Lezajlott a népszavazás az emberségről és a reményről, amelyen mindenki győzött, sőt legyőzött, és sikerült a törésvonalakat (árkokat, szakadékokat stb.) tovább mélyíteni, a magyarokat összekötő szembenállásokat erősíteni. S mindannyiunknak vannak ismerősei, rokonai, szomszédai mindkét oldalon, és ebből különféle további bonyodalmak származhatnak.

A facebook nevezetű közösségi oldal például átvette a korábbi személyes véleménycsere szerepét (piac, agora), ahol a digitális bennszülöttek arra használják a felületet, amire való, a felnőtt fejjel digitalizálódott generációk pedig valami kocsmapótlékként itt keresik, hirdetik és harsogják az igazságot.

Hétköznapi barátságok, komaságok és iskolai, katonai közös emlékek bizonyulnak erősen cementező kapcsolati tőkének még mindig, amelyet megpróbál szétfeszíteni az Orbánhoz (Gyurcsányhoz, migráncsokhoz stb.) fűződő pillanatnyi érzelmi állapot. S a meggyőződés állapotában rögződő vélemény próbál megküzdeni a másik álláspont lenézésével, tarthatatlanságának bizonyításával, valamint a barátság megóvásának szándékával.

Erősen baloldali ismerősöm megosztja a viccesen primitív narancsos bukta című képet, jelezvén ezzel: felettébb örül annak, hogy a Fidesz nem tudta elérni a népszavazással az érvényességi küszöböt. Jobboldali egykori iskolatársa figyelmezteti, hogy ennek következtében majd ne csodálkozzon, amikor anyját, lányát és feleségét migránsok fogják szexuálisan inzultálni, a körülírást kerülő szóhasználattal vázolva azt a történelmileg ismert helyzetet, amelyben fiatal férfiak kötelezőnek tekintik háborús körülmények között, hogy az elfoglalt ellenséges területeken erőszakosan viselkedünk bosszúállás céljából, mint azt a Marseilles-ben oly pontosan megörökítette a költő.

Az Orbán-ellenes fél erre replikaként megjegyzi, hogy szép dolog egy keresztény embertől ilyen kívánságot olvasni, vajon ezért imádkozik-e vasárnaponként a templomban a többi vallásos kollégával egyetemben. Természetesen érkezik erre a magyarságválasz, amely szerint nem a hit, hanem a magyarság itt a választóvonal, s a gyermekeink és unokáink Magyarországáról van szó, amit a proletár öntudattal rendelkezők nem tudnak belátni. Ismét csak a szívből jövő őszinteség keresetlen szavaival.

Többen közéjük vetik magukat megelőzendő az örök harag állapotot: Ezt azonnal hagyjátok abba!

Mindkét oldalon felmerül, hogy vagy hülye a másik, vagy valamilyen anyagi érdeke fűződik álláspontja képviseletéhez.

Eltelik három nap, az egyik vitatkozó megosztja a fényképét, amelyen együtt pózol az általa kifogott tizenkét kilós kapitális harcsával. A másik perceken belül gratulál. Mire az első kiteszi a Kétfarkú Kutya Párt plakátját, miszerint az emberek nem hülyék. Egy lájk a válasz.

A viccpárt üzenetében semmi vicces nincs.

Fotó: sorsugynokseg.hu