Gatya generális – más néven a hadsereg nélküli tábornok, gyengébbek kedvéért: Gabriel Oprea – jelenlegi szenátori mandátumának letöltését követően búcsút int a politikának, megválik az által létrehozott Országos Szövetség Románia Haladásáért párttól, elköszön a szíve csücskének nevezett nemzeti érdekektől is. Utóbbiakat, politikai hatalom hiányában, már csak a lelkében (esetleg a börtön hűvösében) dédelgethet.

A nemzeti érdeket pedig árulókkal szolgálta, már ha egyáltalán szolgálta: olyan politikusokkal, akik minden politikai elv, meggyőződés hiányában, pusztán személyes érdekből gátlástalanul váltogatták pártjaikat is, és akiknek Oprea pártja tökéletesen megfelelt, hiszen a hatalmi játékoknak megfelelően ez a párt szintén felelőtlenül váltogatta szövetségeseit, mindig a győztesnek ítélt párt farvizén került be a parlamentbe, anélkül, hogy valaha is megméretkezett volna a választásokon.

A gerinctelenül, gusztustalanul, visszataszítóan, politikailag azonban igencsak ügyesen lavírozó Gabriel Oprea beszerzéssel foglalkozó századosból lett néhány év alatt négycsillagos tábornok, katonai rangfokozatokat kiugorva, alig tizenöt évnyi katonai szolgálat után, negyvenhét évesen, méghozzá békeidőben, amikor sok hőstettet nemigen lehet végrehajtani. Ezt a teljesítményt az amerikai George Patton csak hatvan év katonai szolgálat után érte el, miután végigharcolt két világháborút, a negyedik csillagot pedig csupán Berlin kapitulálása után kapta meg.

Gabriel Opreának minden simán ment. Katonai karrierjéhez hasonlóan politikai pályafutásában is sikeres volt – mostanáig. Miron Cosma egyszerű „szárnysegédjéből” 2008-ban, a szociáldemokraták javaslatára már belügyminiszter lett a szociáldemokraták és a demokrata liberálisok által alkotott kormányban. Egy évvel később le kellett mondania ugyan tisztségéről, mert a szociáldemokraták megvonták tőle a bizalmat, miután önfejűen kinevezte a tárca hírszerző és belső védelmi főigazgatósága élére Virgil Ardeleant – a párttól megválva azonban pár hónap múlva ismét visszatért a politikába. Miután a szociáldemokraták kiváltak a Boc-kormányból, számos szociáldemokrata honatya, aki nem kívánt ellenzékben maradni, csatlakozott Oprea „függetlenekből” álló, immár huszonhárom mandátummal rendelkező pártjához, amely átállt Emil Boc oldalára (az árulásért a pártelnök tábornoki csillagot kapott Traian Băsescutól, miután az államfő„átértékelte” Opreát, akit korábban Adrian Năstase „maffiafőnökének” nevezett), és átvette a honvédelmi minisztérium vezetését.

2012-ben a Szociál-Liberális Szövetséget és Victor Ponta miniszterelnöki kinevezését támogató Opreát a nemzetbiztonságért felelős miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. Ezt a tisztséget külön neki találták ki, miután a Szövetség pártjainak megállapodása szerint a kormánynak csak két miniszterelnök-helyettese lett volna, amelyet szociáldemokrata és a nemzeti liberális politikus töltött volna be. Victor Pontának azonban szüksége volt Gabriel Opreára, hiszen terve az volt, hogy a további árulókat összegyűjtő párt segítségével megszabadulhat a nemzeti liberálisoktól. Oprea számítása ismét bejött: 2014-ben újból belügyminiszter lett, közben pedig megtartotta a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is.

Oprea és pártja 2015-ben ért pályafutása csúcsára. Az Országos Szövetség Románia Haladásáért hatvanhárom honatyával rendelkezett, elnöke pedig ideiglenes kormányfő lett arra az időre, amíg Victor Ponta Törökországban térdműtéten esett át. Ugyanakkor a nemzeti liberálisok parlamenti többségére törekvő Klaus Iohannis államfő is körüludvarolta őt, mi több, miniszterelnöki tisztséget ígért neki.

Két tragikus balesetnek – egy rendőr halálának és a bukaresti Colectiv klubban történt tűzesetnek – és az azt követő botránynak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy Gabriel Oprea törvénytelenségei előtérbe kerüljenek, két bűnvádi dosszié is készüljön ellene, és így kényszerű búcsút mondjon a politikai életnek.

Sokan kérdezik: vajon milyen lesz a romániai politikai élet nélküle? Félő, hogy ugyanolyan. Gabriel Oprea Romániában nem tartozik a rendkívüli esetek közé. Ő csak egy személyben egyesíti a romániai politikusok valamennyi rossz tulajdonságát.

Az eddig a politikai mérleg nyelvét betöltő párt rövidesen megszűnik létezni: beleolvad Traian Basescu Népi Mozgalom Pártjába. Amelyet korábban Elena Udrea vezetett – ez már önmagában is sokat mond a beolvasztó pártról. Traian Basescu egyébként a pont általa erkölcstelennek nevezett megoldások híve: korábban Dan Voiculescu – akkor még – Humanista Pártjával kötött szövetséget. A Népi Mozgalom Pártja eddig sem volt rokonszenves – most végleg undorítóvá vált. A fúzió bejelentését követően az igazságot éppen Gabirel Oprea mondta ki, afölött sajnálkozva, hogy pártja konjunktúrából megkötött házasság hozományává lett.

Az Országos Szövetség Románia Haladásáért helyét minden bizonnyal átveszi majd egy hozzá hasonló, pártvándorokból álló, doktrína nélküli, populista úgymond nemzeti párt. Bár a pártváltást a román törvények nem büntetik – azért az mégis „politikai korrupciónak”, ha úgy tetszik: árulásnak számít. Árulók pedig Romániában mindig akadnak, az ilyen pártok utánpótlásában aligha szenvednek hiányt.

Fotó: soridapress.ro