Egy kérdésnyi pillanatra visszatérve a meghiúsult török katonai puccsra: hogyan reagált volna a NATO, ha sikerül, s hogyan, hogy nem sikerült?

A kérdés második felére tán könnyebb válaszolni, s mielőtt elkezdenénk filózni mindenféle emberi, morális vetületeken: az ország ott csücsül a Közel-Kelet tetején, mint egy jól-rosszul záró dugó. De hát ezért is szeretjük annyira, kifogja a rengeteg menekültté maszkírozott merénylőt Szíriából, oly sikeresen közvetített az Aszad-ellenes alakulatok felé, hogy most már majdnem barátságos a viszony az al-Kaidával, s Aszad-ellenességében addig kerülte az ISIS-szel a harcot, míg azok jöttek háztűznézni, illetve most már megbízzák az észak-kaukázusi forgácsszervezeteket a török merényletek megszervezésével.

Baromian sikeres dugó, de hát ez van, az ország tagja az amerikai összekalapáltságú ISIS-ellenes koalíciónak, s ha nem játszik épp puccsot, a török sereg nagy és jól felszerelt, aztán használható is lesz majd valamire. Incirlikesen hangzik ez? Igazuk van, a régió legfontosabb légibázisának a létrejötte (1951 a munkakezdés éve) is amerikai nyomás eredménye, akkor onnan U2 kémrepülők indultak a Szovjetunió fölé, most fegyveres drónok és vadászgépek a szíriai, iraki hadszíntérre.

Itt megállok, ennyi elég ahhoz, hogy ha Erdogan fejreáll, és biztosan folytatja az ország fejreállítását, ki- meg befordítását, akkor se kezdeményezzen ellene semmi drasztikusan vissza nem fordíthatót a NATO.

Ki lehetne indulni abból, hogy a Szövetségnek nincsen válaszreakciója olyan esetekre, amikor egyik tagja, főleg ha katonailag, tudathasadást kap, megbolondul? Ki bizony: tettek valamit a francia generálisok de Gaulle elleni puccsával 1961-ben? Görögország is már szövetségi tag volt az 1967-es ezredesek puccsa alatt, s a rezsim amely evvel létrejött 1974-ig regnált. Vagy mi történt NATO-vonalon, a spanyol Guardia Civil és Tejero Molina ezredes tiszta Franco-nosztalgiája ellen?

Apropó, és Ankarát mennyire marasztalták el az 1960-as Gursel-, a 1971-es Tagmaç-, az 1980-as Evren-puccsok, vagy az 1997-es „posztmodern coup” (Karadai-csoport) után? Tudom, hogy csak Ukrajna kapcsán szeretik, ha összekeverik és összekapcsolják őket, de amennyiben az erdogani ámokfutás közben a törökök visszavezetik a halálbüntetést, mit kezd a NATO-val az emiatt dühös EU? Mit kezd önmagával s legnagyobb pretendensével, amely oly nagyon teljesítette az uniós komilfósági listát?

Most érdekes a dolog, Ankara követel és ajándékoz geopolitikai aggódás-mentesen: neki a gülenizmus feje kell Pennsylvaniából, és ő akarja odaadni Moszkvának azt a két vadászt, akik novemberben leszedték a szír-török határon az orosz gépet, s akik állítólag most a puccsistáknak röpködtek.

Az első kérdések egy része felel a másik részükre, a többiből leszűrhető: a válasz az, hogy nincs válasz, ezt a reakciószünetet pedig az új király használja ki, aki átíródó professzionális tükrét szultáni allűr-lendülettel fogja devlet baskaniként (elnökként) manupropriázni.

Fotó: 4cdn.hu