„Fantasztikus!”, „Romániának a méltóságát (volt-e egyáltalán?) visszaadó”, a „román nép öntudatra ébredését” jelző, „hatalmas” választási győzelemről harsog napok óta az ország, ünnepelnek a lapok, a nyugati kancelláriák és közvélemény. Klaus Iohannis a nap, az év, és talán az évtized hőse lehetne, ha majd sikerülne megújítania mandátumát.

Érdekes, egy-két év előtt Klaus Iohannisról még alig tudott az ország. Ha Nagyszeben nem nyeri el Európa kulturális fővárosának megtisztelő címét, feltehetően marad a névtelen polgármesterek mögött, hírnév tekintetében például Radu Mazăre, a volt karátés Olguţa Vasilescu, Romeo Stavarache messze megelőzi.

Politikusok, politikai megfigyelők igyekeznek magyarázatot találni a hirtelen támadt Iohannis-őrület okaira. Az érvelések sokfélék – egyben azonban teljes az egyetértés: Klaus Iohannis nem azért nyert, mert alkalmas a tisztségre – hiszen a román nagypolitikai életbe csupán nemrég bekerült politikusról voltaképpen semmit sem tudunk. Belpolitikai hírmagyarázók szerint Klaus Iohannist „a népi felháborodás” ütötte az ország elnökévé, abban a reményben, hogy véget vet majd a Victor Ponta, a szociáldemokraták – általában a baloldal – által képviselt „vörös rossznak”.

A „halkszavú” a „sok beszéd szegénység” elvet valló, „városatyából” „országatyává” avanzsált Klaus Iohannis múltja nem tisztázott. Gyermekcsempészésben való részvétellel, gyanús házvásárlásokkal, pénzlenyúlásokkal, összeférhetetlenséggel vádolják. A vádak lehetnek légből kapottak, ám Klaus Iohannis még nem tisztázta azokat megnyugtatóan. Szófukarsága egyébként kommunikációs készségének hiányával is magyarázható, beszéde nehézkes, darabos, hangsúlytalan.

Feleségéről alig tudunk valamit, családja külföldön él, albérletben, miközben Iohannisnak hat háza van. Gyermekei nincsenek (szavai szerint nem gyermekbe, hanem lakásvásárlásba fektetett be – nem túlságosan emberi vonás, még ha utólag bocsánatot is kért érte).

Némi cinizmus is szorult bele, hiszen szerinte azoknak a tanároknak, akiknek pedagógusi béréből nem futotta hat házra, hát – pechük volt.

Elnökválasztási programjában voltaképpen semmit sem ígér – a program előnye az, hogy legalább szerzőjéhez illően szűkszavú. Munkabírása is korlátozott, szemmel láthatóan látszik rajta, hogy az egy órásnál hosszabb rendezvények, tévé-adások, interjúk kifárasztják. Nem véletlen, hogy Szeben megye főtanfelügyelőjeként bevezette a tizenöt perces gyűléseket.

Érdemeként hozzák fel, hogy Nagyszeben virágzó város. Virágzóvá azonban az évszázadokkal előtte élt szászok tették. És egyébként például Piatra Neamţ is csinos városka – pedig polgármestere, „Pinalti” Gheorghe Stefan jelenleg rácsok mögött csücsül.

Klaus Iohannis a Demokrata Liberális Párt és a Nemzeti Liberális Párt jelöltje. Háta mögött pedig olyan levitézlett politikusok állnak, mint Ludovic Orban, Vasile Blaga, Radu Berceanu, Adriean Videanu, a nyugdíjasokat szavazatszámlálásával meglopó Roberta Anastase. Meg Relu Fenechiu – ameddig ő maga is börtönbe nem került. A két jobboldali párt számos városatyája, megyei tanácselnöke pedig semmivel sem jobb, mint a „vörös kiskirályok”. Ők azok, akik a „jól végzett munka Romániáját” építik.

Német származása ellenére Klaus Iohannis maga is román politikus – amit sűrűn hangoztat is. A választóktól egyelőre fehér csekket kapott. Hogy jobb, hogy becsületesebb a „hétköznapi” román politikusoknál, hogy zsebe és a hatalom helyett valóban az ország érdekére gondol – nos, ezt még be kell bizonyítania.

Azt még nem tudni pontosan, lesz-e alkalma a bizonyításra. Kedden ugyanis a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, helyt ad az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség fellebbezésének Klaus Iohannis összeférhetetlenségi ügyében. Igaz, az első tárgyalásra január 14-én kerül sor, alkalmasint több mint három héttel Iohannis eskütételének várható dátuma, december 21. után. Elvileg tehát nincs akadálya az új államfő eskütételének. Ám mi lesz az eskütétel után? Jogilag Klaus Iohannis letölthetné ötéves mandátumát, teljes körű mentelmi joga miatt csakis ezt követően kerülhetne sor a tárgyalásra. Csakhogy ő többször is azt nyilatkozta: lemond mentelmi jogáról. Ha betartja ígéretét, akkor beindulhat a per, amelynek nyomán akár el is veszítheti államfői tisztségét. Ha viszont nem szavatartó – nos, akkor csak a cikkíró igazát bizonyítja.

Kevéssel megválasztását követően egyébként amolyan băsescusan nyilatkozott. Napirendet írt elő a parlamentnek, és még azt is megszabta, miként kell majd szavazniuk. Emellett pedig – holott semmi köze sincs a parlamenti többség meghatározásához – kijelentette: a Nemzeti Liberális Párt átveszi majd a hatalmat.

„Vörös rossz” helyett vajon milyen színű rossz jöhet még?