Kuszálik Péter: „Idióta emberiség!”
A címet K. E.-től vettem kölcsön, aki a maszol egy másik rovatában megjelent írást (Új módszerrel szokhatnak le a cigiről, jan. 14.) kommentálta, s a fenti szavakkal dorgálta a bagósokat, meg azokat is, akik rákaptak, de most nehéz pénzeket fizetnek azért, hogy leszokjanak.
Nemrég a könyvtárban az 1994-es Népújság kollekciójában kerestem valamit, s felfigyeltem dr. Ander Zoltán cikksorozatára, aki a dohányzás káros hatásait részletezte, s a mielőbbi leszokásra biztatta azokat, akiknek szenvedélyévé vált a cigarettázás.
Két napra rá színházban voltam, s a szünetben tanúja voltam annak, amikor X. iskola diákjai közül egy páran engedélyt kértek az ügyelőtől: kimennének egy kicsit. – Cigizni akartok? –Hűsítőt vennénk, mert az itteni erősen drága… (Nem jártam utána annak, hogy igazat mondtak-e vagy sem.)
A két dolog ott érintkezik, hogy az ’idióta emberiség’ fiatal egyedei iskolás korukban kezdenek el pöfékelni – felnőtt-majmolásból, majd eljutván a függőségig, már le se tudnak szokni a dohányzásról.
K. E. még azt is megkérdezi: „miért kellett rászoktatni az embereket?” Tapasztalatom szerint az emberek maguktól szoknak rá – legkivált a ’csordaszellem’ hatására –, s nem úgy, hogy szüleik vagy tanáraik nyomják a staubot a szájukba (vesd össze: „a rossz példa ragadós”). Annak idején Sándor Károly tanárunk elvitt a múzeumba, s megmutatta, mi a különbség egy egészséges meg egy agyondohányzott tüdő között. Majd egy igen meggyőző kísérletet mutatott be (a cigit Kovácstól kérte, akinek már sárgák voltak az ujjai a nikotintól): egy darabka papírszalvétán keresztül szívta meg a cigarettát, s felmutatta az elsárgult papírt: – Látod, fiam, mennyi kátrány és szutyok van egyetlen slukkban? Jobb, ha meg sem kóstolod, mert ha rákapsz, borzasztó nehezen tudsz majd leszokni! Nem beszélve a kidobott pénzről, meg a rád leselkedő betegségekről.
Az apai szigor meg a tanár úr bemutatója megóvott attól, hogy rászokjak (két láncdohányos osztálytársam azonban már átfüstölte magát a túlvilágra), de mégis rengeteg füstöt nyeltem – a másét: munkahelyen, katonaságnál, meg társaságban: vendéglőkben, presszókban. Diákként naponta jártunk kávézni, s ha tetszik még emlékezni a ’lázas hetvenes évekre’ – a Mamaia kávézóra vagy az Akváriumra – az ember nem kapott levegőt, amikor belépett a lokálba.
Kis hazánkban szép hagyományai vannak a vendéglői füstölésnek, alább egy közel 122 éves újságcikkből idézek:
„Hogy mai napság rubintokat, gyémántokat képesek előállítani, ezen már nem is csodálkozunk, de csodálkozunk azon párizsi tanár felfedezésén, ki a levegőt sajtolás útján szilárddá tudja tenni. Mondják, hogy levegőből sikerült neki pompás járdaköveket előállítani, s hozzáteszik, hogy minél nagyobb a levegő élenytartalma, annál szebben csiszolható. Egyébként nevezett tanár Marosvásárhely egyik kávéházára emlékezik, mivel itt léte alkalmával jutott nagybecsű találmányához. Mint beszéli, nevezett tanár a kávéházban délután 2 órakor szemtanúja volt azon jelenetnek, mikor a londoni ködre emlékeztető sűrűségben két úr egymásba ütődött. A lökés mindkét részről annyira heves volt, hogy nevezett urak kalapjai messze repültek, az egyik kalap szerencsésen a padozatra esett, a másik azonban a tészta sűrűségű kávéházi levegőben maradt, s mivel kézzel nem lehetett lekapni, az egyik kellner lajtorján mászott utána. Azt is beszélik, hogy Virág Dániel egy ízben e kávéházi levegőből egy zacskónyit hazavitt, felaprózta, és két hétig egy krajcárt sem költött fokhagymára.” (Közérdek, 1893. ápr. 16.)
Az utóbbi idők a nem-dohányosoknak kedveznek: tilos a vonaton és a hivatalokban, középületekben bagózni (néhol be is tartják), tilos reklámozni a dohányipar termékeit, s óriási adókat vetettek ki a cigarettafélékre. – Aki mindezek ellenére ragaszkodik hozzá, az tényleg megérdemli, hogy az emberiség idiótái közé sorolják.
Az új generáció viszont mindent megtesz, hogy átmenekítse a füstölés haszontalan hagyományát. A blokkunk előtti játszótéren – az akcelerációnak köszönhetően – már a tízéves kölykök is bagóznak, lógnak a suliból, s egy-egy órát elbliccelve szívják a füstöt s isszák a pléhdobozos energiaitalokat, amelyekre apró betűkkel rá van írva: négy erős kávénak megfelelő koffeint tartalmaz és 16 éven aluliaknak tilos fogyasztani. Ha próbálod elmagyarázni a veszélyeket, akkor letegeznek s elzavarnak. Igaz is, miért venném el a szüleik meg a tanáraik munkáját? Így zavartalanul halad tovább a világ: kicsi idiótából lesz a nagy.