Vigyázó szemünket – publicistáink a párizsi merényletekről
Rovatunk szerzői válaszolnak gyorskommentárban arra a kérdésre: hogyan látják az újabb párizsi merényleteket, milyen következményei lehetnek azoknak? A hozzászólások kelte: szombat reggeltől koradélutánig.
Ady András: Ismét gyújtópontban
Öt helyszín, és egymáshoz közeli időpontok (8:20 – 11:20 pm között). Négy helyszín párizsi viszonylatban egymáshoz közeli, a Stade de France valamivel távolabbi. A Bataclan színháznál túszejtés történt. Mindebből az jön le, hogy a támadás irányított, összehangolt volt. A Charlie Hebdo óta Európa ismét ráébredt a terrorveszélyre, a megrendelő ezúttal az ISIS. Párizs bezárkózott, majd Franciaország is – a nyomozószervek nem engedhetik ki az elkövetőket, a németországi lazább migránspolitikát támogató Franciaország ebben a tekintetben is bekeményít, veszélyforrást lát abban is. Franciaországból szép számmal harcolnak Szíriában, Irakban – innen is eredhet a visszatérő veszély. A közel-keleti hadszíntereken várhatóan mélyülni fog a szeptembertől érezhető francia légi jelenlét. Öt nap múlva az egyetlen francia anyahajó a Perzsa-öbölbe megy az ISIS elleni harcot segítendő. Marine Le Pen szélsőjobbja igazolva látja doktrínáját, emelkedhet a népszerűsége, Nicolas Sarkozi jobb-középje szintén emelkedhet, míg Hollande népszerűsége tovább zuhanhat, ha a választók úgy ítélik meg, hogy nem működik az a honi biztonságpolitika, amit a Charlie Hebdo után meghirdetett.
Ágoston Hugó: Szomorúság
Akárcsak a Charlie Hebdo elleni merénylet esetében, a gyilkosok franciául beszélő francia állampolgárok voltak. Franciaországban az újabb tragédiát kevesen kapcsolják össze napjaink menekülthullámaival. (Kétszáznál kevesebb mostani menedékkérő van az ország területén.) Viszont aki összekapcsolja – például az előző román államelnök – minden bizonnyal szép számú szavazatot szerez vele. (Persze ettől a menekültkvóta az EU tagországai számára még lehet hibás, illuzórikus, felesleges, megvalósíthatatlan.) A terrorcselekmények elhárításához teljesen más politikai és adminisztratív eszközök kellenek, mint a menekültkérdés kezeléséhez. A menekültek közül több tízezren az Iszlám Állam pszichopata terroristáinak áldozatai, a Szíriában muszlimokat bombázó, leginkább muszlimokat gyilkoló IS elől menekülnek. Az európai szolidaritásnak és rációnak erősebbnek kell lennie a megosztó, radikális – és kivihetetlen – megoldásokban gondolkodó populistáknál. Ha szétesik az EU, aligha kerülhető el a mély válság, akár a háború. Hajnalban feküdtem, álmomban azt suttogtam: „Je ne vois aucun courage dans tes yeux, seulement de la tristesse.”
Demény Péter: Két gyertya
1. John Lukács azt írja A XX. század és az újkor végében, hogy világháború nem lesz többé, csak gerillaháborúk. Nekem azonban az az érzésem, hogy éppen ezek a gerillaháborúk válnak világháborúvá. Túl kicsi már a világ, túlságosan "egymáson élünk", bármi, ami történik, mindannyiunkat érint. A tegnap esti párizsi merénylet híre futótűzként terjed, felrobbant az internet, "mindenki" tud róla.
2. Bárki is vállalja magára a merényletet, "mindenki" a menekültválsággal fogja összeolvasni, és sokan "ugye, megmondtam"-oznak majd az iszlámmal kapcsolatban. De attól, hogy Princip szerb volt, még nem minden szerb gyilkos merénylő. És láttam olyan posztot, amely szerint Irakban is gyújtják a gyertyákat a párizsi halottak emlékére.
Krebsz János: Lángol a menekülttábor
Pár órával a párizsi események után kigyulladt a menekülttábor Calais-ban, önkéntesek oltják, és láthatóan felerősödtek a menekültellenes hangok a közösségi médiában. Új időszámítás veszi kezdetét, vagy véget ért a régi? A megdöbbenés, a részvét és az iszony első reakciója után azonnal a bűnösök kutatása és megnevezése uralja a médiát. Az egymással versengő történetek beleilleszkednek a világról alkotott korábbi kép alapszínébe, nem változtatnak rajta. Az iszlám, a migránsok, a betelepültek. Háború zajlik, nem lesz már béke sokáig. Az ISIS, a zsidók, a korábbi gyarmatosítók, a lebombázók, a demokrácia-exportőrök. A terrorizmus új korszakába érkezett. Az izraeli terrorcselekmények, a magányos, öngyilkos merénylők, az egyszál késsel vagy modern fegyverrel, robbanóanyaggal felszerelkezett mindenre elszánt elvakultak. Zárak, kerítések, biztonsági intézkedések, személyi motozások. Mindenki gyanús, aki nem olyan, mint mi. Ha meg olyan, akkor álcázza éppen magát.
