Romániában minden a legnagyobb rendben van. Az ország gazdasága fellendült, közadóssága a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyítva alacsony, küladóssága sem jelent veszélyt, mi több, a román gazdaság – abszolút értékekben mérve – megelőzheti a görög, a portugál és a cseh gazdaságot.

Nem, nem bolondultam meg, pontosabban nem én bolondultam meg. A derűlátó helyzetképet és prognózist ugyanis a Nemzetközi Valutaalap Romániával foglalkozó küldöttségének vezetője, Guillermo Tolosa fogalmazta meg.

Az uruguayi közgazdász arról sajnos nem beszélt, hogy a román gazdaság teljesítménye (abszolút számokban kifejezve is) azt jelenti, hogy a húsz millió lakossal rendelkező Románia körülbelül annyit termel, mint az egyenként 10-11 milliós lakosú három ország valamelyike. Másképpen megfogalmazva: a Románia lakosságának felével rendelkező Csehország, Portugália és Görögország gazdasági teljesítménye voltaképpen kétszerese a húszmilliós Romániáénak.

Egyébként is, mit érnek gazdasági teljesítményt mérő statisztikák, ha a gazdasági fejlődés előnyeit nem érzi meg az ország lakossága? Aligha hihetnénk, hogy Románia lakossága felhőtlenül örülne a három ország gazdasági lekörözésének, miközben a „jól teljesítő Romániában” a nettó átlagfizetés mindössze 345 euró, holott ez a szám Csehország esetében 752 euró, Portugáliában több mint 1000 euró, a mély gazdasági válsággal, fizetésképtelenséggel küzdő Görögországban pedig meghaladja az 1500 eurót. Ugyanilyen rossz Románia helyzete az egy főre eső bruttó nemzeti össztermék esetében is, amely a három ország mindegyikében több mint kétszerese a romániai értékeknek. (Csak az érdekesség kedvéért: a Romániánál több mint kilencvenszer kisebb Luxemburg egy főre eső bruttó nemzeti összterméke tizenkétszer múlja felül a romániait).

Tolosa elhallgatta viszont azt, hogy (véleménye szerint) Románia nem csak a gazdaság tekintetében múlja felül az említett államokat, de területileg is lekörözi őket, és ezt már, ugye, a valóság bizonyítja, hiszen háromszor nagyobb, mint Csehország, több mint két és félszer és csaknem kétszer nagyobb Portugáliánál és Görögországnál, de hát mindenre ő sem gondolhatott.

Arról viszont mintha teljesen megfeledkezett, hogy a válság éveiben a román gazdaságot nagyrészt a költségvetési alkalmazottak bércsökkentésével, illetve a hozzáadott értékadó növelésével sikerült úgy-ahogy szinten tartani, a Tolosa által említett fellendülés pedig úgy indult be, hogy a gazdasági fejlődésbe, a beruházásokba beruházni képtelen kormányok a fogyasztást igyekeztek megnövelni.

Úgy tűnik, arra sem emlékszik, hogy a Nemzetközi Valutaalappal Románia által megkötött megállapodás tavaly óta tulajdonképpen a levegőben lóg; a valutaalapiakkal az utóbbi időben megkötött három megállapodás alapvető feltételeinek – így például az állami vállalatok magánvezetés alá helyezésének, e vállalatok szerkezeti átalakításának – a Boc-, Ungureanu- és Ponta-kormányok soha nem tettek teljes mértékben eleget.

A Nemzetközi Valutaalap küldötte majdnem úgy beszél Románia jövőbeni távlatairól, mint egy középszerű romániai politikai konjunktúralovag. Kizárólag olyan – jelentéktelen – számokkal, mutatókkal dobálózik, amelyek alátámasztják mértéktelen derűlátását. Azt nem tudni pontosan, miért lenne érdeke a pozitív túlzás a szakértőnek

Igaz, Tolosa annyit mégis felrótt a román kormánynak, politikai elitnek, hogy nem túlzottan egészséges a fogyasztás nyakló nélküli bátorítása. Fontosnak mondotta a beruházásokat, és hozzátette még azt is, hogy a politikusoknak kevésbé kellene beavatkozniuk a gazdasági életbe. Igaz, ez utóbbit nagyjából elnézően állapította meg, nyilván arra gondolva, hogy közelednek a választások. Arról viszont feltehetően megint csak nem tudott, hogy a román politikusok választásoktól függetlenül minden eseten kárt okoznak a gazdaságnak, mondjuk a pártjuk, saját érdekeit szolgáló, korrupciót lehetővé tevő jogszabályok elfogadásával, illetve korrupciós cselekedeteikkel.

Fotó: independent.md