Izgalommentes választás, pontosabban szavazás következik vasárnap. Az elnöki párt győzelméhez kétség nem fér, s bár a nemzetközi porondon az utóbbi évek választásai sorra meghazudtolták a közvéleménykutatók előrejelzéseit meglepetések sorozatát hozva világszerte, ez esetben nem kell semmiféle meglepetéstől tartania senkinek. Ha mégis megtörténne a csoda, az tényleg világszenzáció lehetne. De nem lesz.

A Párt ugyan egy ideológia nélküli katyvasz, de hát kit érdekel? Nem a programra, és nem is a névleges pártelnökre, hanem a tényleges Vezérre szavaz a Nép. S miközben az utóbbi időben egyre inkább rátelepedett a gazdasági válság az országra, a tartalékok vészesen apadnak, a háborús költségek és a szankciók halmozzák a hiányt, a nép elhiszi, hogy jobban él, mint négy éve, s ha mégsem, akkor majd az elkövetkező négy évben jobban fog élni, ha újra bizalmat szavaz a Vezérnek és pártjának.

A szavazópolgár egyéni boldogulásának kérdése eltörpül az országra és a népre kívülről leselkedő veszélyek mellett, amivel viszont a Vezér sikerrel birkózik meg. És nincs senki más a láthatáron, aki ezt megtehetné.

Külföldi liberális ügynökök próbálják ugyan bomlasztani az ország és a nép egységét, Soros által pénzelt alapítványok, médiák próbálkoznak megfúrni az ország szuverenitását, Európai uniós és amerikai vezetők bírálják – bocsánat, támadják – lépten-nyomon a Vezért s általa az országot és annak népét, de mindez hiába. A népet nem lehet megvezetni.

Azért ami biztos, az biztos, gondoskodott erről a kormányzat is. Az állami médiákat összevonták, egyenhírek, egyenműsorok futnak a különböző tévé- és rádióadókon, olvashatók a portálokon, a lapokban. A magánkézben lévő, függetlennek tűnő, annak induló médiák szép lassan mind hatalomközeli mágnások kezébe kerültek, nem zavarnak be a rózsaszín képbe. Az a néhány orgánum, ami még – talán csak a látszat kedvéért – maradt, finanszírozás hiányában létéért küzd, sem reklámhoz, sem információhoz nem jut, újságíróiknak talán a legbevállalósabb biztosítók sem kötnének nagy összegű életbiztosítást már.

Mi jut így el a szavazópolgárhoz? Nyilván az, hogy az egész (nyugati) világ összeesküdött Vezetőjük ellen, s abbéli igyekezetében, hogy őt valamiképpen megbuktassa, övön aluli ütések sorozatát méri az egész országra és a népre. Ami pedig visszaüt – és nem Putyinon vagy pártján, az Egységes Oroszországon.

A vasárnapi voksolás is tulajdonképpen egy referendum lesz, amely a Vezér iránti lakossági elkötelezettséget hivatott bizonyítani. Az nem kérdés, hogy az Egységes Oroszország megnyeri a választást, sőt az sem igazán, hogy meglesz-e a kétharmada. Meglesz, annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben eléggé látványosan csökkent a párt támogatottsága (már csak 57 százalék körül mozog, ami azonban mandátumokra lefordítva kétharmadot jelent). De a nép úgysem Medvegyevre (a névleges pártelnökre és hivatalban lévő miniszterelnökre) üti a pecsétjét, hanem az elnök pártjára, vagyis az elnökre.

Az egész világgal büszkén dacoló Putyin népszerűsége változatlanul szárnyal, máig meghaladja a nyolcvan százalékot, s biztosítja a kiütéses győzelmet az Egységes Oroszországnak is. A Krím el(vissza?)csatolása, Oroszország újrapozícionálása a nemzetközi porondon a szíriai katonai szerepvállalás nyomán élteti a nagyorosz büszkeséget és birodalmi reményeket, s ezáltal a rezsimet, amelyet a Kreml ura lépésről-lépésre kiépített.

Putyin külpolitikai sikerei kétségtelenek, mint ahogy az is, hogy megkérdőjelezhető nyugati döntések sorozata történt az ukrán konfliktus kitörése óta, olyan döntéseké, amelyeket joggal érez orosz-, nem pedig Putyin és Kreml ellenesnek a lakosság. (Gondoljunk csak az orosz sportolókat ért kollektív büntetésekre, vagy arra, hogy miközben Kelet-Ukrajnában mindkét fél megsérti a tűzszünetet, miközben az ukrán kormányzat sem teljesíti vállalásait stb., a gazdasági szankciók kizárólag Oroszországot sújtják.)

De hogy mindez elég legyen ahhoz, hogy a szabad és demokratikus társadalom igényét is kitörölje az oroszok millióiból, az azért szinte hihetetlen. Márpedig így van. Putyinnak és a mögötte állóknak nem kell elcsalniuk a vasárnapi választásokat sem (parlamenti és helyhatósági választást párhuzamosan tartanak), ahhoz, hogy elsöprő győzelmet arassanak. Az alig egy évtizedes agymosás (Putyin sem diktátorként kezdte!) gyümölcse beérett.

S hogy mikor fog rohadtan a földre pottyanni? Nem tudom, csak azt, hogy érett gyümölcsöt végtelenségig tartósítani nem lehet. 

Fotó: origos.hu