Címke: Krebsz János

Hír és álhír, igazság és hazugság, tudományos eredmény vagy facebookon megosztott népi rákgyógyszer – egyremegy, csak az a fontos, hányan hiszik el, hányan követik s cselekszenek, szavaznak ennek nyomán. 

Ettől nem lesz hatékonyabb semmi. Ha lemondunk a jó modorról és a tapintatról, akkor úgy járunk, mint az egyszeri külügyminiszter, aki jó nagyokat üzenget a világ vezető hatalmainak a maga kis országából.

Sokan manőverező tankhajóhoz hasonlítják a közoktatást, ahol egyetlen kormánymozdulat nagyon lassan és szinte észrevehetetlenül befolyásolja a monstrum haladási irányát. Itt nincsenek gyors irányváltások.

Nem kapták még meg a direktívákat, nincs egyértelmű kormányzati vagy ellenzéki kommunikáció. Mert ilyen döntés esetén simán le lehetne hazaárulózni az egyik felet, s máris tudja mindenki, hova kell állnia.

Tanácskozunk, humanista megoldást keresünk, jóemberkedünk. Azok meg jönnek. Nem gondolkodnak, nem mérlegelnek, beülnek a lélekvesztőbe, átvágják a drótkerítést, jönnek. Asszonnyal, gyerekkel, esőben, fagyban.

Nagy tömegek vannak a küszöb közelében világszerte. Ennek megnyilvánulása a Brexit, Trump győzelme… Vannak, akik új korszak hajnalaként üdvözlik e jelenségeket, úgy gondolva, uralják a folyamatokat. Tévednek.

Most változott a kísérőzene, a választói aktivitásból és a fogyatkozó magyarság létszámából lehet levezetni, hogy a bejutási küszöb közelében lebeg (billeg) a párt. És felmelegíthetők a közismert vádak. 

A magyar-orosz kapcsolatok pillanatnyi állása sem igazán a realitások körül forog a hazai megítélésben, hanem csupán ellenzékiség és kormánypártiság egyszerűsítésében nyilvánul meg. 

Mi elvagyunk ezeken az otthonos pályákon. Lehet, hogy kátyús, süllyed, és kilopták belőle a cementet, de megoldjuk a pihenőhely vízellátását a közeli forrásból, és teremtettünk egy munkahelyet. 

Többen közéjük vetik magukat megelőzendő az örök harag állapotot: azonnal hagyjátok abba! Mindkét oldalon felmerül, hogy vagy hülye a másik, vagy valamilyen anyagi érdeke fűződik álláspontja képviseletéhez.

Az a fura helyzet van kialakulóban, hogy a legtöbb tapasztalattal rendelkező tanodák a legszegényebb településeken nem kaptak támogatást, és olyanok, akik újként most vágnak bele a dologba, viszik a pénzt. 

A hazafiság és a hit parancsa szerint mindenki ott élje le az életét, ahol megszületett. Miért hagyja el valaki a hazáját? Ha háború zajlik, ha bombázás, a hazafinak ott helye, élete egy a népe sorsával.

Húsz-harminc százalékuk meghalt az úton vagy a rossz élelmezési, időjárási és munkakörülmények következtében. Majd az itthon maradottak jókora hányadát kitelepítették a fölégetett Németországba.

Elutasítjuk a miénkkel szemben álló véleményt. Ez a vallásháborúk korára emlékeztet, amikor máglyára küldték egymást a hitvitázók, a jobbágyok meg egyszerűen követték azt a vallást, amit a földesuruk. 

Kis nép vagyunk, csak egy csőcselékünk van, ezt kell kezelnünk. Időnként jól jön valamelyik pártnak, hogy betiltja vagy hagyja, bíróság elé állítja vagy mozgatja ezeket a bábukat a nagy sakktáblán. 

Mária néni elmegy a konzulátusra szavazni, de előbb becsönget a blokkban a román szomszédhoz, hogy nézzen már addig néha az ajtajára, míg távol van, újabban mindenféle alakok mászkálnak erre. 

Ez működik, ez kell a tömegeknek. A vezetők is mossák kezeiket, ők felvilágosult, modern emberek, akik szívesebben alkalmaznának elvszerű megoldásokat, de ennek a népnek erre van igénye. 

Mostanában a doppingellenőrzések kapnak egy kis politikai aromát. Meg amikor büszke kisországok nemzetihős sportolói legyőzik a szomszéd (ősi ellenség) vagy a nagybirodalom Góliátját…

Évezredekig a paraszti munka és világszemlélet volt a kerete a közösségi életünknek, s ennek megfelelően látjuk a világ igazságait ma is. Aki nem dolgozik, ne is egyék, a munka becsület dolga. 

Meg kell menteni a Földet. Hát, jó ideje minden komoly elme ezen a bolygón ezen a véleményen van, csak a megoldási javaslatokban vannak eltérések. A nagyszerű idea felvillanyozza a kis tudóscsapatot is.