Szegény ország vagyunk, de nagy tervekben, átfogó programokban, nagyszabású célkitűzésekben nem szenvedünk hiányt.

Itt van most például ez az országterv, amelyet az államfői palotában „futtattak fel”, és amely – Klaus Iohannis szerint – a „jól végzett munka Romániájának” „jó elvégzett munkával” kidolgozott és (ki tudja milyen munkával) megvalósított projektje lesz. A projekt az államfő szerint meghatározza Románia fejlődésének általános irányvonalait, azt, hogy az ország nagymértékben vagy csak kevésbé integrálódik-e az Európai Unióba, hogy csatlakozik-e vagy sem az eurózónához.

A program tizenhat kiemelt területet esetében negyvenegy fontos célkitűzést tartalmaz, amelyek megvalósításához kilencven konkrét intézkedést jelölnek ki, ezek gyakorlatba ültetéséhez 2020-ig a bruttó nemzeti össztermék közel 11 százaléka szükséges.

Lényegét tekintve a projekt az ország egész életét érintő olyan hatalmas feladatokat és magasztos elveket fogalmaz meg, amelyeknek már csak a hallatán is Klaus Iohannis nyomban szívére tenné a kezét és vigyázzba vágná magát, mintha csak a himnuszt hallgatná.

Az államfő által koordinált országtervet azonban nem az államfő koordinálja és nem is ő dolgozta ki – csak felkérte a Cioloş-kormányt a terv összeállítására –, hanem tíz, „szakmájukban jeles, neves személységekből”, valamint a politikai pártok és a kormány képviselőiből álló bizottság dolgozza ki. A bizottságot sem Klaus Iohannis vezeti, hanem csupán két tanácsosa irányítja.

Pedig az ember azt hinné, hogy az ország sorsát jó időre meghatározó tervnek „kútfője” az államfő kellene hogy legyen, a projektnek az államfő elképzeléseit, gondolkodásmódját kellene tükröznie – utóvégre ezért választották meg –, amelynek aztán a bizottság legfeljebb konkrét formát ad. Nagy kérdés, hogy egy ki tudja milyen szempontok szerint összeválogatott, sok esetben ellentétes elképzelésekkel érkező huszonnégy tagú álló bizottság képes lesz-e egységesen összehangolt országterv kidolgozására. Főként, hogy a bizottságnak tagjai a különböző (politikai, gazdasági) érdekeket képviselő – elsősorban pedig választási tőkét gyűjtő – politikai pártok képviselői is. Az egymással gyakran szembenálló nézeteket, véleményeket csak amolyan Iohannis-módszerrel lehetne összebékíteni: mindenkinek igazat adva és közben senkit sem megsérteni. De hogy miként lesz ebből tudományos alapossággal kidolgozott, az országot valóban előre vivő program, azt senki sem tudná megmondani.

Nagyon úgy tűnik, hogy a bizottsági tagokat ugyanolyan szempontok szerint válogatták ki, mint ahogyan a bukaresti klubban történt halálos balesetet követően az elnöki palotába tanácskozásra meghívott civiltársadalmi képviselőket. Vagyis önkényesen.

A bizottság tagjai között ott van – mondhatni fölöslegesen – a kormány képviselője is, hiszen mire a projekt szövege a kijelölt határidőre, 2017 végére elkészül, már egészen más kormány áll majd az ország élén, amely lehet, hogy egyet sem ért a kész szöveggel.

A bizottságban olyan tagok is helyet kaptak, akiknek hitelessége enyhén szólva megkérdőjelezhető. Tagja lett például a plágiumbotrányok közepette Dan Dungaciu, aki alapos gyanú szerint „tudományos munkának” minősítette egy befolyással való üzérkedés miatt szabadságvesztésre ítélt személy börtönben írt három könyvét. Ott van a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektora, Ioan-Aurel Pop, aki nemrégiben mélyen megsértette az általa „Google-, sms-nemzedéknek” nevezett, „általános műveltséggel egyáltalán nem rendelkező” fiatalokat. Ha pedig már őt beválasztották a bizottságba, akkor „ellentételezésként” legalább az ifjú nemzedék képviselőjének is ott lenne a helye – de nincs ott. Amîgy az országterv-bizottságban mindössze egyetlen nő kapott helyet, ami viszont még viszont korántsem szavatolja az országterv „férfiasságát”…

Az országos projekt tekintetében egyébként Románia párját ritkítja. Az egész társadalomra kiterjedő ilyenfajta tervet csak Putyin Oroszországa dolgozott ki, Nemzeti Prioritások Terve néven. Néhány, magára valamit is adó banánköztársaság is rendelkezik ilyesforma elképzelésekkel, de ezek nem terjednek ki a társadalom valamennyi területére. Pápua Új-Guinea, Szamoa és a Fidzsi-szigetek például a kókuszdió genetikai megőrzése céljából hirdetett közös tervet. Ők nem csak a célok tekintetében voltak józanabbak Romániánál, de azt is felfogták, hogy minderre nem lesz elegendő pénzük, ezért a programhoz angol finanszírozást kértek.

Ja, és jut eszembe: Nicolae Ceauşescu is országtervet hirdetett meg a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének és Románia kommunizmus felé haladásának szolgálatában…

Na, és mi lett azzal is…

Fotó: hotnews.ro