facebook cover


Székedi Ferenc: Hosszú menetelés


-A A+

Sepsiszentgyörgy követi Gyergyószentmiklóst, majd Csíkszeredát: polgármester nélkül maradt. A hármasfogatot néhány évvel ezelőtt Kézdivásárhely előzte meg. Ahány város, annyiféle ügy, de a csomópontjuk közös: a szálak a korrupcióellenes ügyészek kezében futnak össze. Akik nem csak a korrupció, hanem a közpénzekkel kapcsolatos más, feltételezett visszaélések terén is vizsgálódnak. Az elmúlt napokban végignéztem mindenféle, a világhálón elérhető forrást a spanyol, a horvát és más államok példája nyomán felépített és immár magyarul is legtöbbször DNA-ként emlegetett intézménnyel kapcsolatban, és arra próbáltam rájönni: mikor, kinek a kezdeményezésére kezd nyomozni az ügyészség, mikor lesz egy bejelentkezésből vagy feljelentésből ügy, s mikor ejtik mint megalapozatlant.

Nos, a DNA információs forrásai a következők: természetes és jogi személyek, állami hatóságok és közintézmények, valamint úgymond hivatalból indított eljárások, amikor is az ügyészek a médiában közölt anyagokból vagy saját eljárásaik nyomán figyelnek fel olyan szétágazásokra, amelyek újabb témát jelenthetnek. A természetes és jogi személyek, amennyiben sértettek, panaszt tehetnek, ha pedig korrupciósejtésük van, akkor feljelenthetnek, illetve ha úgy gondolják, hogy korrupciós ügyekbe keveredtek, akkor önmagukat is feljelenthetik, annak reményében, hogy eljárásuk csökkenti majd a rájuk kiszabható büntetés mértékét. Az állami hatóságok és közintézmények közül a pénzügyi ellenőrző szervek, a rendőrség, más ügyészségek és a hírszerző szolgálat tehet feljelentéseket.

Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy vélekedett, hogy a számvevőszék beadványa nyomán indult el a vizsgálat, az intézmény viszont tagadja. A gyergyószentmiklósi polgármester esetében úgy tűnik, hogy egy magánszemély a lavina elindítója, Csíkszereda tekintetében viszont még mindig a találgatásoknál tartunk.

A DNA-statisztikák szerint a természetes és jogi személyek által megfogalmazott bejelentések száma 2014-ben hetvenöt százalékkal volt nagyobb, mint 2013-ban, és tavaly ez a szám még negyven százalékkal nőtt. Abszolút számokra azonban nem sikerült rátalálnom, mint ahogyan arra sem, hogy a bejelentésekből hány százalék bizonyult alaptalannak.

Ide akartam kilyukadni: tételezzük fel, hogy egy polgármester vagy egy közintézmény vezetőjének a haragosa hamis állításokkal feljelenti őket. Megvizsgálják egyáltalán a bejelentésekben felsorakoztatott vádakat, vagy olyan kiindulópontoknak fogják fel, amelyeken különösebb körültekintés nélkül tovább lehet haladni? A bejelentő, illetve feljelentő számára a hamis állításoknak van valamiféle kockázata, vagy bárki nyugodtan rágalmazhat bárkit?

Ezekre a kérdésekre nem találtam feleletet, lehet azért, mert nem vagyok jogász és nem ismerem a büntető törvénykönyv minden cikkelyét, sorok közötti és szavak mögötti összefüggéseit, de nagyon kiváncsi lennék, hogy létezik-e olyan eljárásrend, amely a DNA-hoz beérkező feljelentéseket valóságtartalmuk alapján megszűri. Az intézmény lelkesedik a látványosan gyarapodó feljelentések számán, úgy gondolja, hogy ez összefügg hitelességének, illetve az állampolgárok öntudatának a növekedésével. Én azonban ebben nem lennék olyan biztos: a romániai és a székelyföldi társadalomban is számos olyan feszültséggóc létezik, amelyeken olykor a legkülönbözőbb feljelentésekkel engedik meg a szelepeket.

Civil szervezet Romániában készít úgynevezett korrupciós térképet is, amely a DNA információi alapján látja el a sötétpirostól a fehérig tartó színskálával a megyéket, a kivizsgált esetek csökkenő számának a függvényében. Hargita és Kovászna megye itt a fehér árnyalatú színtartományokban mozog, és roppant tömören az is megtekinthető, hogy 2014-el bezárólag kit, milyen ügyekben és mennyire itéltek el.

A DNA büszke arra, hogy az utóbbi tíz esztendőben az igazságszolgáltatás elé küldött mintegy nyolcezer személynek több mint a felét elítélték, az úgynevezett nagykorrupciós ügyek esetében pedig az arány eléri a kilencven százalékot. Viszont jobban megnézve a táblázatokat, az is kiderül, hogy az eljárások, az igazságszolgáltatás lépcsőfokait is beleértve, meglehetősen gyakran több mint negyven hónapig tartanak. Ami azt sejteti: hosszú menetelésre és jelöltállítási-választási bizonytalanságra kell felkészülni a Székelyföldön is. 

Fotó: oradestiri.ro



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik