„Komolyabbra fordítva: a helytállásnak itt már rég nem a tüntetés, ugrálás a receptje, kis hölgy”. Ezt a hozzászólást egy Facebook-értesítésnek hála olvashattam el egy olyan cikk alatt, melyet Kruppa Noémi írt a Transindexen, és amely arról szólt, miért nem szolidáris az erdélyi magyar társadalom a Colectiv klub áldozataival, miért nem tüntet együtt a románsággal.

Azóta sok minden megváltozott: a problémát több erdmagy is felvetette, tüntetett is; azóta, sajnos, másokkal is együttérezhetünk. Nem is ezzel akarok foglalkozni, hanem ebben a „kis hölgyben” megbúvó megvetésben, mely ráadásul önmegvetés: a hozzászóló maga is nő.

„Domniţă”, mondja sok román politikus is, amikor mélységes lenézéséről akarja biztosítani vitapartnerét, s ennél a dúvad udvariasságnál nincs förtelmesebb bárdolatlanság. Miközben úgy tesz, mintha „úriember” lenne, valójában arról beszél, hogy ő, a férfiak klubjának jeles képviselője (jeles, mert képviselője) nyugodtan megadhatja a szót, hiszen abban a társadalomban, amelyben élünk, ő diktálja a szabályokat. A nő valójában nem is tudja, mi történik, fogalma sincs a szabályokról, csak valami érthetetlen európai nyafkaságoknak köszönhetően most már neki is pozíciót, és íme, szót kell adni. A „kis hölgy” tulajdonképpen a lehető legnagyobb sértés.

Mint már céloztam rá, annál is elkeserítőbb, mert a hozzászóló is nő. Ez azt jelenti, elfogadta a férfiak szabályait, és már gyakorolja is a lenézésüket. Ha valaki rászólna, visszasomfordálna a fakanálhoz, és közben valami olyasmin viccelődne, hogy „ezek a férfiak, mindig nekik kell igazuk legyen, de hát a fejet is a nyak mozgatja”. Jack Holland Nőgyűlöletét kötelező olvasmánnyá tenném bizonyos körökben.

A másik szomorú dolog a „helytállás” kifejezés használata és meghatározása. Ma, 2015 végén, még mindig úgy beszélünk, mintha nem történt volna semmi az elmúlt huszonhat évben. Az „ugrálást” pedig természetesen megvetjük, hiszen nem ugrálni kell, hanem csendben és fogcsikorgatva üvölteni. Aki ugrál, annak különvéleménye van, annak viszont semmi jogosultsága ebben az egyneműen szenvedő, a szenvedés nem tíz-, hanem százparancsolatát valló Erdélyben, melyben a hozzászóló él.

Fotó: artdevivre.ro