A romániai hírtévéket nézve, már csak akkor kapom fel a fejem, ha eltelik egy óra (a reklámokat leszámítva), a műsort megszakító „breaking news” nélkül.

A „rendkívüli adások” ma már nem rendkívüliek. És nagyjából ugyanarról szólnak: házkutatásokról, előzetes letartóztatásba helyezett honatyákról, politikusokról, pártvezetőkről, volt miniszterekről, helyi hatalmasságokról, akik vagy tüntetőleg magasba emelik megbilincselt kezüket, vagy szemérmesen kabátjuk alá rejtik.

Jelenleg korrupcióval vádoltak tizenhárom minisztert, a több mint ötszáz honatya egytizedére hárul ugyanez a gyanú, hogy a vizsgálati fogságba helyezett vagy elítélt számtalan megyei és helyi tanácselnökről, tanácstagról, polgármesterről már ne is beszéljünk.

Vannak, akik attól tartanak, hogy a jövőben mindenki menekül majd a felelős tisztségek vállalásától, nehogy lecsapjanak rájuk a korrupció elleni ügyészek, akik úgy vélik, a hatalom korrupcióval jár. (Ez a gondolat a kormányfőt, Victor Pontát is megkísértette, amikor „kamikazét” keresett a temetői csúszópénzek pénzügyminiszteri lidérce helyébe.)

Szóval, a korrupció, a szervezett bűnözés és terrorizmus ellen harcoló ügyészek munkába lendültek. Akad is bőven dolguk. Miután huszonöt éven át egyebet sem tettek, mint elfektették a magas rangú korrupcióval gyanúsítottak ügycsomóit, most le kell fújniuk róluk az évtizedes port. Ez nem túl egészséges… (De akadnak olyanok is, akik csak porhintésről beszélnek).

Sokan túlzottnak tartják az ügyészek hatalmát. Vannak, akik a korrupcióelleni ügyészség főügyészét, Laura Codruţa Kövesit máris Románia legerősebb emberének vélik, és akadnak, akik esküsznek rá, hogy indul majd az államfő-választásokon. Vagyonos potentátok félnek tőle, hogy ezentúl rács vár majd minden gazdag emberre, abból kiindulva, hogy Romániában csakis tisztességtelen úton lehet meggazdagodni. Ami, ha éppen így nem is igaz, de azért tartalmaz némi igazságot.

Az tény: Justitia istenasszony romániai szolgálói ezúttal megtizedelik a romániai politikai elitet. Erre pedig van is okuk.

A törvényeket a mindenkori Romániában úgy hozták-hozzák meg, hogy kellő kiskapukat hagyjanak bennük a korrupciónak. A jogszabályokat manapság olyan parlament hozza, amely, a közvélemény-kutatások tanúsága szerint nem éppen tisztességéről vált nevezetessé. Tagjai szinte bármit megtehetnek a parlamenti mentesség védelme alatt, a korrupt honatyák pedig igen jól érzik magukat a törvényhozásban.

Persze az ügyészi buzgalom önmagában nem elég. Mert nem csak a politikusok, nem csak a választottak korruptak, az egész társadalom lefizethető. Ki az, aki a „kisemberek” közül nem adott már életében hálapénzt orvosnak, baksist taxisnak, borravalót pincérnek, jattot közhivatalnoknak, kenőpénzt ügyintézőnek? Aki nem folyamodott protekcióhoz, ha éppen lehetősége nyílt rá, vagy aki nem vágott zsebre néhány lejt vagy nem kért cserébe „apróbb szívességet”, miután elintézett ismerősének egy-egy dolgot… A különbség csak a méretekben van.

Voltaképpen az egész romániai társadalmat – GPS-nyelvezettel – újra kellene tervezni.

A korrupció mélyen gyökerezik a néplelkületben. Persze, a baj nem a néplélekkel van: a korrupció a szegénységben, a neveltetésben gyökerezik. Ne feledjük: a „nagykorrupt” politikusokat is „kiskorrupt” szavazók választják, akik – a maguk szintjén – természetesnek tartják korrupciót.

A „kiskorruptakkal” nyilván nem foglalkoznak a korrupció elleni ügyészek. De azért ők sem maradnak büntetlenek. Mi több, tettükhöz képest nagyon is megbűnhődnek. Büntetésüket saját maguk mérik ki magukra négyévenként, választások idején.