facebook cover


Bogdán Tibor: Victor Ponta nagypapája


Array ( [0] => BogdanTibor.png [foto] => BogdanTibor.png )
-A A+

Victor Pontának igen nagy szerencséje van. Persze, mostanság személyével kapcsolatban nehéz lenne szerencséről beszélni, amikor az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság több vádpontban is gyanúsítja őt, amikor – döntésének megfelelően – jogi helyzetének tisztázásáig lemondott pártelnöki tisztségéről, és amikor kormányfőként rendszeresen jelentenie kell pártja ideiglenes elnökének Liviu Dragneának.

Szerencséje voltaképpen abban áll, hogy mindig akad olyan őse, aki szerepet játszott valamilyen régi eseményben, ráadásul olyanban, amely mostanság ismét a figyelem középpontjába került.

A kormányfő valószínűleg más alkalommal is kérkedett felmenőivel, nekem most csak 2014-2015. évi Ponta-ősök jutnak eszembe, akiknek tetteivel miniszterelnökünk legutóbb eldicsekedett.

Victor Ponta 2014. júliusában, az Adevărul című bukaresti napilapnak adott interjújában szerette volna megvilágítani vezetékneve, a Ponta név eredetét, mivel erre úgymond sokan rákérdeztek. Az interjúra az adott alkalmat, hogy előzőleg látogatást tett a Pécska-Nagylak autópálya építési munkálatainál. Ekkor kiderült, hogy eleinek közük volt a tavaly épülő autópályához.

De kezdjük elölről. A Ponta-ősök Triesztből érkeztek Erdélybe, pontosan az Arad megyei Pécskára, és becsületes nevük Ponta helyett Ponte volt. Nem véletlenül választották ezt a helyet, hiszen az „osztrák-magyar uralkodó” kérésére érkeztek oda mint építőmesterek. Az „osztrák-magyar uralkodó” pedig azért hozatta oda őket, hogy megépítsék és kikövezzék a Pécska és Nagylak közötti utat.

A Ponta-ősök lám, mindenre gondoltak. Arra is – hogy mint Victor Ponta fogalmazott –: „hogyan teszi helyére a dolgokat a történelem százegynéhány év alatt. Lehet, hogy én leszek majd az, aki a Ponta-család által kikövezett utat autópályává szélesíti sőt, esetleg át is adja a forgalomnak” azt az autópályát, amely, „ha nem is pontosan Bukarestből, de legalább Temesvárról elvezet egészen Bécsig”.

Nos, egyelőre ennyit az építőmester Ponte-Pontáról.

Victor Ponta 2014-ben szeptemberében is beszélt őseiről, államfő-jelöltségi kampányának beindításakor, a bukaresti Nemzeti Arénában tartott nagygyűlésen. Ilyen alkalmakkor a román politikusok mindig szívesen hivatkoznak a történelemre, mindenekelőtt Erdély elcsatolására. A „nagy egyesülés” egyébként is mindig kéznél levő téma a románoknál, így várható volt, hogy Victor Ponta útkövező ősei most a „nagy egyesülésért” harcoltak.

Trieszti olasz ősökről ekkor természetesen már nem esett szó, ellenkezőleg, a miniszterelnök románnak vallotta magát, „mind minden más román, aki büszke országára”. Megtudhattuk, hogy nagyapja pap volt, aki megtanította unokáját az istenhitre. A csúcs pedig az volt, hogy Victor Ponta erdélyi dédnagyapja 1917-ben a románokkal együtt harcolt a nagy egyesülésért. Nyomdokain haladva pedig Victor Ponta „a nagy egyesülés századik évfordulóját megünneplő románok elnöke” szeretne lenni, akinek szándéka az, hogy „közösen megvalósítsák a Nagy Egyesülést”. Ezúttal természetesen nem Erdéllyel, hanem a Moldovai Köztársasággal kellene nagyegyesülni.

Ugyancsak 2014. szeptemberében, az Antena 3 műsorának meghívottjaként Victor Ponta már előkerített egy dossziét is (még nem a mostani, bűnvádi ügycsomót), amelyet egy ismerősétől – „még csak nem is barátjától” – kapott születésnapjára. Nos, ebben a pap nagypapa immár Ponta Gheorghe alezredessé változik. A közös csupán az bennük, hogy „az időtájt osztrák-magyar Erdélyben” születtek. A nagypapa most már az osztrák-magyar hadsereg tisztje volt, aki 1917-ben átment Romániába, felvette a román állampolgárságot, és a román hadsereg oldalán harcolt „karriertisztként”, majd a „nagy egyesülést” követően Bukarestbe költözött.

Victor Ponta szerint a tisztté lényegült pap nagypapa dossziéjának átadásával az „ismerős” mintha csak azt akarta volna bebizonyítani, hogy egy évszázad után, amikor megint annyi szó esik Románia kiteljesedéséről, ismét „nagy egyesüléssel” zárulhat a Ponta nemzedékváltás. A Ponta-ősök, lám, útkövezőként, papként, tisztként egyaránt előrelátóak voltak.

Most pedig, amikor nemrégiben átadták a Nagylak-Pécska-Arad autópályát, ismét megjelentek a Pontává románosult Ponte nevű útépítő ősök. Akik már akkor ott kövezték az utat, amikor Nădlac még Nagylak, Pecica az Pécska és Árád pedig Arad volt.

Fotó: dcnews.ro



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik