Végre ínyenc-témák: az egyik egy levél, amelyet AI (mesterséges intelligencia) területén működő szomitások írtak, a másik a hír, hogy a legfejlettebb mesterlövész-puskákat meg lehet hekkelni.

Az első hírre az agytörzsi reakcióm az volt, hogy amennyiben Stephen Hawking, Elon Musk és Steve Wozniak írnak nyílt levelet, és ezer ágazati kutató aláírása támogatja azt az írást, amely az autonóm fegyverrendszerek veszélyéről szól, akkor már nagy a baj. A Buenos Aires-i AI-konferenciára elküldött levélben ezek az urak arra figyelmeztetnek, hogy veszélyes olyan fegyverrendszerek kifejlesztése, amelyek önállóan „döntenek”, ugyanis: mi történik, ha kikerülhetnek az emberi ellenőrzés alól? Márpedig ha ők aggódnak, az nagyjából azt jelenti, hogy máris futnak ilyes mesterségesintelligencia-fejlesztések, s az illetékesek arról is tesznek, hogy ezekről nehogy kipattanjon valami.

Ufó-váteszek és robot-allergiásak, ezeknek a globálkonspiráció-mániákus mindig is voltak, vannak, lesznek, elég, ha ők azt látják, amit a hangok mondanak nekik, nem kell valóban megpillantaniuk valamit. Az viszont, hogy ilyen tekintélyek írnak erről (és nem első esetben teszik), vagy hogy az ENSZ-ben sem egy vadiúj téma ez, és a veszélyes irányvételek tiltására kidolgozott határozatot latolgatnak – mindez egészséges aggodalomra adhat okot. Beteges aggodalomra azért nincs ok, mert ilyesmire csak akkor kerülhet sor, ha az emberi agyat atomi szinten feltérképezik, hogy legalább elemien reprodukálni lehessen a neurális konstruktumot.

Addig azonban bár kikapunk a számítógépes sakkprogramtól, a PC nem fogja tudni, hogy miért nyert, nem törekszik flexibilisen a győzelemre, algoritmikusan lefolytat bizonyos műveleteket, nem heurisztikusan alkalmaz, nem gondolkodik.

Az aggasztó híreknél maradva, kapcsolódva az előzőkhez: kiderült, hogy már sorozatgyártják a WiFi rendszerekhez csatlakozó mesterlövész-puskát. Igen, arról van szó, hogy egy hagyományos zárdugattyús szerkezetű puskába, félautomata/automata gépkarabélyba komputert építenek, amely a jelentések szerint olyan céltartó képességeket kölcsönöz, amilyenekkel a vadászgépek rendelkeznek. Pompás, a gond azonban az, hogy jelzett fegyvereket éppen a kapcsolattartó WiFi rendszeren keresztül meg lehet támadni (hekkelhetők), s az így megbolondított „fedélzeti” számítógép mondjuk, úgy értelmezi, hogy nem a megfelelő lőszert akarják alkalmazni, akkor meg a fegyver nem sül el, s ha mégis, akkor félrevisz, ugyanakkor a szupertávcsövek is használhatatlanná tehetőek.

Persze a mikrohullámú kommunikáció biztonságossá tehető, a fegyverszoftver külön védelmet kaphat, de itt látom a részlet ördögét mindkét témát illetően: akármilyen terminátort vagy szuperfegyvert építsünk, mindig lesznek rendszerek rendszerkezelők, és azoknak megrendelőik, akik szeretnének ezekbe az eszközökbe bejutni, azokat „átvenni”. Az intelligens fegyverkezési hajsza egy specializált informatikai hajszával páros, s minden szép és jó, míg – in vitro vagy in vivo – el nem jutunk a heuréka-élményig: csak a bunkót és a kőbaltát nem lehet meghekkelni!