Traian Băsescu szidja Románia útjait. Igaza van: az országban az utak kétségbeejtő állapotban vannak, kátyú kátyú hátán, Romániának alig van autópályája, ami van, már az is javításra szorul, így van mit bírálni az utakon.

Az államfőt azonban nem az utak állapota érdekelte (mert akkor azokat mérte volna fel), ő egy nem létező sztrádát tekintett meg, az Arad-Nagylak autópályát. Márpedig ha nem létező útra lett volna kíváncsi, akkor nem kellett volna ilyen messzire utaznia, hiszen nemkészülő utat bárhol találhat az országban, Bukaresthez, vagy a tengerparti Cireşica vendéglőhöz jóval közelebb is.

Traian Băsescut azonban valóban nem az utak állapota foglalkoztatta – ő csupán újabb alkalmat akart keresni a kormány bírálatára. És abban tényleg igaza van, hogy az utak állapotáért a „tehetetlen, rossz kormányok” is felelősek, de akkor előbbről kellett volna kezdenie a kritikát. Mert mondjuk a Ponta-kormánynak alig több mint egy éve volt arra, hogy javítson a helyzeten, de hova tegyük a Băsescu által vezetett Boc-kormányokat, amelyek négy év alatt nem tettek semmit az utak állapotáért? Vagy visszamehetett volna Petre Roman kormányához, ahol például a közlekedési tárca államtitkára volt, és bírálhatta volna akár a Stolojan-kormányt is, ahol a közlekedési tárcavezető tisztségét töltötte be. Ebben a minőségében annyit tett, hogy az adófizetők megnyugtatására „Itt van az ön pénze” felirattal táblákat helyeztetett el az utak – pontosabban a kátyúk – mentén.

Persze, Traian Băsescu azon is elgondolkodhatott volna, hogy államfőként tavalyelőtt még kikelt a sztrádák építése ellen, az autópályákat nem tekintette prioritásnak. Így aztán „visszafejlődött” még a közlekedési tárcavezetőként elfoglalt álláspontjához képest is, amikor, ha a sztrádaépítést nem is, de legalább a gyorsforgalmi utakat szorgalmazta.

Traian Băsescu szerint most azonban előbb a szolgáltatásokat kell megjavítani, és csak utána az utakat. Igaza van, a szolgáltatások is csapnivalóak (akár az utak), ám az államfő fejében nem fordult meg a gondolat, hogy lehet bármennyire is kiváló a vendéglátás, nem biztos, hogy a következő évben még visszajön az a turista, akinek az utak zsúfoltsága miatt öt órájába telik például, ameddig Bukarestből eljut Brassóba, vagy – mondjuk vonaton – Bukarestből a tengerpartra.

Traian Băsescu Görögország példájával érvelt, amely maga sem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával, mégis vonzza a turistákat. Csakhogy az államfői hasonlat több vonatkozásban is alaposan sántít. Románia alig több mint 300 kilométernyi tengerparttal rendelkezik, Görögországban viszont a tengerpart hossza meghaladja a 13 ezer kilométert. Görögországban a turistaidény legalább fél évig tart – Romániában alig két hónap. És lehet, hogy Görögországban sem jók az utak, de ott vannak a csodálatos szigetek is, amelyeket hajóutak kötnek össze – ezek pedig többnyire csak viharok esetén „rázósak”.

Az is igaz, hogy Románia a legkiválóbb úthálózattal sem veheti fel a versenyt az Európában – és a világon – páratlanul szép ókori építészeti remekkel, műkincsekkel, legendákkal rendelkező Görögországgal.

Legendákat megalomán román történetírók maguk is gyártanak – de persze, ha a románok elődei maguk is teremtettek volna egy kevéske történelmet, némi ősi kultúrát, akárcsak az ókori görögök, nos, akkor tolonganának talán a turisták Romániába is, akár rosszabb utakon is. És ha jók az utak – akkor még inkább.