Kustán Magyari Attila: Törésvonalak
Talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy hol húzódnak a törésvonalak. Sokak szerint ugyanott, ahol korábban: egyrészt az európai „bennszülöttek” és menekültek/bevándorlók között, másrészt – bár ez többnyire ugyanazt jelenti – a keresztények és muzulmánok között. (Keresztény Európa egyébként sincs: szekuláris Európa létezik, ahol a hit személyes, és nem közügy.) A két említett törésvonal merő ignorancia, és ürügy a gyűlölködésre, ráció híján van. A valódi törésvonal tulajdonképpen összehoz minket a nemrég érkezett emberek jelentős többségével, azokkal, akiknek valamekkora hányada sokkal erőszakosabb támadások elől érkezett a kontinensre, mint amik most Párizsban történtek. A valódi törésvonal másik oldalán pedig ott áll mindenki – az erősödő szélsőjobb, például, együtt a terroristákkal –, aki Európa pluralizmusát, multikulturalitását, békéjét akarja múlttá tenni. Márpedig egyikük „szebb jövője” sem megoldás.
Rostás-Péter István: Tömegrendezvények kihívása
A merényletsorozat egyik epizódja egy éppen zajló labdarúgó mérkőzés közelében zajlott le; ezek után nagy kihívást jelent jövőre a francia hatóságoknak az Európa Bajnokság megszervezése, bármilyen tömegrendezvény lebonyolítása. A Charlie Hebdo pillanat után már „edzésben” az ország, és valószínű, hogy az átmeneti szigorítások után normalizálódik a helyzet. Várhatóan jóval nagyobb költségvetési összegek jelennek majd meg a közbiztonságért felelős szaktárcák 2016-os büdzséjében, és a pénz nagy részét a megelőzésre fordítják. Nem valószínű, hogy módosul érdemben Párizs szerepvállalása a szíriai válságban. Az amúgy is radikalizálódó jobboldal és főleg a Nemzeti Front előretörése várható a néhány héten belül belül sorra kerülő regionális választásokon. Kérdés, hogy bevándorlás-ügyben uniós szinten mennyire készteti átgondolásra partnereit Hollande, és ez milyen vitákat szül például a francia-német tengely mentén.
Sebestyén Mihály: Fogy a türelem
A szervezett terrorista támadás ismét bebizonyította, hogy nem lehet elbújni, „kivonulni” a közel-keleti tűzvonalból. Minden szögletben rád találnak az Iszlám harcosai, újabb frontokat nyitnak. Nem hagyhatják – ami létünk feltétele, egzisztenciális parancsa – behegedni a sebeket. Sem a jólét nyugalmát nem szenvedhetik. Javaid, életed kell nekik. S te holtan, akár zsidó vagy, akár európai keresztény. Ez a hála az Angela Merkelek és Francois Hollandok rövidlátásáért. Ez a fizetség a befogadó és megengedő politikáért. Európa megtelt, és egy-egy ilyen merész gyilkolássorozat láttán-hallatán, elege van a beözönlőkből. Az országok rendre bezárulnak előttünk, a kerítés – bárhogyan tiltakoznak a humanisták és a széplelkek, a szánakozó arabbarátok – mégiscsak megoldás ideig-óráig. Több a semminél. Mi még örvendhetünk, hogy az itt alvó ügynökök bevették az altatót. Talán egy Görgény-havasi túrán még nem kell tartanunk al-Kaida, fedain, iszlamista banditáktól. Vagy igen? Következmények? Még több rendőr az utcákon, még több késelő Hebronban és Jeruzsálemben. Újabb támadások, újabb gyilkolási kísérletek. Még nagyobb utálat és rettegés fogadja a beözönlőket. Nem kívánatos az a szép új világ, ahol a müezzin ébreszt vagy gépfegyverropogás. Fogy a türelem, a jóindulat, a mozgosítható készletek. És a kalifátus dözsöli burzs kezét. A kalifa neve nem Soros György.
Szőcs Levente: Születnek, felnőnek, radikalizálódnak
A párizsi közvetítések képeit nézegetve nem tudok nem arra gondolni, hogy nyolc-kilenc évvel ezelőtt a francia fővárosban heteken át tartott egy másfajta terror. Autók és üzletek százait rongálták meg, gyújtották fel. A pusztítás ellenére a lakosság egy része még rokonszervezett is a kilátástalanság által hajtott lázongókkal. Azóta a többnyire harmadik-negyedik generációs bevándorlókról megfeledkezett a társadalom, és most csodálkozunk, hogy ezek életcélt találtak maguknak. Olyant, ami számunkra halálos. Francois Hollande elnök az Iszlám Államot tartja felelősnek a mostani támadásért, de a támadók nagy valószínűséggel francia állampolgárok. A januári, Charlie Hebdo-mészárlás elkövetői is kivétel nélkül Franciaországban születtek, nőttek fel és radikalizálódtak.
Látom a közösségi oldalakon a jubiláló hozzászólásokat, hogy Merkel a hibás, meg lám, megmondta a Kedves Vezér... Le lehet zárni a határokat, amint azt számos radikális hang szorgalmazza, de ez nem oldja meg a problémákat. Ahogy a másik oldalról érkező fanatikus vallásellenesség sem. Bármelyik végletbe esünk, az már nem Európa.
Tamás Gáspár Miklós: Adieu
Ez lesz mindenütt. Adieu, demokrácia, tolerancia, jóindulat, kellem, szépség.
Fotó: p3k.hu