Minden országnak olyan autópályája van, amilyet megérdemel.

A Széchenyi által márványba véshetően megfogalmazott bölcsesség aktuális átalakítása tartalmaz igazságot (minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel), sőt eszünkbe jut Antall József akkor időszerű csavarintása a rendszerváltás idején: minden országnak olyan kommunistái vannak, amilyeneket megérdemel. Akkor azt hittük, hogy a szocializmusnak nevezett társadalomkísérlet országonként megvalósult változatai könnyítik vagy nehezítik a visszatérést a normális történelem országútjára. És ebből származóan mi előnyben vagyunk, csak élni kell vele, itt a nagy esély.

Ebben az autópálya dologban azért lehet valami. Itt, Keleten biztosan. Aki zötyögött már bolgár autópályán, suhant Kárpátalján (mind a száz kilométeren), vagy rátévedt a volt Jugoszláviát keresztben átívelni szándékozó pálya elkészült szakaszaira, netán látja a Romániában megépült és félbehagyottan rothadó szakaszokat, az érti, miről beszélek. A világ boldogabbik felén el sem tudják képzelni, hányféle megvalósult változata lehetséges az autópályának.

Magyarországon minimum kétszer annyiba kerül egy kilométer autópálya, mint bárhol másutt a világon, s ha ez sem teremne elég pénzt a munkákat megrendelő politikai elitnek, akkor további felesleges völgyhidakkal és alagutakkal emelik a költségvetést. Romániában hiába dolgoznak a világ legjobb referenciákkal rendelkező útépítő cégei, és hiába tudják megmutatni, hogy világszerte milyen hibátlan autópályákat építettek, bármit csinálnak, román autópálya lesz a vége.

Van valami állandóság itt a történelemben, hagyományban, ami visszatéríti a társadalmakat a megszokott megoldásokhoz, s a modernizáció eszközei is csak beleépülni tudnak a bevált struktúrákba. Persze, innen is el lehet utazni szerencsésebb országokba, mint Széchenyi tette, megcsodálni az ott működő vívmányokat, tanulni, hazahozni az ismereteket, adaptálni a hazai viszonyokhoz, és beleőrülni, belebukni a szándékba, a vége mindig ugyanaz: zsákutca, nacionalista hőbörgés, a feudális viszonyok szívós továbbélése.

Lehet megvetni vagy csodálni éppen aktuális vezetőinket, akik a politikai realitás talaján fölismerik az alapvető társadalmi igényeket, s a népakarat többségétől támogatva bölcsen és mérsékelt csodálatossággal elirányítják az országokat. Bíráljuk, kritizáljuk vezetőinket, politikusainkat, oligarcháinkat, pedig a rendszer termékei ők ugyanúgy, mint az autópálya.

A demokrácia egy esendő, bizonytalan, kiszámíthatatlan rendszer, a piacgazdasági verseny csak az erőseknek, tehetségeseknek kedvez, a világ mozgása is arra mutat, hogy az utolérni kívánt fejlett országok válságba kerültek, mi elvagyunk ezeken az otthonos pályákon. Lehet, hogy kátyús, süllyed, és kilopták belőle a cementet, de megoldjuk a pihenőhely vízellátását a közeli forrásból, és teremtettünk egy munkahelyet, amelyen egy jóemberünk ül a mosdó előtt, és figyel arra, el ne lopják a csapokat és a fajanszot az autósok.

Fotó: Wikipédia