facebook cover


Sebestyén Mihály: De celebratione


-A A+

A parlament asztalán fekszik az a kormánypárti javaslat – ilyenkor választások előestéjén mindig jól jön egy efféle népszerűségpuffasztó ötlet –, amely szerint az őszi ünnepek sorát egy igazán hasznossal kellene megtoldani: a zakuszka-ünneppel. Specifikusan romániai lenne, politikamentes, nincs nemzetiségi vonzata, mert ugye zakuszkát minden romániai ember fogyaszt. Tehát legyen egy- vagy kétnapos ünnep, amikor az ország kondérjában csak valódi zakuszka rotyog, szép negyedliteres borkányok telnek aranyló piros főzettel, beáldozzuk a kicsattanó, felhasadt bőrű kerti paradicsomokat és a gogost (melynek odaát, vágyaink netovábbjában pritamin a magyar neve, de a nyelvész sem tudja, honnan ered), bőven teszünk hozzá hagymát, na és vinettát – amúgy Szergej Besütovics Padlizsán apó unokája –, de tovább nem is sorolom a hozzávalókat, mert a romániai zakuszkaváltozatok száma csak a hivatalos és hivatlan ünnepnapok számával vetekszik.

Mindez pont akkor esett tudomásunkra, amikor kiderült, hogy június elseje is hivatalos ünneppé avanzsált. Az utóbbi években az ünnepek száma megszaporodott, a hagyományos komcsi munkaszüneti napok után meg kellett újítani már az ünnep-repertoárt és -kultúrát is.

Nem emlékszem, március 8. is ünnep-é már, de ha nem, várhatóan az lesz, mert aggasztóan nincs munkaszüneti nap márciusban. (Különben ez az az alkalom, amikor az ország férfilakossága igazán berúghat karácsony-újév-vízkereszt után.) Az életkorokat is meg kell celebrálni: csecsemőnap, nyugdíjasnap, apák napja, véradók napja, adófizetők éve stb.

Május 10. már ünnep, még akkor is, ha a régi zecsemájok íze még nem tért vissza teljesen, hiszen az öreg király koronavesztett és csak királylányok vannak, de majd nálunk is hoz a parlament egy jó kis Pragmatica Sanctiot – miként III. Károly az ő Trézsi lányának (1713-ban) –, és akkor nőágon is örökölhető lesz a román szentelt korona (a tannal együtt, ami kötelező tantárgy leend, amennyiben újra királyság lesz Románia).

Erről meg az jut eszembe, hogy az istenért ki ne hagyjátok december 30-át, mert, ahogyan ma a királyság emlékét ünnepeljük, a régi republikánusokra való tekintettel (Donald Trumpot sem szabad kifelejteni, ő is republikánus), meg kell emlékezni arról, hogy hazánk-hazátok-hazájuk volt már népköztársaság, szocialista köztársaság, nagyon szocialista öntársaság, csak nem volt túl jó a társaság. Igy illendő és kisúlyozott.

Az ünnepek sora tehát szaporítható, csak elhatározás kérdése. Meg kell nézni, mely hónapoban van csak gürc és görcs, unalom és látástól-vakulásig robot, oda kell pottyantani egyet, mert az a termelőt felvidítja, nagyobb teljesítményekre sarkallja aftershave.

Ez persze csak abban az esetben engedhető meg, ha a termelés és a nemzeti össztermék szintje a mait nem haladja meg, vagy akár alatta is maradhat. Ilyen esetben javasolható a törvényhozóknak és ötletgazdáknak, hogy az ünnepek ne egy bizonyos naptári naphoz kötettessenek, hanem essenek mindig csütörtöki napra, mert akkor hosszú hétvégeket lehet (hozzájuk) csapni. Ha meg nagyon demokratikusak akarnánk lenni és az ünnep kivételes volta úgy kívánja meg, akkor már a szerda is bejavasolható. Bár fennáll annak a veszélye, hogy amennyiben a december elsejei ünneplést szerdára teszik, akkor az azt megelőző Szent Román Bandika vértanú ünnpe már hétfőn elkezdődhet (különben november 30.) és így a jó és hálás trikolor-popor egy egész hetet nyer. Ennek pedig az lészen folyománya, hogy az egész ország felkerekedik a szabadhétet megelőző vasárnapon és elsiet velneszolni, örömködni, a Bahamákra nyaralni vagy Rióba szambázni. És akkor kinek fognak dübörögni a rakétával felszerelt tankok a katonai parádén és kinek tépik majd a szájukat a demagóg pártvezérek?

Ha meg az országban újra elkezdenek – csakis ökó módon – a gyárak füstölni, a gépek – csakis zajcsökkentővel – újra zakatolni, és három műszakban járnak – csakis limuzinban – a fizikai dolgozók fizikailag dolgozni, akkor majd szükségesnek mutatkozik az ünnepnapok számának szűkítése, ugyanis a termelés indokolatlan megszakításai visszavethetik a termelékenységet, a profitot, a hivatali és szolgáltatási szektort, fejetlenség uralkodik el, azaz visszajutunk az államszocializmus és -kapitalizmus aranyidejébe. Fukuyama pedig fújhatja.

De melyik techno- és büro-, valamint demokrata kormány vállalná az ünneprontás kockázatát?

Fotó: libertatea.ro



A Vélemény rovatban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontjat tükrözik