Csíkszereda felújított főtere. Főként a magyarországi média által előszeretettel 82.-nek nevezett Ezer Székely Leány Napja elnevezésű találkozó nyitánya. A számmal persze van egy kis gond, mert igaz, hogy Domokos Pál Péterek 1931-ben tartották az elsőt, de történelem forgatagában akadt jónéhány esztendő, amikor a sorozat megszakadt. 1935-ben mint nem kizárólag vallásos jellegű eseményt a korabeli román hatóságok betiltották. 1940-ben a magyar hatóságok újjászervezték, de esztendőre rá, a Magyar Távirati Iroda 1941 június 29.-én már azt teszi közzé, hogy „a gyűléstilalomra vonatkozó hatósági rendelet folytán az Ezer Székely Leány Napja elmarad.“

A második világháború után berendezkedő romániai kommunista hatalom egyre szigorúbb rendeletekkel tiltotta be vagy szorította a templomok falai közé a vallási jellegű rendezvényeket, a népi hagyományok ápolásának olyan ideologikus, a történelmiséget teljességgel mellőző kereteit dolgozták ki, amelyekben az Ezer Székely Leány Napja nem fért el.

Hosszú évtizedek után, az 1989-es romániai rendszerváltást követően 1991. július 14-én folytatták a korabeli hagyományt, és a találkozót azóta növekvő részvétellel évente megtartják.

Lehet tehát számolgatni, hogy hányadik volt az idei, de inkább térjünk vissza a főtérre, ahol sokszáz székely lány és fiú álldogál, a csoportokat felvezető, dolmányos-paszományos huszárok tartják a rendet, és külön, elkerítve, legalább félszáz ló a zöld övezeten, jónéhány a természettől és természetüktől vezérelve gyakorolja a legősibb fűnyírást. Két székelyruhás lány figyeli a paripákat és az egyik így szól a társához: „Én tegnap is láttam egy gyönyörűszép feketelovat. Képzeld el, a homlokán olyan volt a csillag, mint az Apple-nek a jele.”

Ezt az elkapott mondatot jól megjegyeztem, mintha sejtettem volna, hogy következik majd egy másik. Nos, amikor néhány óra múlva több mint ezerkétszáz népviseletbe öltözött székely leány és asszony gyülekezett a csíksomlyói színpadon, hogy a daruval magasba emelt fotósok elkészíthessék az igen látványos közös fotókat, a műsorvezető így biztatta a lányokat: „Most mindenki nézzen fel, most jön a repülő, Obamával a fedélzeten!”

Ki gondolta volna? Apple és Obama mint fogalmak Csíksomlyón, az Ezer Székely Leány Napján… Kellene most panaszkodni, hogy jaj nekünk, a globalizmus elöntötte ezeket a szent helyeket is, vagy másként kell felfognunk a világot, amelyben élünk?

Másként. El kell fogadnunk, hogy – mint mondani szokás – a történelem kereke forog előre, és nekünk ebben a megváltozott világban kell élnünk. És kimondottan remek dolog, ha a huszonegyedik században is meg akarjuk és meg tudjuk őrizni hagyományos értékeinket, de a világot a maga minden összetevőjével egyetemben nem tudjuk sem tíz, sem ötven, sem száz évvel visszaforgatni. Internet és mobiltelefon helyett nem fogunk lármafákkal üzengetni, bevásárló központok helyett magokat gyűjtögetni, vízvezetékek és hűsítős palackok helyett szomjunkat kizárólag tiszta forrásból oltani, autók vezetése helyett száz kilométereket gyalogolni vagy lovagolni, világutazások helyett pedig egész életünket egyetlen kis faluban leélni.

A hagyomány természetesen szép és kimondottan emberi, lélekközeli rész marad az egészben, mindig helyet foglal az életünkben, a múlt hozzánk tartozik, de kizárólagosságra, a teljes élet átvételére hiába törekszik. Aki úgy gondolja, hogy egykori intézményeket, jogrendszereket, közigazgatási formákat, tekintélyelvűséget, magatartásmintákat, vallásos életet stb. stb. korabeli hasonmásaik alapján ugyanúgy és ugyanolyan társadalmi hatással lehet visszaállítani, egykori politikai eszközöket ma is ugyanolyan hatásfokkal felhasználni, alaposan téved. Aki egy közösség vagy akár egy nemzet életét csupán és kizárólag a múltra akarja építeni, és nem a nyitottságot, a modernizációt, a másokkal való megmérhetőséget, a versenyképességet helyezi előtérbe, tévutakon jár.

Az Ezer Székely Leány Napja nem tévút. A reggeltől estig tartó rendezvény remek hangulata, az örömmel, jókedvvel teli táncok, a megőrzött és felújított öltözékek- mesterségek azt jelzik, hogy a székely létforma adott jellemzőit képesek vagyunk beépíteni mai életünkbe.

A tévutat viszont egy kis szótoldalék jelzi. Ha a székely létet székelykedéssé alakítjuk. Ha úgy gondoljuk, hogy ezzel képesek vagyunk mindazt elfödni, amire egy közösségnek a jövőbeni megmaradáshoz és az idővel való lépéstartáshoz valóban szüksége van.