Szomorúan vesszük tudomásul, hogy a romániai magyar kisebbség autonómia-törekvései – minden ellenkező híresztelés ellenére – nemzetközi kontextusban erősen rossz megítélés alá kerültek.

És, ami különösen meglepő, nem a román-magyar kétoldalú kapcsolatok elhidegülése vagy a romániai belpolitikai helyzet pillanatnyi állása van a romlás mögött, hogy valamelyik aljas román párt ki akarja játszani a nacionalista kártyát, vagy éppen megvertek volna valakit az agresszív magyarok a kocsmában Székelyföldön, netán nem adtak volna kenyeret annak, aki román nyelven próbálkozott…

Az Oroszország – EU konfliktusban pillanatnyilag Románia a jó fiú, együtt énekel a kórussal, hagyományosan nem szereti az oroszokat, és szívesen ad helyet egy NATO bázisnak a területén. Magyarország pedig a kipróbált és történelmileg sikeres hintapolitikájával közeledik az oroszokhoz, formailag tartja magát az uniós elvekhez. Ennek eredményeképpen mindkét oldal utál már bennünket, de ezt megszoktuk történelmünk során, mindig igazságtalanok voltak velünk. Ebben a világpolitikai szereposztásban mindazok, akik Románia területén a magyar állásponttal azonosulnak, azaz rongálják Románia egységes fellépését az európai szerepvállalásban, nemzetközileg ellenségesnek minősülnek. Nem gondolom, hogy bárkinek is a magyar politika csinálói közül tervszerűen ez lett volna a célja, de hát ez lett. Ráadásul már Tőkés László sem érti Orbán nemzetpolitikáját.

Természetesen emlékezünk, hogy a románok mindig ki tudták használni, hasznukra tudták fordítani a pillanatnyi világpolitikai helyzetet, de mintha most nem csupán erről lenne szó. Értékválasztásról meg kelet-nyugat szembenállásról beszélnek.

Mindenesetre készül a magyar ellencsapás, amellyel ki fogjuk védeni az összes nemtelen támadást, megmutatjuk a világnak. Visszanyúlunk a történelmünkbe, amikor is az ősök sikeresen megvédték a Székelyföldet egy olyan jelzőrendszerrel, amivel megelőzték az egész világot. Az erdélyi szászok más úton indultak, afféle erődvárosokat építettek, s bezárkóztak, ha jött a török vagy a tatár. A székelyek lármafákat állítottak, a magaslatokon messzelátszó tüzeket gyújtottak, s így mindenki, idejében értesülve a közelgő vészről, el tudott menekülni.

Most ennek a hagyománynak a feltámasztásával kívánják bizonyos hazafias erők megmutatni a világnak Székelyföld határait, tüzekkel és világítással úgy körbejelölni az ősi földet, hogy az még az űrből, a műholdakról is látható legyen. Vagyis: elsősorban onnan.

Fiataljaink elmennek, a szórványok olvadoznak, a szellemi tőke kivándorol, a maradék ezt teszi a megmaradás érdekében.

Szerintünk hatalmasan közösségépítő kezdeményezés, és nagyobbat fog szólni, mint két tonna aprópénz összegyűjtése vagy a világ legnagyobb székelyzászlójának megvarrása.