Aki járt Felső-Moldovában, azaz Bukovinában, hamar észrevette, hogy a Suceava fölött lévő falvak sokkal rendezettebbek és tisztábbak, mint az alattiak, jóllehet zömükben románok lakják mindkét részt. A régió múltját nem ismerők csodálkozhatnak: mi történhetett, hogy ugyanazon nép fiai a szomszédos faluban sokkal szebb és ízlésesebb házakat, pajtákat, kerítéseket, kapukat készítenek, gondosabban öltözködnek, dologidőben véletlenül sem ülnek a ház előtti padon, s ráadásul még a lépésük is sokkal szaporább. Pedig „csak” annyi történet, hogy Bukovina mintegy kétszáz évig Ausztriához tartozott, s a Bécsből kinevezett császári helytartó és a vele jött osztrák tisztviselők szabták meg, hogy mi legyen a módi. A bányászat, az erdőkitermelés, az építkezés, de főleg a feltörekvő iparhoz kapcsolódó tevékenység okán ide települt német lakosság (amelynek az egykor itt élő polyákokkal, ruszinokkal, csángókkal együtt az írmagját is alig találjuk napjainkban) példát mutatott az életmódváltásban és vele abban, hogy az anyagi gyarapodás alapja elsősorban a rend és a fegyelem.

Lent, Suceava alatt pedig a Coşbuc, Alexandri, Sadoveanu és más neves román írók műveiből jól ismert leírhatatlan szegénység, nyomorúságos jobbágyélet, az 1907-es parasztlázadáshoz vezető bojárkegyetlenség. Lám, az osztrák „megszálló” sokkal jobban bánt a román lakossággal, mint a saját ura! Mert felismerte, mi az érdeke.

Akaratlanul is ez jutott eszembe a minap arról olvasva, hogy Klaus Johannis beosztottjai rettegnek főnökük pontosságmániája miatt. Az államfő nemcsak hivatalának munkatársait, de azokat az újságírókat is megfeddi, akiket a pontos időre hívott sajtóértekezletről pár percet késnek. Egyik beosztottja elmondta a sajtónak, hogy eddig minden olyan románosan és kelet-európai módra működött, könnyen elnézték a késeseket, a kiszabott feladatokban pedig a határidő-csúszásokat. Ebben még a szigorúbbnak tartott Băsescu is „ jólelkűnek” bizonyult.

A kétféle magatartás bizonyos mértékben lemérhető volt Angela Merkel és Putyin idei budapesti látogatásakor is. A német kancellár nem raccsolta el az időt Orbán Viktorral (pedig utóbbi alighanem szerette volna), és pontosan megjelent a program szerint előirt sajtóértekezleten, Putyin viszont három órán át (!) várakoztatta a média munkatársait, noha lett volna ki figyelmeztesse, hogy az EU-országaiban nem szokás az ilyesmi! Talán nem kis mértékben ezzel függ össze, hogy az orosz elnök pesti látogatásának a nyugati sajtóban rossz visszhangja volt.

A rend és a fegyelem mellett a németek látványos anyagi gyarapodásának egyik eleme a közpénzekkel való szigorú és nagyon észszerű gazdálkodás. Aki az elmúlt években repülővel utazott „Friciékhez”, tapasztalhatta, hogy még a nagyobb városoknak is közös repülőterük van a közelebbi szomszéddal. Mint Bonnak és Kölnnek. A légikikötőt a két település közti hatvan kilométeres távolság felénél építették meg. Mi az a harminc kilométer távolság autóval a sztrádán? Tizenöt-húsz perc alatt simán lezavarható. Jó volna összeszámolni, csak az ilyen körültekintés miatt hány repülőtér építésének a költségét spórolták meg a németek! Nálunk viszont, jóllehet tucatnyi reptér igen veszteséges (amit közpénzekből) kell kipótolni, mégis újabbak építését tervezik 35-40 ezer lakosú, középvárosnak csak jóindulattal nevezhető települések is. A fenti német példához hasonlóan, egymáshoz mindössze hatvan-hetven kilométerre lévő Nagybányának és Szatmárnémetinek miért kell külön-külön sokmilliós veszteséggel működő két repülőtér, amikor a fele útnál, Szinérváraljánál könnyen megépíthető volna a közös? Azért, mert nálunk még igen erős a megyék gazdasági sovinizmusa, s egyben nagyon hatékony a közpénzeket dézsmáló lobbizás! Hadd fizessen az állam!

Annyi más dolog mellett azt is érdemes volna összehasonlítani, hogy milyen szőnyegen lépdel a parlament vagy a kormány folyosóján Angela Merkel, és milyenen Viktor Ponta. S tessék csak figyelni, akár a tévé képernyőjén: ki ül drágább széken, ki játssza közpénzen a dúsgazdag ország főnökét!

Így hát hajrá Johannis, csak így tovább! De azt is vidd a nagyközönség elé, hogy az erdélyi szász autonómia milyen hatékony volt – s talán a székelyeké se volna rosszabb!