Politikai komisszárok, az osztályharc titánjai lepték el a rádió szerkesztőségeit, minden apró részletre ügyelve torzították hamisra, élesre, sok esetben „halálosra” az elhangzó mondatokat.
Miért nem lehet legalább formálisan megvárni a politikai döntéshozók hivatalos válaszát? Egy be sem nyújtott törvénytervezetet nagyon nehéz elfogadni...
2009-ben pont az történt, amit most Borboly javasol, a következmény pedig az lett, hogy az RMDSZ három EP-képviselőjéből kettő a Szövetségért, egy pedig ellene politizált az Európai Parlamentben.
2005-ben Monica Macovei igazságügyminiszter javaslatára Traian Băsescu mindenféle vizsga vagy pályázat nélkül nevezte ki Laura Codruţa Kövesit és Daniel Morart. Az EU nem aggódott.
Egyszerűen érthetetlen, hogy miért akar versenyre kelni – egyébként politikailag súlytalan – ellenfeleivel az RMDSZ, és követni őket a „nagyotmondás spirálján”.
Van-e olyan személyiség, aki szakít a folyamatos megalkuvásokkal, a szavazatszerzés minden elvet felülíró imperatívuszával, aki egy jópofa poén kedvéért nem hagyja cserben szövetségeseit?
A jelenség azért veszélyes, mert a tiltakozások nem a legjobb eszközei a politikum fölötti társadalmi kontrollnak. Az ilyen megmozdulások könnyen kisajátíthatók, szélsőségbe torkollhatnak.
Arról, hogy az Európai Parlamentben mit képviselnének, már végképp nem esik szó, holott – legalábbis formálisan – ezért tartják a választásokat jövőre.
A kérdés azonban komoly. Nevezetesen az, hogy az RMDSZ eddig nem talált partnert az anyaországban ahhoz, hogy lefektessék egyfajta magatartási kódex alapjait.
Kialakíthatók azok az ügyészi és bírói „szabadcsapatok”, amelyek kizárólag közvetlen főnökeiknek, azok pedig politikusok megrendelőinek tartoznak engedelmességgel.
Hajlandó-e korrekcióra miután eltávolodott a demokratikus értékektől, vagy folytatja „unortodox” politizálását, amiért már az ideológiai szövetségesei is kezdenek távolodni tőle?
A tankönyv mindenről és mindenkiről kötelező érvényű minősítést ad, megmondja, hogy kik voltak a jó bácsik és a rossz fiúk a magyar- és a világtörténelemben.
Nem csak az utódállamok, de az európai intézmények sem hajlandók igazodni az egyoldalú és kellően át nem gondolt magyar törvénykezéshez. S ez a negyedik alkotmánymódosításra is érvényes lehet.
Van valami álszent abban, hogy az igazságügyminiszter csakis párton kívüli lehet. Egy politikai akarat által létrehozott kormányban egyetlen tárcavezető függetlensége nem oszt és nem szoroz.