Ha már a Facebookon rengeteg név társaságában jómagam is ott vagyok Ferenc pápa barátai között és Twitter-üzeneteit is el szoktam olvasni, karácsony előtt arra gondoltam, hogy interneten, azaz online írok az Angyalnak, hogy hozza el nekem Nyáry Krisztián Igazi hősök című könyvét, amelynek fogantatása amúgy is kötődik az első közösségi oldalhoz.

Nem csak úgy általában szerettem volna elolvasni a 33 magyar alcímet viselő kötetet, különösen érdekelt a Slachta Margitról szóló rész. Az évek során a névvel gyakran találkoztam, leginkább – többször is – amikor az Ezer Székely Leány Napjával kapcsolatos dokumentumfilmeket készítettem, de Slachta Margit életét soha nem láttam a maga összefüggő egészében. Miután elolvastam a könyvet, illetve a róla szóló fejezetet, amelyből teljességgel hiányoznak az erdélyi és székelyföldi vonatkozások, még inkább elkezdtem nyomozni a könyvtárakban és a világhálón is a számomra egyre érdekesebbnek tűnő témában. Rájöttem, hogy noha szép számmal akadnak leginkább kéziratos források, tanulmányok, még mindig várat magára, hogy végre önálló könyvben lássuk itthon is a Szociális Testvérek Társaságának, a Szociális Nővérek Társaságának (kétféleképpen is emlegetik a latinul Societas Surorum Socialium-nak nevezett világi rendet) azt a tevékenységét, amely a vallás erkölcsi értékeit a világi szerepvállalással kötötte is köti össze.

Talán nem véletlen a kettős név sem, hiszen ugyanígy indult az alapító Slachta Margit is, akinek nevével Schlachta Margit formában is lehet találkozni. Kassán született, 1884-ben, és Vízkereszt napján, január 6-án múlt negyvenegy éve, hogy kilencven éves korában az Egyesült Államokbeli Buffaloban elhunyt. Lengyel származású felvidéki nemesi családban született, tanítónőképzőt végzett, majd katolikus szervezeteken keresztül került kapcsolatba a szociális munkával, amelyet a legkülönbözőbb formákban próbált intézményesíteni.

Mindeközben az első világháború után Magyarország első női országgyűlési képviselőjének választották, sőt még a második világháború után is bekerült a budapesti parlamentbe, az uralkodó ideológia hatására azonban csakhamar kizárták.

A két világháború között az általa alakított intézménynek nagy szerepe volt nem csupán a népi hagyományok megőrzésében (Ezer Székely Leány Találkozók) hanem a korszerű egészségügyi ellátás néhány alapintézményény csíkszeredai meghonosításában is. Mi több, Bukarestben is alapítottak olyan otthonokat, ahol a cselédeskedő székely lányok támogatásra találtak.

Slachta Margit és munkatársai felemelték hangjukat Székelyföldön majd Budapesten a zsidó deportálások ellen, sőt azok ellen a kitoloncolások ellen is tiltakoztak, amelyeket egyes magyar történészek ma “idegenrendészeti eljárásoknak” neveznek. ( Egyikük január 14-én Kolozsváron, a Korunk Akadémia keretében tart előadást, talán megkérdik majd ezekről az újraértelmezési kísérletekről.) A Szálasi-hatalomátvétel idején Slachta Margit két zsidómentő rendi társát is a Dunába lőtték a budapesti zsidókkal együtt.

A Szociális Testvérek Társasága a felszín alatt folytatta erdélyi tevékenységét a vallásüldözés nehéz éveiben, egyes feljegyzések szerint Márton Áron szociális gondolkodásában is ihletforrást jelentett a társaság eszmerendszere.

Amikor manapság oly sok mindent feltárunk a távoli- és a közelmúltból, úgy gondolom, itthon, Erdélyben mindenképpen érdemes lenne a szétszórt források egybegyűjtésével egy olyan könyvet szerkeszteni, amely a szélesebb olvasóközönséghez is eljut. Annál is inkább, mert mint kiderül: tanulmányokban, doktori értekezésekben többen is foglalkoztak a témával, sőt még Buffaloba is eljutottak.

Nyáry Krisztián könyvében más életutak megírásánál egyébként bőven találni erdélyi, sőt romániai vonatkozásokat is. A harminchárom magyar közül, akikről a szerző ír, többen úgy váltak igaz magyarokká, hogy német, szlovák, román, macedón és más felmenők utódaiként teljesítették az emberség íratlan parancsait, figyelmeztetve, hogy az erkölcs és a gondolkodás értékei nem etnikumfüggők, a humánum egyetemes.