Az értelmező elektronikus szószedet szerint két jelentése van: 1. helytelenül viseli magát, ill. 2. valakivel viszálykodik, veszekszik. Az utóbbi időben azonban újabb többletjelentést is hozzákapcsolható: ízléstelenül, undorítóan viselkedik, megbotránkozást kiváltó modort ölt magára.

S ha ezt a jelentést elfogadjuk, akkor máris kétféle ízetlenkedést különböztethetünk meg, úgymint magán-ízeltelenkedést és köz- vagy országos/nemzeti ízetlenkedést (a nemzetállamokban).

Mondanék egy példát a magángörénykedésre. Egészen közelit. Ilyenkor újesztendő első napjaiban, a szorgalmasabbja az óév végjátákai közepette éves mérleget készít arról, mi történt vele és szűkebb környezetével, tágabb családjával, szorongásaival és rögeszméivel. Hol volt, hol nem volt, hová ment, mit látott, mivel vakították, hogyan, mi módon, mit, mennyiért, mettől-meddig. Leginkább azért a szépre és jóra akar emlékezni 12 hónap (12 nyugdíjszelvény, 12 fizetési utalvány, 12 munkanélküli segélycsomag) után. Ha még tagja is valamelyik tágabb közösségnek, amely a virtuális térben fogant, egy elektronikus levelezőtársaságnak, akkor fel is teszi a beszámolót a facebookra. Megoszt dolgokat, helyzeteket, emlékeket. Reménykedik, hogy más is örömét leli azokban. Nincs benne csak egy csipetnyi hivalkodás. A többi, a jókedvű információ, az ember alapvető közösségi lényéből fakad. Úgy érzi van közlendője, amely egy kisebb baráti társaságot nem sért, fáraszt, untat, bosszant.

És ekkor lép fel a magánizetlenkedő, aki elkezdi görénykedését. Elolvassa az éves beszámolót. Erről rögtön saját frusztáltsága, sikertelensége, helyhez rögzültsége, esélytelensége, nyomora, ínsége jut eszébe. Ellentámadásba lendül, mert úgy érzi, hogy a hírszóró rohamot indított magánélete ellen. Rosszul érzi magát a saját bőrében, következésképpen azt szeretné, ha más is osztozna az ő kisebbrendűségében. Legyen neki is rossz. Amit a román közmondás a szomszéd kecske akaratlagos megsemmisítésével, halálra kívánásával fejez ki. Gúnyolódik, leminősít, kicsinyel, szétfaricskál. Bűzt áraszt. (Ezért görény.)

A közizetlenkedés már sokkal összetettebb. Szerepel benne plebejus sértettség, egyenlősdi, lefelé nivellálás, a mélyről föl-fölbuggyanó sértődöttség. A vélekedést, a cselekvést, a tüntetést ebben az esetben is nagymértékben motiválja az irigység, a kishitűség. Jellemzi a demagóg népvezér szólásszabadsággal való visszaélése (szólítatlan, komoly ok nélkül fakad dalra, sírámra, dörgedelemre).

A közízléstelenség a társadalmi mondanivaló álruhájában lép föl, hírlapokban vagy rádióban, általában a médiában szeret lubickolni, nyilvános fórumokon követel magának meghallgatást. Mozgósító jelszavakat dob be, jelzi, hogy független a pártoktól, őt az elemi fölháborodás teszi ál-Husz Jánossá. Ott áll és… tehetetlen.

Példa kell? Itt van a magyarhoni (és nem csak) utcán képződő tömeghullámzás. Nem az internetadó ellen tüntetőkre gondolok, hanem azokra a szónokokra, köztéri megafon-markolókra, akiknek az fáj, hogy a kormánytagoknak – akiknek eleve nagyobb, tisztességes/busás jövedelem dukál, már csak felelősebb, kiemelt, veszélyeztetettebb helyzetüknél fogva, akiknek cselekvési szabadsága a hatalmi pozíciójukból eredően mindig, minden korban és rendszerben nagyobb, a tömegek szemébe korlátlannak tűnik, de törékeny, mert bármikor leváltható, süllyesztőbe küldhető kormányváltáskor, -átalakításkor, bukáskor (veszélyforrások: demokrácia, leleplezés, bukás, rajtafogás, kegyekből való könnyű kiesés, parlament, társadalmi kontroll stb.) –, szóval e derék ízetlenkedőknek az fáj, hogy X Haver Péter és Y Pajtás János, miért viselhet arany karórát, amelynek értéke mindig nagyobb, mint a minimálbér és a minimál józan belátás.

Holott az igazi nagy lopások, és korrupciós ügyletek még a legátláthatóbb demokráciában is évek múltán derülnek ki. Azok mellett az aranygyűrűk/órák/kösöntyűk nevetségesen parányinak tűnnek (majd).