facebook cover


Sike Lajos: „Testvéri” pofonok?


-A A+

Vajon nagyon sok olvasónk tudja, hogy Magyarország és Románia a NATO és az Európa Unió jóvoltából hivatalosan is – ha úgy tetszik papírra leírva és aláírva – stratégiai partnerek, ami őszinte testvéri együttműködésre kötelezi mindkettőt? A történelmi szembeállás miatt ezzel valahogy egyik sem „dicsekszik”, román politikusok szájából meg pláne soha nem hallottam (talán egyszer, még Tăriceanu miniszterelnöktől!), s még csak nem is említik, különösen az utóbbi években, hogy a hivatalos kormányközi kapcsolatok is lefagytak.

Az ellenségeskedés és gyűlöletkeltés, ami mostanában, főleg Orbán Viktor erdélyi látogatása és a román-magyar válogatott futballmérkőzés kapcsán az Antena 3 és még másik két-három román tévécsatornán zajlott, már-már felülmúlja Ceaușescu utolsó éveinek átkozódását is. Az a Băsescu, aki az elmúlt tíz évben, már csak a világ szeméért is tett egy-két gesztust felénk, de egyébként a székely autonómiáról azt mondta, hogy Caracal lesz a fővárosa, gúnyos fényképekkel, Orbán és Tőkés társaságában többször is úgy volt bemutatva, mint „ a magyarok barátja és a románok ellensége”. Az ilyenkor mindig megszólaltatott szuper-nacionalista Vadim Tudor meg azt: ha ő lesz az államelnök (még szerencse, hogy biztos nem lesz!) Orbán Viktor és bandája csak a tévé képernyőjén láthatja Erdélyt és Kolozsvárt.

Az egyik „híres egyetemi tanár és politológus” teljes komolysággal, s már-már ordibálva arra biztatta a románokat, hogy ne higgyenek az álnok RMDSZ-nek, mert bármit is hazudik az autonómiáról, igazi célja Erdély elszakítása Romániától! Még jó, hogy akit csakugyan érdekel a dolog most már románul is elolvashatja az RMDSZ autonómia/tervezetét.

Csak üdvözölni lehet, hogy a magyar televízió és általában a magyar média nem vette fel a kesztyűt (akár komoly politikai megfontolásból, akár a régi népi bölcsességre gondolva, mármint arra, hogy bolond lyukból bolond szél fúj), s nem válaszolt a káromlásokra, a néha arcpirító szidalmakra. Mintegy jelezve, hogy bár választások előtt náluk is sok a durvaság, s divat az ellenfelek megtaposása, azért van egy határ, amelyet nem illik átlépni.

Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor látnunk kell, hogy a román szélsőjobbnak (főleg a magánkézben lévő médiának), mivel nyalni akart a hatalomnak, több mint cuki témát adott az a bejelentés, hogy Orbán itteni útja során Băsescu elnökkel, Ponta „halálos ellenségével” is találkozik. Az ember áll és bámul: hol voltak a nálunk szolgáló magyar diplomaták, az itteni helyzet ismeretében miért nem szóltak előre, hogy most nem tenne jót egy ilyen találkozás, sokkal inkább ártana? Mivel ezt elmulasztották, mint már annyiszor, megint rajtunk, erdélyi magyarokon csattan az ostor. Pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni: jóllehet az anyaország mind többet segít bennünket, főleg oktatási és kulturális vonalon, a mi dolgaink először, másodszor és harmadszor is Bukarestben dőlnek el. Ezért a két ország közti, a kormányzatok által is megerősített és táplált valóban baráti kapcsolat javíthat helyzetünkön. Vak, aki ezt nem látja.

Ám micsoda cinizmus, a hazai nacionalista média, nyilvánvalóan egyes politikusok sugallatára, arról igyekszik meggyőzni a szélesebb kitekintéssel nem rendelkező, a balkáni morálon felnőtt átlagembert, hogy a magyarok az ország szuverenitására törnek, az autonómiával el akarják lopni Erdélyt, miközben az ő választott elöljáróik százszor, ezerszer meglopják és ellopják Romániát. Gondoljunk csak arra a több milliárd euróra, amit az utóbbi években miniszterelnökkel és miniszterekkel (most éppen kilencet vizsgál a DNA!), vezérigazgatók, mindenrendű és rangú kis és nagyfőnökök elsíbolnak a kormány és az uniós pályázatokra adott pénzekből. Tessék már figyelni, a napi hírekben közölt korrupciós botrányok szereplői közt hány magyar van! Nem hogy hat százalék, de egy-kettő sem.

A regnáló hatalomnak módja és lehetősége volna (feltéve, ha nem kifejezetten érdeke!) visszafogni ezeket a két nép viszonyát egyre jobban mérgező túlkapásokat. De meg annak is eljött már az ideje, hogy az Unió most már nyíltan fellépjen az integrációt, s az európai szellemiséget mind jobban romboló növekvő nacionalizmusok ellen. Éppen mindent nem kellene elnéznie! 



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik