facebook cover


Demény Péter: Múltat választok


-A A+

„Amikor Vadász Zoltánnal / vodkák között egy szőlőskertben, / hol minden tőkének asszonyi neve volt.” Ez a legszebb emlék, melyet egy nagy színészről elmondott valaki, néhány más legszebb emlék között, hiszen legszebb emlék sok van.

Király László Középhatósugarú verse, mely sok halottnak állít szomorúságot, míg végre a Királyra jellemző rezignált legyintéssel befejezi a verset, az én egyik emlékem Vadász Zoltánról. A másik a Csillag a máglyán felvétele, melyen zseniálisan alakítja Ory főinkvízitort. A harmadik Marosi Péter szép kritikája Páskándi Tornyot választokjáról, melyben Vadász az egyik koldus volt Pásztor Jánossal („Pásztor Giovannival imitt-amott.”) együtt életük egyik legszebb előadásában. A negyedik a csodálatos Nagelschmidt az Egy lócsiszár virágvasárnapjában. Az ötödik Vincze Béla Bálint Tibor Sánta angyalok utcájában.

És körülbelül ennyi. Én 1972-ben születtem, ő 1989-ben halt meg, a kolozsvári színház 1990 utáni nagy korszakát nem érhette meg, és én sem azt, ahogy ő játszik mondjuk a Képmutatók cselszövésében vagy a Mórokban, holott nagyon kíváncsi lettem volna, mit mutat meg egy kiábrándulásból. Beépül-e a Tompa-féle magba, mint Csíky András és Nagy Dezső, vagy nem.

A Harag-társulat alapembere volt (az említett előadások közül csak a Sánta angyalok…-at rendezte Szabó József), és ez megerősít abban, hogy az ízlésem, a kevés tapasztalatra támaszkodó ítélőerőm nem csal meg. Ő játszotta Lukát a legendás Éjjeli menedékhelyben, és akiben Harag megbízott, az rossz nem lehetett. Ahogy én látom, Harag a képekben volt zseniális, abban, hogy egyetlen tablóban annyi mindent el tudott mondani, ki tudott fejezni (ezt kellene ünnepelniük nemzetes uraiméknak, ha tudnák, mi tetszett nekik), és ehhez a képben-látáshoz, képben-kifejezéshez Vadász remekül tudott alkalmazkodni, együtt-alkotni a rendezővel, miközben persze Harag erénye lehetett a színészvezetés, a színész-szeretés is.

Ma délután Vadász-emlékestet szervez Szebeni Zsuzsa a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben. Mi lesz ott vajon? Én nem tudom, de azt igen, hogy az alig-múltam egy része is ott lesz, meg a Király László lélekmúltja is. És ettől is nagy egy színész: beköltözik az ember múltjába, és nem lehet, nem is akarjuk kitörülni onnan. Beköltözik vagy a szőlőtőkéivel, melyeknek asszonyi nevük van, vagy pedig az alakításaival, melyekből elemi erő árad. Vagy mindkettővel.

Különben is, aki asszonyi neveket ad a szőlőtőkéinek, az jelentéktelen ember nem lehet. 



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik