Csak kapkodjuk a fejünket, mennyi dokumentum lenne tanulmányozható, s leplezhetnénk le annyi mindenkit, hogy csak buknának bele a politikusok. A mindenkori hatalmasok szeretik titokban tartani vagyonukat, erejüket, meg a módszereiket, amelyekkel létrehozzák és fenntartják az aktuális világrendet. A titkolózásnak újabb és még újabb módszerei vannak születőben.

Kezdődött (folytatódott) a Wikileaks iratokkal, amikor egy amerikai hírszerző hivatalnok tett közzé titkos iratokat, nemrég a Panama-papers buktatta le az offshore lovagokat, most meg egy ellenzéki blog perelte ki a Századvég kormányzati háttérintézményből a négymilliárd forintot meghaladó értékű tanulmányokat. Utóbbi esetében 77 ezer oldalnyi iratot adtak át, és most tucatnyi újságíró olvassa naphosszat.

Aki járt már levéltárban, annak lehet fogalma arról, hogy mennyire termékeny és izgalmas munka hivatalos papírokat olvasni bikkfanyelven, és következtetéseket levonni az iratokat létrehozók szándékairól, indítékairól, mindennapjairól. Miközben tudjuk jól, hogy a lényeg, a titok, a tudnivaló itt rejtőzik, csak meg kell fejteni. Már giga- meg terrabájtokban adják meg az adatmennyiséget, de még nyomtatott oldalakban számolva tudjuk felfoghatóvá tenni az egyszerű agyunk számára.

Így, megintcsak, azokra vagyunk utalva, akik veszik maguknak a fáradságot, bányásznak az adatokban, és mi elhisszük nekik, amit elénk tárnak.

Egy rengeteggé vált a rögzített információtömeg, amelyben bujdosni és betyárkodni lehet, valamint eltévedni. És a tájékozódni képes független személyiség is belesétálhat a telepített csapdákba.

Már az egy korszakkal korábbi titkosszolgálati iratokkal kudarcot vallottunk. A politika játszóterévé vált az iratanyag, tönkre lehetett tenni megfélemlített és ügynökké kényszerített embereket, és az új rend simán átvette továbbszolgálóként azokat, akiknek a munkáját államérdeknek minősítette, és akik a valódi bűnöket aljas módon elkövették. És máig nem ismerjük a teljes mennyiséget, ahogy arról is csak találgatások vannak, mennyit semmisítettek meg belőle, s mennyit gyártottak hozzá, kielégítve a napi igényeket.

A panamai ügyvédi iroda közzétett iratai válogatás nélkül dobtak föl neveket a világ minden részéből, és nyugatról kelet felé haladva jól sorba rendezhetők a reakciók: kormányválságok és miniszteri lemondások, tüntetések az egyik szélen, a másikon Putyin egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az ármánykodó Nyugat a bizalmatlanság magvait akarja elhinteni manipulált információkkal köreikben.

Még érdekesebbek a Századvég által megírt és túlárazott tanulmányok. Valahogy úgy gondoltuk, hogy a kormány intézkedései mögött mindig ott vannak a tojásfejűek, a képzett értelmiségiek (s nem csak az ösztönös zseni Habony Árpádok), és osztanak, szoroznak, közvéleményt kutatnak, modellezik az intézkedések hatásait, és a megválasztott politikusaink az általuk felkínált lehetőségekből választanak. Ehelyett mit látunk? A Századvég megjósolta a vasárnapi boltzár negatív társadalmi fogadtatását, a Kerényi, Szőcs, Fekete kultúrharcosok tevékenységének megosztó hatását az értelmiség körében, hogy a központosított közoktatás akár megfordíthatja a választói magatartást stb…

Ennek ellenére mindezen negatívnak jósolt intézkedéseket bevezették, a következmények bekövetkeztek, kivéve a választói magatartás megfordulását. Abban az ösztönös zsenik receptje működött.

Fotó: mno.hu