A magyarországi politikusok mintha kedvet kaptak volna romániai kollégáiktól. A belpolitikai élet botrányossá vált, a nyugati világ elleni „szabadságharc” mellett szinte naponta olvashatunk pártközi – és pártbeli – marakodásokról, sikkasztásokról, közpénzek és uniós alapok lenyúlásáról, de a magyar politikusok egy idő óta kedvet kaptak a plágiumhoz is. Romániában egyebek között a miniszterelnök ékeskedett idegen „copy-paste” tollakkal, Románia nyugati szomszédjánál pedig a volt „álamfő” pályafutásának egyik „álomását” jelentette a plágium. Igaz, Romániában a kormányfőnek nem esett bántódása, Schmitt Pálnak viszont távoznia kellett tisztségéből...

Romániában is voltak „fekete keddek”, a magyar törvényhozásban is történtek próbálkozások vétkes politikusok megmentésére. Legutóbb éppen olyan fideszes törvényjavaslat került a tisztelt ház elé, amelynek alapján Schmitt Pál például visszakaphatja plágiummal szerzett doktori címét. Persze egy végleg elvett doktori titulust nem lehet csak úgy visszaadni, a fideszes törvényalkotó viszont megtalálta a megoldást. A felsőoktatási törvényt kiegészítő javaslat értelmében a sporttudományi felsőoktatásban az olimpiai érem megszerzése a doktori fokozattal egyenértékűnek minősül, míg a művészeti felsőoktatásban bizonyos díjak ugyanígy annak minősülnek. Utóbbi elsősorban Kossuth-díjra vonatkozik, de ezt bármely, kormányrendelettel adományozott díj is kiválthatja.

A módosítás hatálya alá eső személyeknek ezentúl nem kell kijárniuk a doktori iskolát, a plagizálás csábításának is ellenállhatnának, hiszen nem kell doktori disszertációkkal bajlódniuk. Nem lenne szükségük a PhD tudományos fokozatot követő cím megszerzésével járó kínszenvedésre sem, amikor is a habilitációs bizottság és egyetemi hallgatókból álló közönség előtt két nyilvános előadás megtartásával – amelyeket idegen nyelven is prezentálniuk kellene – tanúsítaniuk kellene oktatói rátermettségüket, szakmai, tudományos tevékenységüket, feddhetetlenségüket (ami a plágiumon rajta kapott Schmitt Pál esetében például igen nehéz dolog lenne). Elvileg pedig az egyenlőségjel azt is lehetővé teszi, hogy a jövőben a „rendes úton” ledoktoráltak közül többen is „állami kitüntetésre” váltsák címűket, mert hát azzal némi pénz is jár.

Magyarország ebben az esetben a világ egyetlen országa lenne, ahol egy olimpiai dobogós helyezés doktori címet is jelentene, amennyiben a „doktorjelölt” nagyjából helyesen képes leírni a saját nevét. Az „álomás” meg az „álamfő” szavakkal nem kell bajlódnia, elegendő, ha „legalább alapképzésben szerzett oklevéllel rendelkezik”.

A törvénymódosításra feltehetően azért volt szükség, mert a magyar politikusok a korrupció tekintetében azért még kissé lemaradtak román kollégáik mellett, akik már régóta tudják, hogy pár száz dollárért bármiféle doktori címet megszerezhetnek, külön erre szakosodott amerikai egyetemekről – és azért ugye, más egy amerikai és más egy magyarországi doktori cím.

Most a magyarországi Népszavából viszont megtudhatták, hogy potom 350 fontért angol nemesi címet is lehet venni, pomerániai, livonai nemesi címek is hozzáférhetőek, akár bagatell 199 euróért. A lap nem tudja, királyi címet mennyiért lehet kapni.

Ehhez csak ennyit tennék hozzá: lehet, hogy a magyar miniszterelnök már tájékozódott ez ügyben is…