Gál Mária: Foci, pénz, politika
Szerda reggel mintha Zürichbe ruccant volna ki a nagyhatalmú DNA, olyan látványosra sikerült a futballvilág vezetőinek letartóztatása. A főtitkárválasztásra összegyűlt FIFA korifeusok közül hét vezető tisztségviselőt vittek el, köztük a két alelnököt, Jeffrey Webbet és Eugenio Figueredót. Később, a nap folyamán feladta magát Jack Warner, volt alelnök is, aki 2011-ben egy megvesztegetési botrány miatt kényszerült távozni tisztségéből.
Összesen 14 embert vizsgálnak, közülük kilencen töltenek be valamilyen vezető posztot a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségben. De Sepp Blatter elnök nincs sem az őrizetbe vettek, sem a gyanúsítottak között, szóvivője szerint nem érintett a korrupciós ügyben. Sőt, ő maga örül a kivizsgálásnak, „nem táncol ugyan az irodájában”, mint szóvivője fogalmazott, de nem mond le, és örül a tisztázásnak.
A nemzetközi labdarúgás fennállásának legnagyobb botránya azért robbant ki, mert az érintetteket azzal gyanúsítják, hogy eurómilliókat fogadtak el kenőpénzként, s az amerikai hatóságok, a kivizsgálást lebonyolító Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) azt állítják, erre több bizonyítékuk is van. A tranzakciók ugyanis részben amerikai bankokon keresztül történtek. A vádat pedig komolyan vehetjük, hiszen a mi kis mindennapi korrupciós szappanoperánkat biztosító román Korrupcióellenes Ügyészségtől eltérően az amerikai hatóság nem kiszivárogtatott a sajtóba híreket és rémhíreket, bizonyítatlan gyanúsítgatásokat. Ők hivatalosan közölték a vádat a médiajogok kapcsán és azt, hogy a vébé rendezések odaítélése körül tovább vizsgálódnak.
Az eddigi bizonyítékok szerint nem egyszeri és tegnapi ügyről van szó, a mérhetetlen korrupció, az euró és dollármilliárdok évtizedek, de legalább is két évtized óta így, azaz illegálisan, kötnek ki a megvádolt UEFA potentátok zsebeiben, bocsánat bankszámláin. Úgy tűnik, a nagy tornák rendezési jogáért kapott csúszópénzek csak a hab a tortán, ezeken kívül állítólag olyan a sporttal foglalkozó média- és értékesítési cégektől fogadhattak el rendszeresen pénzt, amelyek cserében megkapták a különböző egyesült államokbeli és latin-amerikai tornák média- és értékesítési jogait.
A történtek mégis, úgy látszik inkább csak a futballkedvelő közönséget, a tényleges szereplőket – klubokat, labdarúgókat, edzőket – rázta meg, mert a szövetség változatlanul úgy viselkedik, mintha semmi sem történt volna. Nem csak hogy az elnökválasztást megtartják, már közölték azt is, hogy nem lesz változás, a 2018-as vb házigazdája Oroszország, a 2022-esé Katar marad. (A 2010-es dél-afrikai vébét ugyebár már nem lehet újrarendezni, noha, úgy tűnik, az is jócskán hozott a FIFA-s urak bankszámláira.)
Sepp Blatter vélhetően újra elnök lesz, hacsak az UEFA, vagyis Európa keresztbe nem tesz a futball mindenható urának és nem bojkottálja a választást. Amikor e sorokat írom, még nem tudni, miként döntenek Platiniék, csak az nyilvános, hogy javasolták az elnökválasztás időpontjának módosítását, hogy ne holnap, hanem hat hónapon belül válasszon első számú vezetőt a FIFA. Talán túl pesszimista vagyok, talán már a futball világának örökös mocskában szocializálódtam, ahhoz, hogy hinni tudjak abban, hogy most aztán jön a tisztítótűz, Európa megmenti saját és a futball becsületét. Az elnökjelölések során is inkább csak gyávaságról, megfutamodásról adott tanúbizonyságot az UEFA azzal, hogy nem tudott vagy nem akart egy ténylegesen esélyes, tiszta jelöltet állítani Blatter ellenében. Az utolsó percekben az utolsó mohikánok, a holland szövetséget vezető Michael van Praag és a portugál legenda, Luis Figo is visszaléptek, nem vállalták a megmérettetést. Figo mondta ugyan, hogy "nem egy normális választás lesz", hogy „nem kíván részt venni egy olyan folyamatban, amely arra szolgál, hogy abszolút hatalmat biztosítson egyetlen embernek”, de ezzel ki is merült az európai megújítási szándék. Az UEFA felsorakozott az esélytelen jordán herceg Ali bin al-Husszein mögé, tőle várva a megváltást. Csakhogy….
