Az új magyar történelemkönyvekben egy év korrigálás után is hemzsegnek a hibák. A kilencedik osztályos tankönyvben az ötvennyolc térképből csak négy problémamentes. Rossz helyen feltüntetett települések, összekuszált etnikai és vallási határok, sőt néha a birodalmi határok is inkább múltba vetített vágyakat, mintsem a realitást tükrözik – így lett például a Moldvai Fejedelemség a magyar királyság része, vagy – e térképek szerint –  tényleg négy tenger mosta Nagy Lajos Magyarországának határait. Időnként a folyók is rossz irányba folynak vagy a semmiben végződnek.

De ez lenne a kisebbik baj, korrigálásához csak akarat kellene – igaz ez sincs meg, a szakemberek szerint inkább a mundér becsületének a védelme folyik egyelőre –, az azonban már súlyosabb gond, hogy tetszik, nem tetszik, ezekből a hibás tankönyvekből kell tanítani jövőtől.

A magyar tanügyben ugyanis állítólag „a nemzeti érdek” dominál, ami jelen állás szerint azt jelenti, hogy nincs tankönyvválasztási lehetőség, és semmiféle választási lehetősége nincs sem az iskolának, sem a tanárnak – azt tanít, amit felülről diktálnak, s abból, amit kötelezően elébe tesznek. A kerettanterv már nem hagy mozgási, választási lehetőséget, a tankönyvet pedig központilag választják, pontosabban rendelik meg. A régiek mehetnek a kukába – új világnak új tankönyv dukál, abból is egy, legfeljebb kettő, amiben a hibák is a nemzetet szolgálják.

A télen kezdődött pedagógustüntetések hatására az ugyancsak nemzeti érdekből létrehozott Klik, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, „átalakul” – az egy nagy szörny sok kicsi szörnyecskévé válik, ahová majd még több rezsimhű embert lehet alkalmazni. Különben minden marad a „régiben”, mármint abban a régiben, ami az elmúlt öt évben honosodott meg. A Klik élén továbbra is az államfő testvére áll majd, s ott lesz majd a sok jó ember, aki az önfejűsködő tanárok, iskolaigazgatók fejére koppint, ha kell. Az iskolák pedig állami fenntartásba mennek át, mert azt még a kétharmad sem tudja biztosítani, hogy minden önkormányzat „nemzeti” vezetésű legyen.

Az oktatásügy nemzetivé tétele azonban nem áll itt meg. A keret és a forma módosítása után a kormányzat most elkezdi a tartalom forradalmasítását. Az még nem okozott különösebb össztársadalmi megrázkódtatást, amikor a télen kiderült, hogy a filozófiát száműzik a középiskolai tantárgyak sorából. A „tudományok királynőjének” ideje lejárt Magyarországon, itt már nem kell gondolkodni, csak jól választani, s a bölcs vezetők felmentik a népet a gondolkodás, mérlegelés nyűgétől.

A diktatúrák nem szeretik a nyafogó, elemző, szőrszálhasogató humán értelmiséget, Magyarországnak sincs ilyenekre szüksége, mert állandóan bekavarnak a szép új unortodox magyar világ megteremtésébe. Így még érthető is a filozófia kegyvesztettsége, de hogy mi a baj a földrajzzal, azt már nehezebb kitalálni. A földrajzoktatás megszüntetése a középiskolákban már általános döbbenetet keltett az amúgy meglepetések országává vált Magyarországon. Ha valaki nem akar térképész vagy utász lenni, minek neki földrajzot tanulni? Ott a Goggle Maps és a GPS, azokkal pótolhatja hiányosságait.

De mi a baj például a magyarral, a biológiával, kémiával, matematikával, fizikával és az idegen nyelvekkel? A nagy reformlázban ugyanis a korábbi szakiskolák szakközépiskolákká alakulnak át, amelyek tehát érettségivel érnek véget, a szakközépiskolákból szakgimnáziumok lesznek. Egy szakközépiskolában pedig kilencedik osztálytól fogva szakbarbárokat nevel majd a magyar oktatásügy – marad a heti öt testnevelés óra, de magyar már csak kettő, idegen nyelv egy, és a természettudományi tantárgyak közül csupán egyet tanul majd a lurkó, heti egy, legtöbb két órában.

Ha a gyermekemből orvost szeretnék faragni, eleve beadom egy ilyen iskolába, és biztos lehetek abban, hogy a csemetém megvalósítja majd a szülői álmot, hiszen semmi másra nem lesz lehetősége, máshová eleve nem fog tudni felvételezni, mert a közismereti tárgyak jó részét nem tanulta, vagy nem elegendő óraszámban tanulta. De mi van akkor, ha menetközben a szülő is kénytelen belátni, hogy gyermekét rossz irányba tolta? Rendszerváltás után majd feliratkozhat a rezsim áldozatainak listájára kárpótlásban reménykedve?

Tölgyessy Péter alkotmányjogász, a Fidesz volt országgyűlési képviselője a Magyarországon kialakult és kialakulóban lévő állapotokat elemezve jegyezte meg, hogy Ferenc József császár közel száz évvel ezelőtti halála óta – az övét is beleértve – tizenegy különböző rendszer volt Magyarországon. Ebből tartós csak három. Az Orbán-rendszer is ilyennek ígérkezik. „De valahogy ezeknek a vége minden esetben rendszerváltás lett” – fogalmazott Tölgyessy az InfoRádió Aréna című műsorában.

A folyókat ideig, óráig el lehet terelni, de azt, hogy tartósan vagy véglegesen visszafelé folyjanak, semmiféle forradalommal nem lehet elérni, tenném hozzá.