A román igazság és igazságosság nagyasszonya, Monica Macovei – akit különben sem keresztényi könyörületességéért vagy együttérző képességéért, ne add Isten, női voltáról árulkodó olyan gyengeségeiért imád a nép, mint a megbocsátani tudás – tegnap talán még szokásos önmagát is überelte. Az Agerpres hírügynökség által a nap mondásának választott nyilatkozatában olyan cinizmusról tett tanúbizonyságot, ami már a jóérzés határát messze meghaladta.

Az ügyészi szemlélettől megszabadulni képtelen igazságbajnok a román szenátus jogi bizottsága által elfogadott javaslatra reagált, amely a nem erőszakos letartóztatottak esetében a bilincshasználat eltörlését tenné lehetővé, valamint azt, hogy az előzetes letartóztatást otthonaikban töltsék le, azaz házi őrizetben.

„Ha nem tetszenek a bilincsek, találhatunk valami más módot a mozgás korlátozására. Nem tudom mit, valami mást, például selyemkendőt, csak jó ellenálló legyen. A lényeg az, hogy az a valami ne a megfélemlítést szolgálja, hanem csak a mozgás korlátozását”, fogalmazott Macovei.

Nem tudom, ki hogy van vele, de a bilincsnél nem sok megfélemlítésre alkalmasabb eszközt tudok elképzelni. És egyáltalán nem mellékes az sem, hogy a bilincs indokolatlan használata emberi méltóságot sért, amit azért egy, a demokráciát tűzzel-vassal védelmező állítólagos demokratának illene nemcsak tudnia, hanem képviselnie is. De a volt igazságügyi miniszter megnyilatkozásai, teljes politikai pályafutása azt bizonyítja, hogy őt nem az igazság, hanem a bosszú érdekli, vezérelve a „felnégyelni”, lehetőleg minél megalázóbb módon, mert az példát statuál, elriaszt. A bilincs használatának lehetőség szerinti mellőzését javasló szenátusi döntést is azért kifogásolja, mert az nem a korrupcióellenes harc hatékonyságát szolgálja, hanem a „vizsgálat alá vont személyek védelmét”.

Az, hogy mit gondol egy pályaszélre tolt, mindenki számára kényelmetlenné vált, összeférhetetlen ügyész-politikus, önmagában nem lenne érdekes, ha a teljes rendszer, amelyet ő egykoron sínre tett, nem ezt a szörnyű ügyészszemléletet ültetné gyakorlatba nap, mint nap.

Ez a népkedvenc modern inkvizíció, Korrupcióellenes Ügyészségnek nevezett szörnyszülött, amely már lassan félelmetesebb, mint az egykori Securitate, tényleg magasról tesz a vizsgálat alá vont személyek emberi jogainak védelmére és emberi méltóságára. A román korrupcióellenes harc tipikus inkvizíciós mintára működik – a valódi bűnösök és ártatlanok összemosódnak, de kit érdekel: a lényeg az, hogy a kirakatper után felgyújtható legyen a máglya, azt jó sok ember nézze végig, s mielőbb tudatosodjon mindannyiukban, hogy bármikor, bárkire sor kerülhet.

Mégha tényleg igaza is van Macoveinek, és a bilincs nem megfélemlítő eszköz, ez az egész korrupcióellenes rémálom, amire ő büszkén, akár gyermekeként tekinthet, egyre félelmetesebb.

Mit gondolhattak tegnap például Csíkszereda lakói, amikor maszkos kommandósok társaságában megszállta a városházát és a polgármesterek otthonait a DNA? Miért a maszkosok, ha nem a megfélemlítésért? Attól tartottak talán az ügyészek, hogy Ráduly Robi székely bicskát ránt?

Miért szállnak ki általában maszkos kommandósok társaságában a román igazság bajnokai cégek, hivatalok, otthonok átkutatásához, amikor nem veszélyes gyilkosok, terroristák, hanem pusztán feltételezett adócsalók, kenőpénzt elfogadók, hatalmukkal visszaélő közszereplők a gyanúsítottak? Ha ez nem a megfélemlítést, akkor mit szolgál?

És miért az elmaradhatatlan bilincs? Talán fennáll annak a veszélye, hogy Elena Udrea egy jól célzott balhoroggal mindenkit leszerel, majd átmegy Rambóba és kiosztja a maga igazságát?

Macoveinek abban igaza van, hogy a román hatályos jogszabály szerint az előállított, előzetes letartóztatásban lévő, körözött vagy elítélt személyek szállítása vagy bekísérése esetén alkalmazni kell a megbilincselést. (Azt viszont nem írja elő, hogy mindezt a kamerák és fényképezőgépek kereszttüzében, a média előzetes, nem hivatalos értesítésével kell tenni.) Ezen a szabályon, nyilván a román unicummá terebélyesedett bilincsparádé miatt szeretne módosítani a szenátus. Szerintem jogosan, mert bár a bilincs alkalmazása önmagában nem sérti az alkotmányos jogokat, használatának feltételeit a józan ész és jóérzés határai közé illene szorítani egy állítólagos jogállamban.

Egyes országokban ezt egységes törvény szabályozza, máshol vannak különböző szintű vonatkozó rendelkezések, és a végrehajtó intézetek mérlegelhetik a bilincs használatát, amennyiben fennáll a szökés, a másra való veszélyesség vagy az önveszélyesség lehetősége. Ez a mérlegelési jog azonban nem korlátlan, nem ment fel senkit “a körültekintő, célszerű, arányos és részrehajlás nélküli eljárás” kötelezettsége alól.

Az emberi jogi szervezetek általános álláspontja szerint a mozgáskorlátozó eszközök, azaz a bilincs aránytalan és indokolatlan alkalmazása a jogállamiság, a jogbiztonság, valamint a tisztességes eljáráshoz és az emberi méltósághoz való jogot sérti.

És akkor még egy szót sem szóltunk arról, hogy Romániában mindez a még nem is megalapozott gyanú, hanem egyszerűen a felmerült gyanú esetében történik. Ha én egyszerű állampolgárként feljelentem a polgármestert, valamely minisztert vagy bármely köztisztviselőt, hogy információim szerint az úr/úrhölgy kenőpénzt fogadott el, kért, követelt… s ezt valamiféle kamu indoklással alátámasztom, máris indulhat a show, jönnek a kommandósok által kísért DNA-s arkangyalok, viszik is az illetőt először bilincs nélkül, de aztán jön a vádemelés, majd a hírtévék is megkaphatják a mindennapi kenyerüket, a napi bilincsadagot.

Pedig az előzetes letartóztatás intézményét sem erre találták fel, normális országban csak kivételes eset, nem szabály. De normális országban az ártatlanság vélelme is alapelv, s az is, hogy nem a vádlottnak kell bizonyítania ártatlanságát, hanem a vádnak kell megdönthetetlenül és megkérdőjelezhetetlenül bizonyítania a vádlott bűnösségét.

De ez az illiberális, unortodox román keresztesháborúvá vagy inkább inkvizícióvá vált korrupcióellenes harc súlyosan veszélyezteti az ország demokratikus jövőjét, iszonyú perspektívákat vetít előre. Némi költői túlzással azt mondanám, hogy ennek a Macovei – Basescu – Daniel Morar –Kövesi által kikövezett s immár az egész román igazságszolgáltatás által egyengetett útnak a végén nyilvános máglyák rémlenek fel.

A tűz pedig pusztít, nemcsak a bűnösöket, de az ártatlanokat is felemészti. Egyetlen vigasz, hogy előbb-utóbb a csiholóit is.