A herceg, akinek legfőbb ígérete a nemzetközi labdarúgás megtisztítása, Michel Platini, az UEFA elnökének jelöltje, s lehet, hogy ő tényleg patyolat tiszta és jószándékú reformer, de a FIFA mocskából sajnos, legalábbis látszólag, az európai szövetségre, mindenekelőtt annak elnökére, az aranylábú Platinira is hullott. Ha nem is tett zsebre csúszópénzt, erkölcsileg ő sem makulátlan. A Juventus egykori francia sztárja maga is elismerte, hogy a 2010. december 2-án történt titkos szavazáson ő is arra szavazott, hogy Katar rendezze a vb-t. Nem is ezzel lenne baj, lehet, hogy az ő szíve is azt diktálta, hogy a labdarúgás érdeke minél több földrészre elvinni a focit…. Azt viszont elég nehéz a véletlennek betudni, hogy egy évvel később fia, Laurent, nem aprópénzzel fizető állást kapott annál a QSI nevű katari székhelyű cégnél, amely ugyanabban az évben megvásárolta a Paris Saint-Germaint…
Azt, hogy a FIFA bűzlik, rég tudjuk. S azt is, hogy a fejétől, mint minden hal. A most felmerült csúszópénzek dollárban, euróban milliós nagyságrendűek, csak így első körben 150 millió dollárról van szó.
Az nem kétséges, hogy a sportdiplomáciai szempontokra figyelni kell egy-egy torna odaítélésekor, mert tényleg a sportág érdeke, hogy minél több kontinensre eljusson, hogy minél több helyen meggyökerezzen. A szerdán Zürichben letartóztatottak közül sokan kétségtelenül jó munkát végeztek az elmúlt két évtizedben, nekik köszönhetően kezdett teret nyerni olyan térségekben is a foci, ahol addig nem is hallottak róla. De egyben beszennyezték a sportágat, nemcsak azzal, hogy csúszópénzeket fogadtak el, hanem azzal is, hogy a vitatható sportdiplomáciai szempontokat, - amelyek azért nyilván szorosan összefüggenek a közvetítési jogokkal, szponzorizációval, azaz a pénzzel is – a játék tisztasága fölé kezdték helyezni. (Emlékezzünk csak a legemlékezetesebbre, a dél-koreai és japán közös rendezésű vb-re, amikor e felsőbb szempont, - a házigazda sikere a nézettség kulcsa, mert már csak ő a térség egyetlen versenyben maradt képviselője – miatt bírói segítséggel sorra ejtették ki Dél-Korea ellenében Portugáliát, Spanyolországot majd Olaszországot.)
A katari helyszín kihirdetése óta folyamatosan forrong a focivilág, a klubok, játékosok, nézők, de a FIFA megingathatatlan – átszervezik a világ labdarúgását, a bajnokságokat, a Bajnokok Ligáját, és bármit, amit kell, csakhogy télen rendezhessék meg a vb-t majd a légkondicionált katari csodalétesítményekben. Valahol megértem őket, mióta Phaedra Al-Majod, a FIFA egyik bizottságának volt szóvivője a német ARD egy nemrégiben sugárzott dokumentumműsorában egy összeget is kikottyantott. Azt állította, hogy a FIFA három vezetőmunkatársa egyenként 1,5 millió dollárt kasszírozott a Katarra való szavazatának fejében. Ennyi pénzért azért már sokak haja korpásodna.
Ám Blatter korpáiról még mindig nincs szó…
Az elnököt még valami csoda folytán netalán ez a botrány kiüti székéből. Talán elindul valamiféle megtisztulás a FIFÁ-ban. De a legnagyobb kérdés, hogy mi történik, ha bizonyítottá válik a korrupció a katari és az orosz rendezés kapcsán, továbbra is nyitott marad. Végül is megválaszolhatatlan, hogy elvehetik-e Oroszországtól és Katartól a rendezési jogot úgy hogy hasonló gyanú áll fenn a már lezárult és rég elfelejtett tornák kapcsán is?
De még ha nem lenne szó Dél-Afrikáról, akkor sem hinném, hogy elvennék a rendezés jogát a két országtól. A foci ugyanis nemcsak sport, nemcsak pénz, hanem politika is. Amióta politikai vezérelvek mentén néha politikusok egész sora bojkottál egy-egy foci EB-t vagy VB-t, azóta ez a nagyközönség számára sem titok. A kelet-ukrajnai válság, s a donyecki szakadárok oroszországi támogatása miatt tavaly már felmerült az oroszországi világbajnokság bojkottjának gondolata, de még ez sem valószínű, nemhogy a rendezés jogának visszavétele. A nemzetközi, főképp az európai politikai szereplők az ukrán válság diplomáciai megoldásán munkálkodnak és egyre nyilvánvalóbb, hogy nem szeretnék még jobban összerúgni a port Moszkvával.
Katar helyzete is jó ilyen téren. Az Amerikai Egyesült Államoknak, de Európának is most az az érdeke, hogy megszerezze a közel-keleti térség muszlim lakosságának támogatását a terrorizmus elleni harc támogatásához, nem pedig az, hogy holmi foci vébé kapcsán még inkább magára haragítsa őket. Washington első számú térségbeli szövetségese, Szaúd-Arábia ugyan Katar nagy riválisa, biztosan nem venné rossz néven, ha az USA és az EU nyomást gyakorolna a FIFA-ra a vébé elvétele érdekében, de mindaddig, míg ott tombol az Iszlám Állam, addig minden állam és minden egyes muszlim arab szimpátiájára, esetleges támogatására szüksége van a Nyugatnak.
Így fonódik szép mocskos egésszé foci, pénz, politika.