha mindez valóban így van, s ha mi, romániai magyarok például sokkal több értékvonatkozásban hasonlítunk egymáshoz, mint a magyarországi nemzettársainkhoz, mi a magyarázata annak, hogy mégsem vagyunk képesek egymással tényleg harmonikusan együttélni?

Melyek azok a tényezők, melyek az egyének és a közösségek közti együttműködés alapelveinek egyetemes elfogadottsága ellenére folyton értelmetlen ellentétekbe és konfliktusba hajszolnak bennünket?

A kutatások természetesen eltekintenek az ideológiai eredetű anomáliáktól. Például a gyarmatosítás következményeitől, a kommunisták államosításaitól, a liberálisok homogenizációs rögeszméitől. A háborúk okaitól és az azokat lezáró békék súlyos anomáliáitól. Vajon nem ezeknek a természetes erkölcsi érzékbe ütköző jelenségeknek a társadalmi gyökereit (lehetőségfeltételeit) kellene a szakmának mindenekelőtt és a fentiekhez hasonló alapossággal felkutatnia? Azaz: az azonosság közhely számba menő alakzatai mellett a másság szükségszerűségének alapjait és kezelhetőségének módszertanát is felderíteni.

E nélkül a munka nélkül ugyanis az előbbiek többé-kevésbé alaposan ismert evidenciák puszta megerősítései.

Az igazi kérdések megválaszolása csak ezután következhetne...