Szász Csaba: Fehér péntek
Jön a Ne vásárolj semmit nap! És ha lenne egy „fehér” péntek? Kibírnád egy napig nélküle?
Túl vagyunk már néhány „fekete pénteken”, melyeknek már se szeri, se száma, szinte képtelenség számon tartani, hány van már mögöttünk, vagy hogy mennyi lehet még előttünk. Ha a kereskedőkön és marketingszakembereken múlna, egész évben „feketepéntekeznénk”, így merem remélni, hogy nem veszik zokon, ha az esztendő 365 napjából legalább az egyiken megpróbálunk tiltakozni a már szenvedélybetegségnek számító vásárláskényszer, a fogyasztói társadalom környezetkárosító szokásai, a túlfogyasztás és a reklámok vásárlásra ösztönző hatásai ellen.
Sajnos mára már lételemünkké vált a fogyasztás, egyre többet törjük a fejünket, mit és hol érdemes megvásárolni, és szabadidőnkből is egyre többet emészt fel a bevásárlóközpontokban, mallokban való tanyázás, az üzletek közötti járkálás, a hirdetési újságok átnyálazása, vagy épp termékinformációk hajhászása az interneten.
A problémát csak súlyosbítja a hirtelen ötlet és gyors döntés alapján való impulzus szerinti vásárlás, amiben nagy szerepet játszanak az akciók és a boltok által bevetett marketing-trükkök. Láthattunk már vásárlókat, akik a „hatalmas akciók” meghirdetését követően boltnyitáskor őrültek módjára taposnak át egymáson, csak hogy biztosan kapjanak az olcsó áruból. És ez az őrület ma már az online térben is fellelhető.
A sokszor emberéleteket is követelő „fekete péntek” fogyasztói társadalmunk egyik legszomorúbb megnyilvánulása. Megszédülünk a brutális áraktól, bevesszük a maszlagot, miszerint, ha valamit olcsóbban, áron alul szerzünk be, akkor ezzel pénzt takarítunk meg, miközben nem kell matektanárnak lennünk ahhoz, hogy kiszámoljuk: pénzt csak úgy takaríthatunk meg, ha nem vásárolunk semmit.
Ennek már világnapja is van, Ne vásárolj semmit! napnak nevezik. Kanadából származik, azokban az országokban, ahol a fogyasztói „kultúra” korábban elhatalmasodott, már több évtizede tartják meg a fogyasztói böjt eme ünnepét. 2004 óta Magyarországon is megtartják, november utolsó péntekén, melynek oka egyrészt a nemzetközi akciónaphoz való csatlakozás, másrészt anyaországi statisztikák szerint az anyaországiak legtöbbet péntekenként vásárolnak.
Romániában legfeljebb nyomokban ha fellelhető, pedig ilyenkor már minálunk is javában zajlik a nagy karácsonyi reklámhadjárat, mintha karácsonyra más módon nem is lehetne készülni, csak vásárlással.
Pedig nincs rendjén az, hogy míg egyre többet törődünk a vásárlással, az élet más fontos dolgait elhanyagoljuk. Nincs rendjén az sem, hogy fogyasztási szokásainkkal környezeti és társadalmi problémákat generálunk. Mint ahogy az sem, hogy a vásárlás és egyes tárgyak kedvéért hajlandók vagyunk még el is adósodni, miközben, ha őszintén magunkba nézünk, nélkülük is boldogan elélhetnénk.
Sajnos a bevásárlási láz elhatalmasodott, szinte állandósult, nélküle talán már élni sem tudunk, személyiségünket márkák, boltok, tárgyak, stílusok alá rendeltük. A fogyasztói társadalom ügyesen kitalálta a gazdagság illúziójának narkotikumát szerte a nagyvilágban. Csábító a tárgyak megszerzése. És abban is van valami gőg, valami passzió, hajdani szegénységünk megvetése, ahogy aztán elszórjuk tárgyainkat.
Érdekes adat, hogy Magyarország 2016-ban adta meg magát a Fekete Pénteknek. Ez volt az első év, amikor (az élelmiszereket nem számítva) a november volt az év második legerősebb hónapja. És nem a decemberi vásárlást hozták előbbre: a decemberi forgalom a boltokban ugyanúgy nőtt, mint a többi hónapé, a Black Friday tehát nem a decembertől happolta el a vásárlókat. Külön említést érdemelhet, hogy a fogyasztói boldogságérzetet fenntartó termékek előállítása hosszú távon fenntarthatatlan mértékben veszi igénybe környezetünket, de ezt a témát meghagyom a zöldeknek.
Összegezve, nem hinném, hogy bármi rossz is lenne abban, ha egy adott napon kiállunk a krónikus túlfogyasztás ellen, ami szinte minden környezeti, pszichológiai és politikai gondunk forrása.
Persze az önkéntes „vásárlási böjt” nem vonatkozik a létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokra, és nyilván ez az egy nap nem fogja megoldani a problémáinkat, viszont jelképe lehet annak, hogy milyen irányba kellene fordulnunk. Meg aztán az életben sok örömforrás van még, az biztos, hogy a boldogságot nem a hirdetésekben kínált dolgokban találjuk, és nem a boltokban árulják.