facebook cover


Székedi Ferenc: Út és visszaút


-A A+

Nem tudom, a világ- és az ország kiemelt médiafigyelem övezte eseményei közepette mennyire keltette fel portálunk olvasóinak érdeklődését egy nem túl hosszú erdélyi tudósítás, ezért röviden összefoglalom. Nagyváradon működő, háztartási és ipari berendezéseket, illetve számítástechnikai és elektronikai cikkeket, valamint az autóipar számára fém alkatrészeket gyártó amerikai, angol, kanadai és kínai cégek a magyarországi Biharkeresztesen tartottak munkaerő-börzét, hogy munkavállalókat találjanak romániai gyáraikba. „Bár Románia még nem csatlakozott a schengeni övezethez, a közös Európában már nálunk is légiesült az országhatár, a Biharkeresztes és Nagyvárad közötti tizenhét kilométeres távolság pedig nem számít annak, aki dolgozni akar. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy Magyarországon szociális segélyből és közmunkából legtöbb 75 ezer forintot kereshet valaki, Nagyváradon viszont egy segédmunkás minimálbére 1200 lejnél (80 ezer forint – szerk. megj.) kezdődik, amihez felül szakosodás esetén meleg étel, élelmiszerutalvány és utazási költségtérítés is jár, akkor a romániai bérezés is versenyképes." Ezt mondta Nagyvárad magyar alpolgármestere hozzátéve, hogy az ingázásra kiváló lehetőség a Berettyóújfalú és Nagyvárad között nemrég elkészült kerékpárút, illetve hogy az említett cégek a munkaerő szállítására is ígéretet tettek.

Néhány hónappal ezelőtt a nagyváradi közszállítási vállalat már autóbuszjáratokat indított Biharkeresztesre és környékére, amelyeknek költségeibe a város multi-hátterű bevásárló központjai is betársultak, nyilvánvalóan nem véletlenül: mivel Magyarországon a hétvégeken bezárnak a boltok, Romániában pedig nyítva maradnak, Magyarországon különösképpen az élelmiszerek áruforgalmi adója jóval magasabb, mint a határnak az innenső oldalán, a magyarországiak szívesen járnak át bevásárolni, és ez nyilvánvalóan növeli a váradi üzletek forgalmát.

Írhatnánk azt, hogy mindez két uniós ország között teljesen természetes, hiszen az osztrák-magyar, a szlovák-magyar légiesített határon ez már régi gyakorlat, de ha elgondoljuk, hogy a múlt század kilencvenes, sőt az ezredforduló utáni években is még teljesen egyirányú volt a mozgás – leginkább az erdélyi magyarok tartottak Magyarország felé, hogy ott dolgozzanak, ott vásároljanak –, akkor most föltétlenül észre kell vennünk: valami megváltozott. Románia nyugati régiója – és nyilvánvalóan nem csupán Nagyváradról, hanem Aradról, Temesvárról, Szatmárról és számos határmenti kisvárosról, vagy éppen nagyközségről van szó – jobb feltételeivel vonzani kezdte Magyarország keleti térségéből a munkaerőt. Ugyanakkor – kissé tágabb összefüggésben – azt is észre kell vennünk, hogy egyre több magyarországi egyetemista tanul romániai egyetemeken, és folyamatosan nő azoknak a magyarországiaknak a száma is, akik nem akárhol, hanem Székelyföldön telepednek le. Viszont a székelyföldi fiatalok – középiskolát vagy akár egyetemet végzettek – egyre nagyobb számban már nem Magyarországon, hanem az unió vagy a világ más országaiban keresik azt a munkát, amely a legtöbb esetben nem esik egybe a mesterségükkel, viszont keresetük is olyan távol áll a hazai bérektől, mint Makó Jeruzsálemtől.

Az erdélyi, illetve a székelyföldi fiatalok munkamigrációjával meglehetősen gyakran foglalkoznak a társadalomkutatók, a visszaútról azonban még egyáltalán nem olvasni sem tanulmányokat, sem statisztikákat. Elképzelhető, hogy ha marad az előző román kormánynak a frissen végzett, rezidens orvosokra vonatkozó jelentős fizetésemelése, akkor valamelyest a romániai orvosvándorlás is megcsappan. Mindezek a tények – persze, csírájukban – arra utalnak, hogy csupán a gazdasági fejlődés képes megfordítani azokat a folyamatokat, amelyekre az elmúlt években olyan sokat panaszkodtunk, amelyek alaposan csökkentették többek között a romániai magyarság számát (és szűkebb körben nincsen ez másképpen a Székelyföldön sem).

A napokban a Hargita Megyei Kereskedelmi Kamara hozott nyilvánosságra olyan gazdasági statisztikákat, amelyekből kiderül, hogy a mezőgazdasági vállalkozások – amelyekről a székely termékek kapcsán oly sokat dalolunk, miközben a bió- meg ökogazdálkodástól vártuk a megváltást – a megyében működő 8500 vállalkozás összforgalmának csupán 0,8 százalékát teszik ki, és ezzel megegyezik az ott dolgozók száma is. De erről és más, valós számokról a fenyvesek alatt majd legközelebb.

Fotó: evenimenteoradea.ro



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik