„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.”

A Prédikátor Salamon könyvének e mély értelmű passzusát idézve nyitotta meg Sütő András az RMDSZ második, marosvásárhelyi kongresszusát. A bölcsességéről elhíresült Salamon filozófiai megállapítását aktuálpolitikai összefüggésbe helyezve a Szövetség írói nagysága, aki a szeme világával fizetett meggyőződéséért, arra világított rá, hogy a közösségi cselekvés akkor vezet sikerre, ha annak belső és külső feltételei is kialakultak, ha annak „rendelt ideje van”. Az országos és a nemzetközi körülményeket figyelmen kívül hagyó, voluntarista politikai cselekvés nem egyszer vezetett súlyos tragédiákhoz a huszadik századi magyar történelemben, s ennek súlyát nemcsak Sütő András szenvedte.

A rendelt idő eljötte azonban csak szükséges, de nem elégséges eleme egy politikai projekt sikerének. Az első és legfontosabb feltétel az, hogy létezzen egy részleteiben kidolgozott, viszonylag nagy társadalmi ismertséggel és támogatottsággal rendelkező elképzelés.

A székelyföldi autonómia esetében ez a feltétel nem adott.

A Minority SafePack kudarca után nyilvánvalónak tetszik, hogy az Európai Unió nem fogja támogatni az autonóm Székelyföld létrejöttét, a román politikai elit pedig – enyhén szólva – nem rokonszenvezik az autonómiával, és nincs is rajta olyan kényszer, hogy azt elfogadja.

Hiányzik továbbá a területi autonómia törvénytervezete, amely szabályozná, hogy milyen intézményei lennének Székelyföldnek (melyek lennének a határai, hogyan alakulna ki a költségvetése, milyen hatásköröket venne át a román kormánytól, illetve a parlamenttől a székelyföldi kormány és parlament). Ennek a tervnek a hiányában a nagy menetelés résztvevői, általában nemzeti közösségünk tagjai nem tudhatják, hogy mi is a konkrét tartalma annak az autonómiának, amelyet oly nagyon akarnak. Az RMDSZ szakemberei csak most dolgoznak egy ilyen jellegű törvénytervezeten, de erről az érdekeltek – vagyis a székelyföldi állampolgárok – még semmit sem tudnak.

Egyébként épp a területiautonómia-koncepció kidolgozatlanságának a következménye lehet az, hogy az autonómia legjelesebb szószólói rendre megrekednek a fogalom „varázserejénél” és soha nem veszik a fáradtságot, hogy megmagyarázzak, mi az, amit mögé gondolnak (élek a gyanúperrel, hogy nagy eltérések vannak mondjuk Tőkés László, Szász Jenő és Borboly Csaba autonómia-víziói között).

Ezért történhetett meg, hogy Izsák Balázs érzelmi azonosulást vár el az autonómia iránt, holott az pusztán egy lehetséges közigazgatási eszköz, amely lehet előnyös, de hátrányos is, attól függően, hogy milyen tartalommal töltik meg.

A székely autonómia tehát egy szakmailag kidolgozatlan és pillanatnyilag megvalósíthatatlan projekt. A felvonulások, tüntetések, egyéb civil megmozdulások kétségkívül rokonszenves és a résztvevők szempontjából lélekmelengető demokratikus gyakorlatok lehetnek, de egy lépéssel sem visznek közelebb az autonómia megvalósításához. Ellenkezőleg: belterjes, szimbólumokban, rítusokban feloldódó és kimerülő performanszokká alakítják át a párbeszédnek még az esélyét is.

Arról nem is beszélve, hogy mindaddig, amíg a magyarságnak van képviselete a törvényhozásban, miért kell a politikai elképzeléseket az utcán követelni, s miért nem lehet legalább formálisan megvárni a politikai döntéshozók hivatalos válaszát? Egy be sem nyújtott törvénytervezetet ugyanis nagyon nehéz elfogadni...

Félő, hogy ilyen körülmények között a nagyszabású utcai demonstrációk csak arra jók, hogy valakik – határon innen és túl – politikai karrierépítésre használják azokat. Természetesen nem azok a tisztességes, jóhiszemű emberek hibáztathatók a megjósolható kudarcért, akik ünneplőbe öltözve, székely zászlókkal felvonultak Kököstől Bereckig. A felelősök azok a politikusok, akik elhitették velük, hogy a rendelt idő elérkezett.

(A Vélemény rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.)