Címke: Sike Lajos

Naivitása pedig, nehogy másnak vegye bárki, abban állt, hogy amit gondolt, azt egyszerűen és egyértelműen ki is mondta. Megszenvedett naivitás volt, egy kor után, amikor az ember nem mondhatta ki, amit gondol.

A fejedelem nemcsak tudott Károlyi „árulásáról”, de Lengyelországba távozásakor meghatalmazást adott neki mindenféle katonai és polgári cselekvésre, s egy külön levélben maga is békét kért Bécstől.

Jellemző a lapunk hasábjain is ismertetett eset, amikor az új szocialista színházvezetők amerikai kirándulásra használták azt a pénzt, amivel a színészek nyári vakációját kellett volna kifizetni. 

Jóllehet kutya-macska barátságban élnek, a két Viktor nagyon is figyel egymásra, és amiről úgy vélik, hogy számukra is hasznos lehet, habozás nélkül átveszik. Sőt rá is tesznek egy-két lapáttal.

Vajon a spanyol, német vagy angol zászlóval is ennyire intoleránsak lettek volna? Egy rosszaló szavuk sem lenne – aki távol van, azzal könnyű békességben élni, nem befolyásolja a helyi választás eredményét.

Ekkor kezdte felismerni, hogy nem azért élt jobban, mert sokkal jobban dolgozott, hanem azért, mert kormányaik nagyon kiengedték a gyeplőt, választáskor a pártok már-már a csillagos eget is odaígérték.

Meg lehet-e szerettetni félelemkeltéssel a trikolórt, különösen ha a kisebbséget lefitymáló, felfuvalkodott hatalom akarja ezt tenni? Nem lehet, a félelem csak a gyűlöletet táplálja.

A Nemzeti Összefogás Napjához, vagyis Trianonhoz kapcsolódva (de összefogtunk, istenem!) több írást elolvastam, ám csak kevés szólt a nemzet akkori vezetőinek felelősségéről.

Miért járnak a rendőrök Marosvásárhelyen leszedetni az utcák kétnyelvű feliratát, miközben Segesváron és Szebenben, ahol nincs se szász, se magyar húsz százalék, nem járnak?

Şaguna püspök Pesten többször is találkozott a forradalmi kormány tagjaival, gróf Széchenyi Istvánt pedig már-már kérlelte, hogy jöjjön Erdélybe, legyen a tartomány királyi biztosa. 

Ceauşescu nem egyszer hangsúlyozta ki beszédeiben, hogy Romániában a nemzeti kérdés lenini módra meg van oldva. A sztálini módot nem említette, mert az nagyon is ismert volt.

A hasonló történelmi példák sok esetben azt mutatják, hogy a kisebbségből érkezett, akár választott vezető az adott ország többségi lakosságánál is „nemzetibb” akar lenni.

Nem győzte kivárni, hogy elfogadható árat kínáljanak, bár anyagi helyzete okán messze nincs ráutalva a különbözetre. Nagy a felzúdulás a településen, nem szívesen látott vendég idehaza.

Moszkva, Ankara és Peking révén újra megtaláltuk keleti gyökereinket, a hamburger helyett újra a nyereg alatt puhított bióhúst ehetjük, és a kóla helyett a kancatejből érlelt kumiszt ihatjuk.

Összetévesztették az idős beteget a szomszédos ágyon fekvővel, és helyette utóbbit műtötték meg. Ám tudunk olyan esetről, nem is egyről, hogy a szikét a beteg gyomrában felejtették.

Így hát hajrá Johannis, csak így tovább! De azt is vidd a nagyközönség elé, hogy az erdélyi szász autonómia milyen hatékony volt – s talán a székelyeké se volna rosszabb!

Mikor egy munkásnő megkérdezte tőle: hol volt olyan sokáig, hogy hiába keresték még a Nők Lapjában is, nevetve elütötte a választ: „Ejnye, hát a Nők Lapjában kell engem keresni!?”

Az oly sokat hangoztatott magyar tisztesség és becsület jó hírének helyreállításáért mennyire érdemes volna megtanulni a németektől a múlttal való korrekt szembenézést!

Ha volt is eltérés a javunkra, csak azzal magyarázható, hogy mi erdélyi magyarok háromszor annyian vagyunk, mint felvidéki testvéreink, s ennek tudatában bátrabban cselekedtünk.