facebook cover


Sebestyén Mihály: Az Erdélyi Magyar Értéktárról


-A A+

Távolról sem kívánok ünnep- és értékrontó lenni. Mikor arról olvastam, hogy újabb értékeket vett védelmébe az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság, engem is öröm töltött el, és drukkolok, hogy minél szélesebb régióra, tárgyi értékre terjedjen ki a bizottság figyelme. Végül – ha jól számolok – elméletileg egész Erdély bekerül ebbe az értéktárba, hiszen mindenütt élnek olyan polgárok (és nem csupán magyarok), akiknek nem közömbös élő- és épített környezetük értékállósága.

Az öröm addig maradéktalan, a lelkesedés addig parázslik, amíg arra nem gondolok, undok realistaként, hogy jó-jó, de miként a vicc is mondja “ezt a kutya is tudja?!!”. (Az újszülötteknek, csakis nekik, akiknek minden tréfa új: a házalót azzal biztatják, hogy amelyik kutya ugat az nem harap. Mire a vándor racionalista visszakérdez: 2jó, ezt én is tudom, de vajon tudja a kutya is?”)

Vagyis megalakult a bizottság, bejegyezték a bíróságon, van elnöke, alapszabályzata, szakemberekből álló tagsága. Ki van dolgozva a szempontrendszer, ami értékké nemesíti az eddig fel/el nem ismert tereptárgyat, építészeti emléket és együttest, tájegységet, vízmosást és hegyoromot, völgyet, morotvát, mobil és ingatlan értéket. Minden érték kicsit módosítja a szempontokat.

Örvendezünk, lajstromba szedjük, ha szerencsénk van, és ha a helyi tanács nem kutyálkodik, még egy táblát is kitehetünk rá, védetté nyilvánítjuk mi magyarok és talán helyiek közül is néhányan jelen lesznek, akik nem magyarok és nem hivatásos értékvédők, csak támogatók, érdeklődők, lokálpatrióták.

És utána? Nos, tessék már elárulni, utána mi történik? Alakul egy helyi bizottság helyi magyarokból, és testével védelmezi az épületet az elidegenítéstől, átalakítástól, feljelentéseket tesz a rendőrségen és bíróságon, ha zűr támad az épület körül? Véd illetéktelen beavatkozástól, rongálástól? Meg lehet tenni egy olyan vidéken, ahol ez nem ellenkezik a többségi lakosság (hatóság, nyomásgyakorlók) élet- és magyarságszemléketével, nem sérti a toleranciaköszöböt.

Melyik hatóság ismeri el a bizottmány és védenc jogosságát? Milyen bürokratikus akadályok gördülnek az értékké nyilvánítás útjába? Meddig kell várni Bukarest végső rábólintására? Milyen befolyásolási eszközökkel rendelkezhet törvényesen egy civilszervet? Az RMDSZ, a civil szervezetek, amelyek ezt létrehozták nincsenek képviselőik által reprezentálva a kormányban, és a bizonyos fontos végrehajtói szinteken. Mi a garancia arra, hogy a helyi választások nyomán felálló, újabb és újabb közigazgatást domináló pártalakulatok, a nagytekintélyű és haszonelvű hatóság ezt az deklaráltan magyar értéket tiszteletbe fogja tartani?

Ki fogja pénzzel győzni az állagvédelmet, amire eddig se sokat költöttek, ha csak nem jő egy angol királyi sarj, vagy rosszabb esetben egy beruházó (akit Moodys’ajánlása sem riaszt vissza) nem lát benne nagy üzletet? És ha azt lát, akkor ki védi meg, hogy ne történjen rombolás, átépítés, kavicsbányanyitás: Ki fogja le a helyi hatóságok, kiskirályok kezét, hogy ne adjanak ki/szerezhessenek ezekre építkezési engedélyt? És majd a multinacionális ajánlattevőket is térdre lehet kényeszeríteni ezek előtt a magyar értékek előtt?

Legegyszerűbbnek az látszik, jegyezzük némi cinizmussal, ha ezeket az értékeket már most lefényképezik, filmezik, lerajzolják, levéltárakban adatkiegészítést ejtenek meg még idejében, és az egészet kötetekben kiadják, az internetre felteszik, megmentik az utókor számára virtuálisan. Ugyanis így még van esélye annak, hogy unokáink is lássák.

Egyébiránt, amíg a szervezet, bizottság, védőszerv nem kerül be az UNESCO, a kormány, a törvényhozás által kreált törvénycikkbe, a megyei és helyi önkormányzatok kötelezően mindenkor teljesítendő feladatfüzetébe, nyugtalanító, pillatnyi békét sem engedélyező kényszerítőjébe, a köztudatba, addig csak illúzió, hogy bizottságok létrehozta védett objektumainkat pozitívan értékelik, törekvéseinket megértik, és nem fogják szeparatizmusnak, nacionalista gőgnek, a hajdani magyar szellemi fölény újratermelődésének forrává nyilvánítani.

Ha az EU-t, amelytől egyre többen követelik, hogy feleljen meg elsősorban a nemzetállamok társulásának, így alakítják át, akkor az európai szervezet majd azoknak ad igazat, akik a nemzetállamot kormányozzák, a nemzetiségek jogai pedig megint az unalmas lábszagú előszobákban rekednek, hosszú várólistákon szerepelhetnek.

Fotó: mnb.hu



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik